2009. szeptember 25.

"Ezeket írtam nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fia nevében" (1János 5,13).

A szeretett tanítvány bátorítása egy olyan nyílt titkot tár elénk, amely gyakran még a hívők között sem elég világos... Honnan lehet tudni - kérdezik sokan, hogy én a mennybe jutok-e? Emberileg az ilyen ellenvetések jogosnak tűnnek, mert a bűnös életünk nyomorúságát mindannyian érezzük, és az idők múlásával, az életünk végéhez közeledve annál inkább. Viszont ne feledjük soha, hogy a hívő ember, az Isten gyermeke soha nem az élete hullámaira kell, hogy tekintsen, hanem mindig az Isten Igéjébe kell, hogy kapaszkodjunk, az Ő szent ígéreteire kell, hogy támaszkodjunk, még a halál árnyéka völgyében is! Igeversünk kulcsszavát úgy lehetne meghatároznunk, hogy hitbizonyosság, üdvbizonyosság.

Mennyei Atyánk feltétlen hitet vár el tőlünk, ez a hit azonban nem jelent vakhitet. Református hitvallásunk úgy tanít, hogy a hitnek mindenki számára személyes valósággá kell válnia. Hiába tanulunk meg egy elméleti szabályt, hogyha a gyakorlatban nem tudjuk alkalmazni. Hiába tudjuk a Szentírás legszebb és legfelemelőbb Igéit is, ha nem párosítjuk hittel és engedelmességgel. Nyugtalankodó szívünkben gyakran felmerül a kérdés, mi lesz, ha nem leszek eléggé kitartó, állhatatos? Az Ige biztatásaiból viszont azt vehetjük ki, hogy aki hit által egyszer igazán a Jézusé lett, annak az embernek az életében éppen a kegyelem fogja kimunkálni az állhatatosságot, az igazi istenfélelmet, amely megtart minket az Úr áldott közösségében (Jeremiás 32,40). Ezért vallhatja bátran minden igazán megtérő bűnös, minden igazán hívő (!) keresztyén ember a hitvallásunk szavait, hogy hiszem, hogy Isten gyermeke vagyok, és mindörökké az is maradok! Isten Fiának szerelmétől soha senki és semmi el nem szakíthat! Sem hatalmasságok, sem fejedelemségek, sem magasság, sem mélység, sem jelenvalók, sem következendők...

Szent Bibliánkon szinte elejétől egészen a végéig hangzik az üdvbizonyosság szava: TUDOM. És erre az áldott összhangra János apostol teszi fel a koronát: Tudjátok meg, hogy örök életetek van. Hogy te is tudjad (aki e sorokat olvasod), hogy örök életed van. Kérjük el ma ezt imádságban, mint Istennek oly sok áldott embere, akik a térdeiken állva, éjszakákat átvirrasztva találták meg ott a szíveik legmélyén ezt a szent és áldott bizonyosságot. Amely nem valami sötétben tapogatózás tehát, hanem egy boldog bizonyosság, amely a lelkeinkben világosságot gyújt, kiűzi a szíveinkből a félelmet, és az életnek minden körülményei között minket igazán bátrakká tesz.

Tegze Lóránt református lelkipásztor