Újévi "botlás"

2010. január 15., 09:00 , 470. szám

Éjfél után egy órával a két tizenhét éves kamasz enyhén spiccesen és kitűnő hangulatban tartott az egyik szilveszteri buliból a másikba. Már egészen közel jártak a helyhez, ahol egy újabb baráti társaságban akarták megfejelni a szilveszteri vigadalmat.

A tömbház sarkánál valami feketéllett az újévi éjszakához egyáltalán nem illő esőtócsában. Közelebb mentek. A földön egy középkorú férfi feküdt. Nem valami hajléktalan csavargó, csóró ember. Sőt! Csaknem bokáig érő, drága, fekete posztókabátot viselt, s láthatóan cipőjét sem a turkálóban vásárolta.

A fiúkban megmozdult valamiféle könyörületesség. "Támasszuk legalább a falnak" - javasolta az egyik. Így is tettek. Miközben úgy próbálták eligazgatni a férfit, hogy vissza ne dőljön a sárba, latyakba, a kabát zsebéből kipottyant valami. Egy pénztárca. A kamaszok leguggoltak. Nézték, forgatták, tapogatták. Villant az öngyújtóba szerelt parányi izzó. A lila fény végigpásztázta a bugyelláris belsejét. Tekintélyes mennyiségű bankjegy tűnt elő. Eurók, hrivnyák. A fiúk összenéztek. Egyre gondoltak. A magasabbik megmarkolta a tárcát és szó nélkül a dzsekije belső zsebébe süllyesztette.

Fel akartak egyenesedni, amikor az erősen ittas férfi megmozdult. Felocsúdott. Kinyitotta a szemét és rájuk bámult. Hörgött is valamit feléjük. Hirtelen előre dőlt és átfogta annak a srácnak a nyakát, aki a tárcát elorozta. És megszorította. Egyre erősebben. A fiú hiába próbált szabadulni az izmos kar préséből. "Segíts! Csinálj már valamit!" - nyögte a társának. Az elsápadt. Kapkodni kezdett. Hamarjában néhányszor belerúgott az ismeretlenbe. De a barátját fogva tartó "kaloda" nem engedett. Pillantása a fal tövében heverő tégladarabokra esett. Felkapta az egyiket és ütött. A férfi fejét elborította a vér...

Rémülten nézték. Aztán megszaporázták a lépteiket. Igyekeztek minél gyorsabban és minél messzebb kerülni. Ekkor csapott a szemükbe a járőröző rendőrautó fénye. Futni kezdtek. Ha ezt nem teszik, ha ballagóra fogják, ha dülöngélnek, nem keltettek volna gyanút. Elvégre újév éjszakája volt. De menekültek. A rendőrök megtalálták náluk a pénztárcát. S csupán néhány percbe tellett, hogy rábukkanjanak a vérző férfire is.

A sérültet mentő vitte kórházba. Agyrázkódást és koponyatörést szenvedett. A fiúk az őrszobán köszönthették 2010 első hajnalát. Mindent beismertek. Nem akartak ők semmi rosszat. Csak éppen... Megbotlottak. De előbb csupa jó szándékból mentek oda a férfihoz. Aztán... Nem, nem akarták bántani. Ám a bennük forrongó ital... Maguk sem tudták, mit cselekszenek. És őszintén szánják-bánják...

A kihallgatás és a jegyzőkönyv felvétele után a szipogó kamaszok a közben értesített szülők kíséretében hazamehettek. Egyikük apja másnap felhívta az ismerős ügyvédet. A jogász első tanácsa az volt: próbálják rábeszélni a - még most is kórházban fekvő, lassan lábadozó - szenvedő "alanyt", hogy ne tegyen feljelentést...

Tárczy Andor