Vadászat és természetvédelem Kárpátalján

2010. június 18., 10:00 , 492. szám

Az Ukrajnai Vadász- és Halász társulat (UTMR) megyei szövetségének fennhatósága alatt tevékenykedő halász- és vadász-alapszervezetekben 2009. november - 2010. február között történt meg az ötéves választási periódus leteltével a tisztújítás.

Még csak pár hónap telt el az alapszervezeti vadászkollektívákban megtörtént választások óta, az elkövetkező hónapok és évek fogják igazolni: mennyire rátermett vezetőket választottunk, és hogyan működünk együtt a jövőben a vadállomány és a sportvadászat érdekében, hogy mennyire életképes napjainkban az adott egyesületi forma, mennyire tudjuk ellátni a feladatainkat, megfelelően tudjuk-e teljesíteni az elvárásokat.

Arra is kell gondolnunk, amit napjainkban már gyakran tapasztalhatunk bármely közösségi életforma területén, hogy rohanó világunkban egyre kevesebb az olyan kitartó vezető, aki valóban rátermett: példamutató, sőt önzetlenül jut ideje a közösség ügyeinek lelkiismeretes intézésére. Nem kivétel ez alól a vadászati közélet sem, hiszen nálunk nem fizetésért tevékenykedik egy-egy vadászkollektíva vezetősége. A különböző korú és eltérő nézetet valló vadásztársakat a rátermett vezető is csak türelemmel, jó példamutatással és az alapszabályok kivétel nélküli betarttatásával tudja (tudhatná) igazi vadászkollektívává alakítani. Ám a megfelelő összhanghoz szükséges még a tagság és a vezetők közötti kölcsönös tisztelet, fegyelmezettség, valamint a felső vadászati vezetők érdembeli és szakszerű támogatása is.

Nem ártana komolyan elgondolkodnunk: vadászoknak, fizetett állású és társadalmi megbízatású vadászati vezetőknek és minden "illetékes személynek" egyaránt "a mi" vadgazdálkodásunkról. Vajon milyen fejlődésről, előrelépésről tudnak mesélni Kárpátalján azok a tapasztalt vadászok, akik már 40-50 vadászengedéllyel járják a vadászmezőket mint szenvedélyes természetbarátok? Engem felháborít, ha általánosítgatva igazságtalanul vádolják vagy lekezelik az igazi vadászokat. Azt is tudom, hogy elég sok vadásznak mélyen kell a zsebbe nyúlnia az 520 hrivnya tagdíjért. Éppen ezért nem lehet(-ne) mellékes számunkra, hogy milyen vadgazdálkodásról beszélhetünk szűkebb pátriánkban, és mit hagyunk magunk után örökségül. Bizonyára jól tudják azt a vadászati profi szakembereink, hogy vadgazdálkodásról akkor beszélhetünk, ha ténylegesen átgondoltan és a vadászat szabályainak figyelembevételével történik a tervezés, a vadföldművelés, takarmányozás és a vadlelövés. Ám az is tudnivaló, hogy mindennek az alapja és mozgatója az anyagi forrás, aminek az eredményes megteremtése sehol sem könnyű feladat.

Valószínűleg hosszú, kitartó és szakszerű munka eredményeként született meg az a sikeres és példaértékű vadgazdálkodás, amely már létezik évek óta Magyarországon, Szlovákiában és egyes más országokban. Tanulnunk a jobbaktól és a tapasztaltabbaktól nem szégyen és nem lehet még nagyon késő. Tehát azoktól vegyünk példát, akik előttünk járnak és példaértékű vadgazdálkodást folytatnak: akár idehaza, akár határainkon túl. Mert ha figyelembe vesszük Kárpátalja különleges természeti adottságait és a szűkebb pátriánk vadászainak természet iránti szeretetét, akkor joggal gondolhatunk arra, hogy a mi vadgazdálkodásunk is hasonló szinten állhatna, mint az övék, ha az illetékes vezetők olyan kapcsolatrendszert építettek volna ki időben a környező országok vadászszövetségeivel, mint amilyen már létezik gazdasági, kulturális vagy turisztikai téren Kárpátalja és a szomszédos országok megyéi között. Remélem, hogy a közeljövőben ez a kapcsolatfelvétel meg is valósul. Ha pedig működőképes kapcsolatrendszer jön végre létre a kárpátaljai és a szomszédos országok megyéinek vadászai között, ahogy ez már közöttünk korábban sikeresen megvalósult, akkor bizonyára az eredmények sem maradnak el, és igazi vadgazdálkodásról, valamint felejthetetlen vadászélményekről is beszélhetünk szűkebb pátriánkban.

Bízzunk abban, hogy akiket demokratikusan magválasztottunk, tudják, mit vállaltak. Kárpátalja vadásztársadalma bizonyára joggal remélheti a választások utáni előrelépést, de a megfelelő eredmények eléréséhez szükség van a szemléletváltásra, a vadászok és a vezetők lelkiismeretes hozzáállására és a korszerű, megvalósítható vadgazdálkodási törvényre is. Ha megfelelő következtetéseket vonunk le az elmúlt évek tapasztalataiból és a jövőben közérdekű kérdésként kezeljük mindannyian a természeti értékeinket, akkor az új ötéves ciklus végén bizonyára nem érnek kellemetlen meglepetések bennünket. Sőt reménykedhetünk majd abban is - minden igaz vadász örömére -, hogy annyira "megerősödünk", lesz rangja és elismertsége Kárpátalja vadgazdálkodásának is.

Orosz Kálmán,