Veres Péter-emlékkiállítás

2010. április 2., 10:00 , 481. szám

Emlékkiállítás nyílt Veres Péter festőművész munkáiból a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán múlt szerdán.

A hagyománnyá nemesedett Rákóczi-napok keretében megrendezett esemény ünnepélyes megnyitóján dr. Orosz Ildikó, a beregszászi főiskola elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük a 2004-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt művész özvegyét, lányát és unokáját, valamint Sziklavári Vilmos ungvári és Bacskai József beregszászi magyar főkonzulokat, s az ungvári és beregszászi magyar külképviselet számos további munkatársát. Ott volt a megnyitón többek között Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, Csizmár Béla, a Beregszászi Járási Tanács elnöke, Sin József, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal alelnöke, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Barta József, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnökhelyettese, Herczog György, a Kárpátaljai Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet igazgatóhelyettese, Magyar László, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) elnöke, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, Imre József, a beregszászi városi művelődési osztály vezetője.

Veres Péter ezer szállal kötődött az egyetemes magyar kultúrához, s amit alkotott, az egyetemes magyar kultúra részévé vált annak ellenére, hogy Kárpátalján, Beregszászban született, itt élt és itt is dolgozott – hangsúlyozta a szónok. Orosz Ildikó megemlékezett arról is, hogy a művész a kezdetektől kiállt a beregszászi főiskola mellett, akkor lett a tanintézmény tanára, amikor azt még csak a diákok oktatása iránt elhivatottságot érző emberek vállalták.

Ezután Veres Ágota, a festő lánya kapott szót, aki ugyan színművészeti főiskolát végzett, mégis édesapja nyomdokain halad, azaz fest – mint Orosz Ildikó fogalmazott, "kezében ragadt az ecset" –, s maga is a RIT tagja lett. A kiállítás anyagát képező majd félszáz festményt Veres Péternek a család által gondozott hagyatékából válogatták, azzal a szándékkal, hogy megpróbálják legalább nagy vonalakban szemléltetni a művész pályájának különböző alkotófázisait a kezdetektől egészen haláláig, tudtuk meg. Egy újságírói kérdésre válaszolva mondta egyszer édesapja, hogy a rajzolás nem türelem, hanem szeretet kérdése – emlékezett vissza Veres Ágota a több évtizeddel ezelőtti jelenetre, s reményét fejezte ki, hogy ez a rajzolás és a festészet iránt érzett szeretet, szenvedély átüt a kiállított képeken.

A továbbiakban Tóth László színművész elszavalta Ady Endre Sem utódja, sem boldog őse... kezdetű költeményét, majd Benkő György festőművész emlékezett Veres Péterre. A pályatárs és barát mindenekelőtt az elhunyt festő vonalvezetésének kivételes pontosságát emelte ki, ami rendkívüli formaérzékkel és képzelőerővel párosult, ez, mint rámutatott, a festészet mellett a kerámiáiban és a művésznek az építészekkel való együttműködésében is megnyilvánult. Mindez a látványos és egyedi színvilággal kiegészülve egyedi, csak Veres Péterre jellemző stílussá állt össze, hangoztatta méltatója. Ösztönös ember volt, akit nagyon érdekelt a magyar történelem és mondavilág, s ez az érdeklődés számos alkotásban öltött testet, mondta Benkő György, aki sajnálattal állapította meg, hogy életében külföldön több elismerést kapott a művész, mint Beregszászban és környékén.

A méltatásokat követően Császár István, a főiskola volt hallgatója, jelenlegi tanára előadta Vári Fábián László Útban Törökország felé című megzenésített versét, majd Tóth László előadásában elhangzott Kecskés Béla egy kevéssé ismert költeménye, melyet Veres Péter műterme ihletett.

Rendkívül kedves, jóérzésű, kifinomult gondolkodású ember volt – emlékezett a művészre pohárköszöntőjében dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökének helyettese, a KMKSZ alelnöke. Mint mondta, Veres Péter nagyon szerette az életet, és az élet nagyon sok mindent megadott neki, hiszen azzal foglalkozhatott, amit szeretett, azaz a festészettel, és szerető családja körében élhette életét. Annak ellenére, hogy nem sok jóval kecsegtetett egy egyszerű magyar ember számára Kárpátalján, ő mégis a festészetet választotta hivatásául, s munkáját minden körülmények között becsülettel végezte – hangsúlyozta Brenzovics László.

A tárlat április 8-ig tekinthető meg a beregszászi főiskola Kossuth téri épületének Gross Arnold kiállítótermében.

szcs