"Kedves" pótpapa

Ágnes leendő gyermeke apjával több mint egy évtizede Szlovákiában ismerkedett meg. Egyéves munkaszerződéssel varrónőként alkalmazták egy kassai magánvállalatnál. A férfi ugyanott volt művezető. Kapcsolatuk tiszavirág-életűnek bizonyult. Futó kalandnak. Gyümölcse viszont így is megfogant.

Az esztendő gyorsan letelt, s Ágnes szerződését a cég nem hosszabbította meg. Így hát hazautazott Ungvárra. Gyermekét, Viktort már az itteni kórházban hozta világra. Az apa természetesen nem tudta, nem tudhatta, hogy egészséges, gyönyörű fia született. Ágnes a címét sem ismerte, de nem is akarta a tudtára adni az eseményt. Hivatalos eljárást sem indított az apaság megállapítása, illetve a gyermektartási pénz végett. Viktor születési bizonyítványában is ez áll: az apa ismeretlen.

A nő, aki özvegy édesanyjával élt együtt egy háromszobás lakásban, minden idejét gyermekének szentelte. Viktor kétéves volt, amikor Ágnesnek állást kínáltak egy frissen beindult varrodában, melyben olasz megrendelésre és alapanyagból bőrből készítettek nadrágokat, dzsekiket a "szelíd" motorosok számára. A nagymama készségesen vállalta a kisfiú pesztrálását.

Viktor cseperedett, növekedett. Aranyos, szófogadó volt. Az iskolában is megállta a helyét. Kitűnő tanuló volt, különösen a számok világa érdekelte. Jól megvoltak hármasban. A szlovákiai "kaland" óta Ágnes kiiktatta életéből a férfiakat.

A sors azonban duplázott, elővezetett egy újabb apajelöltet, s furcsa fintoraként a férfi ugyanabban a varrodában volt gépmester, amely Ágnest is foglalkoztatta. Viktor betöltötte a tizenötödik életévét, Oleg pedig élettársként és pótpapaként Ágnesékhez költözött. Hamar kivívta a nagyi rokonszenvét is, nem utolsósorban a kedvességnek szánt virágcsokrokkal és bonbonokkal.

Csaknem egy évig jól meg is voltak, immár négyesben. Egy idő után azonban Ágnes kedvezőtlen változásokat vett észre Viktor viselkedésében. A fiú már korántsem volt annyira aranyos és szófogadó, mind többször feleselt vissza, a tanulást is elhanyagolta. Az Oleggel kettesben tett "kirándulásokról" gyakorta spiccesen, kapatosan tért haza. Amikor az asszony előbb szelídebb, majd később keményebb hangon szemrehányást tett a férfinak, Oleg csak legyintett. Mondván, hadd szokjon a legény a férfikompániához, attól a pohár sörtől vagy kupica pálinkától pedig semmi baja nem lesz.

Ágnesnél akkor telt be a pohár és fogyott el végleg a türelem, amikor a pótpapa és a fiú - sokadjára - szinte totál részegen bukott be a lakás ajtaján. Azonnal ágynak estek. Amikor Viktor elaludt és mély álomba merült, az asszony felráncigálta a férfit. Előbb szavakkal ostorozta, majd fel is pofozta. A válasz kisvártatva megjött. S Oleg ökölcsapásai sokkal erősebbnek bizonyultak Ágnes pofonjainál. És végzetesnek.

A mentők, akiket a nagymama hívott ki, miután hiába próbálta szétválasztani a dulakodókat, azonnal kórházba szállították. Ott azonban már nem tért magához. Súlyos belső sérülései voltak. Két nap múlva kiszenvedett...

Oleget őrizetbe vették és előzetes letartóztatásba helyezték.

Viktor most nagyon csendes. És ismét szófogadó. Vigaszt a nagyinál próbál találni, aki csitítgatja, ölelgeti, s közben pityeregve szipogja:

- Pedig kezdetben olyan kedves ember volt...

Tárczy Andor