2009. november 27.

2009. november 27., 09:00 , 463. szám

"Ezt mondjátok neki: Békesség néked, békesség házad népének, békesség mindenednek!" (1Sám 25,6)

Meglehetősen zavaros időkben hangzik el ez a mondat Dávid szájából Sámuel első könyvében. A nép élére rendelt király, Saul trónféltésből politikai csatározásokkal van elfoglalva. Megosztja övéit, és saját népét nyomorgatja. Eközben Izráel országát idegenek rabolják, növekszik a szegények, a családok, az istenfélők és az egyház elnyomása. Népével nem, csak önmaga boldogulásával törődik.

Milyen jó lenne azt mondani, hogy ez a viselkedés számunkra már ismeretlen... De akár ma is íródhatott volna a történet... Hogy lehet ilyen körülmények között adventre készülni? Ilyen egy igazi várakozás?

Az egyetlen, aki még tehetne valamit, Dávid, az "Isten szíve szerinti" ember, de ő is illegalitásba kényszerült. Saul halálra keresteti. Azonban őt nem a rettegés irányítja, hanem az istenszeretet, és népéért, családjáért érzett felelősség. Bátorítja a mellette lévőket. Keresi az értelmesek társaságát. Ahol lehetőségei engedik, törekszik a békességre. Van egy nagy titka: Saul hatalmaskodásán túl látja Teremtője hatalmát, megtartó erejét. Nem volt kétsége identitása felől, és ez adott neki méltóságot is. Nem hagyta, hogy a körülményei legyőzzék, a hite győzte le a körülményeit. Tudta, hogy övé az Isten szeretete. Ezért tudott békességet kívánni, és békességet szerezni. Életét küldetése töltötte ki, ezért tudott szembenézni a gondjaival, nehézségeivel, kitartani a végsőkig.

Ott, a betlehemi éjszakán ez a köszöntés ismétlődik majd meg (Lk. 2,14) "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek." Isten nem változott meg. Azért küldte el Fiát, hogy megbékéltető szeretetéről biztosítson bennünket. Az Ő békessége ma is elérhető, sőt, talán az adventi időszak az, amely ezt számunkra még inkább lehetővé teszi. Törekedjünk erre.

Imádkozzunk: Add, Urunk, hogy változó körülményeink között meglássuk a te állandó gondviselésed. Hisszük, hogy aki tulajdon fiadat odaadtad értünk, életünk miden szükségét beteljesíted. Legyen ezért tied a dicsőség. Ámen.

Estók István, nagymuzsalyi református lelkipásztor