Karácsony falva

2010. augusztus 27., 10:00 , 502. szám
Gorondi Albert, a KMKSZ-alapszervezet elnöke

Nagyszőlőstől nyugatra, Tiszaújhely, Puskino és Tiszakeresztúr között húzza meg magát csendesen egy, a főútvonalaktól oldalra eső, négyszáz lelket számláló ugocsai kisközség, Karácsfalva, mely több száz éves fennállása során kétszer is elnéptelenedett, s a középkorban magyar, az újkorban viszont jó ideig ruszin községként szerepelt, mely csak a XIX. században vált ismét magyarrá. Az utóbbi időben azonban sok ukrán települt be a Técsői járás hegyvidéki falvaiból, s már ők alkotják a lakosság egyharmadát.

Amiről a múlt mesél

A helység nevével – Karácsonyfalva, akkori írásmóddal: Karachunfalwa alakban – először egy 1260-ban kelt okmányban találkozunk, mely a Feketepatak földjével határos, elnéptelenedett földterületként tesz róla említést. Megnevezése arra utal, hogy első lakosai, akik még az ugocsai királyi uradalom gazdasági szervezetéhez tartozhattak, magyarok voltak, s nyilván egy Karácsony nevű ember lehetett a falu megalapítója (annak idején talán a karácsony ünnepén született személyek viselték a Karácsony, más változatban Karácson nevet). A terület 1300-ban került a Hontpázmány nemzetség birtokába, mely újból magyar jobbágyokkal népesítette be a községet, s mindvégig a nemzetség egyetlen fennmaradt fiága, az Újhelyi család birtokolta a települést. A falu azonban a XVI. század végén, tisztázatlan körülmények között, ismét elpusztult, s birtokosai ruszinokat telepítettek be a néptelenné vált községbe (melyet ekkor már – a Karácsonyfalva rövidítéseként – Karácsfalvának neveztek), az új jövevények leszármazottai azonban, a környező magyar falvaktól közrezártan (ne feledjük, Puskino akkor még nem létezett), később elindultak a magyarrá válás útján. S míg az 1773. évi hivatalos helységösszeírás szerint a XVIII. század utolsó harmadában a lakosok még főleg ruszinul beszéltek, a falu jegyzője az 1862. évi jelentésében már a magyart jelölte meg divatozó nyelvként. A visszamagyarosodott település is megszenvedte azután az 1944-es sztálini terrort, az idősek visszaemlékezései szerint a szovjet megszállók tizenöt karácsfalvai férfit hurcoltak el a Gulagra.

A falu legnagyobb életpályát befutó szülötte Zékány János, aki egy helybeli kisnemesi család sarjaként 1670-ben látta meg a napvilágot, majd felnövekedvén elvégezte a bécsi egyetemet. Azután elérkezett a számára sorsdöntő 1696-os év, amikor I. (Nagy) Péter orosz cár a császárvárosba látogatott, az egyetem tanárai pedig felhívták a figyelmét a tehetséges, tanult fiatalemberre. Az uralkodó magához kérette Zékány Jánost, majd meghívta udvarába, s kinevezte a trónörökös, a leendő II. Péter nevelőjévé, akivel beutazta egész Európát. Később a cár összes javai igazgatójává tette, s ebben a minőségében leleplezte Alekszandr Mensikov herceg, generalisszimusz csalásait, ám ezzel kihívta maga ellen a főméltóság haragját, s így menekülnie kellett Szentpétervárról. 1717-ben hazatért Karácsfalvára. A következő esztendőben I. (Nagy) Péter visszahívta, s ő ment is volna, csakhogy Károlyi Sándor gróf nem engedte, hogy útlevelet kapjon, így szülőfalujában maradt. 1739-ben hunyt el.

Az alapszervezet kicsi, a magyarság problémái nagyok

– A KMKSZ helyi alapszervezete több mint tíz évvel ezelőtt alakult meg, s jelenleg mintegy 80 főt számlál – tájékoztat Gorondi Albert, az alapszervezet elnöke. – Részt veszünk a falunapok szervezésében, korábban bekapcsolódtunk a magyarigazolványokkal, jelenleg pedig a schengeni vízumhoz szükséges támogató nyilatkozatokkal kapcsolatos ügyintézésbe, s megjelenünk a tiszaújlaki Turul-ünnepségen. Korábban farsangi bált, illetve gyermeknapot is tartottunk, megemlékeztünk március 15-ről, valamint október 6-ról, ám a lakosság passzivitása, az érdeklődés hiánya miatt ezeket a rendezvényeket már nem szervezzük meg. Nagy problémánk, hogy Karácsfalván csak ukrán tannyelvű elemi iskola működik, a magyarság beolvasztására törekvő szovjethatalom ugyanis 1978-ban ukrán oktatási nyelvűvé tette az addigi magyar iskolát, s bár 1997-ben magyar párhuzamos osztályok nyíltak a tanintézményben, mára ezek elsorvadtak. Mi próbáltuk és próbáljuk meggyőzni a szülőket, hogy írassák be gyermekeiket a magyar osztályokba, ám nincs annyi kérvény, hogy beinduljon a magyar első osztály. Akik anyanyelven akarják taníttatni gyermekeiket, azok az első osztálytól kezdődően Tiszakeresztúr általános iskolájába járatják a nebulókat, míg a helyi elemi iskolát elvégző kisdiákok a két tannyelvű Tiszaújhelyi Általános Iskola ukrán tagozatán folytatják tanulmányaikat.

Lelki gyakorlatok, iskolai újság, Szent Kereszt-kupa

Az oktatásról szólva, mindenképpen beszélnünk kell a faluban működő Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumról.

– A múlt tanév végén harmincöt diákunk volt, köztük tizenegy végzős, jelen pillanatig pedig tizenöten jelentkeztek a felvételi vizsgáinkra – fejti ki Magyar Vita igazgató, tanulmányi vezető. – Tanulóink zömmel a Nagyszőlősi, illetve a Beregszászi járás településeiről származnak, de volt már diákunk Ungvár környékéről, illetve a Felső-Tisza-vidékről is. Végzőseink pedig a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, az Ungvári Nemzeti Egyetemen, a Kárpátaljai Állami Egyetem Humán-pedagóiai College-ben, illetve a Romzsa Tódor Ungvári Görög Katolikus Hittudományi Akadémián folytatják tanulmányaikat. Nagy hangsúlyt fektetünk a keresztény szellemű nevelésre, az iskolások rendszeresen részt vesznek a Szebasztei negyven vértanú tiszteletére szentelt kápolnánkban megtartott egyházi szertartásokon, minden osztályban imával kezdjük az első, s fohásszal fejezzük be az utolsó tanórát, este pedig közös imával zárjuk a napot. Mindhárom évfolyamunkon heti két hittanfoglalkozást iktattunk be a tantervbe.

Emellett minden évben lelki gyakorlatokat szervezünk, melyek keretében a különböző egyházközségekből érkező parochus atyák az ember lelki életével kapcsolatos előadásokat tartanak, majd ezeket követően csoportosan és egyénileg is elbeszélgetnek a diákokkal. Lelki vezetőnk, Trescsula László atya pedig mindennap a tanulók rendelkezésére áll, ha gyónni akarnak vagy szeretnének vele elbeszélgetni valamilyen hitbeli kérdésről.

– Ikhthüsz (a görög szó magyar jelentése: hal) címmel havonta vagy kéthavonta megjelenő iskolai újságot is szerkesztünk, a tizenhat oldalas kiadvány példányszáma eléri a kétszázötvenet, s a tanintézet mellett a környező falvakban is terjesztjük, felnőtt olvasóink is vannak – kapcsolódik be a beszélgetésbe Egressy Márton, a lap főszerkesztője, aki emellett a diákönkormányzat elnökeként is tevékenykedik. – Az újság címéről szólva, tudnunk kell, hogy az ikhthüsz szó betűi egyúttal a görög nyelvű őskeresztény hitvallás kezdőbetűi is: Iészusz Khrisztosz Theu (H)Üjosz Szótér, ami magyarul azt jelenti: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó. Az újságban az egyházi jellegű cikkek, például az ikonok ismertetése mellett tudósítunk az iskolai rendezvényekről, helyet kapnak az ismeretterjesztő írások, a keresztrejtvények, s képregényeket is megjelentetünk. Tíz állandó munkatársunk van, de időnként tanárokat és papokat is felkérünk egy-egy cikk megírására.

Az újság mellett pedig rádióstúdió is működik az iskolában, mely hetente egy vagy két alkalommal sugároz egy órán át, s kívánságműsorral, zenével, viccekkel szórakoztat bennünket, illetve munkatársai felköszöntik a születésnapjukat vagy névnapjukat ünneplő diáktársainkat.

– Futballcsapatunk is van, s öt éve minden esztendőben megrendezzük a Szent Kereszt-kupát, melyre meghívjuk a különböző iskolai focicsapatokat. Külföldről érkezők is részt vesznek a tornán, például játszott már nálunk a Pannonhalmai Bencés Gimnázium vagy éppen a Nyíregyházi Szent Imre Gimnázium labdarúgócsapata is – veszi vissza a szót az iskolaigazgató. – A sport mellett, délutánonként, különböző szakköröket is látogathatnak a diákok, elsajátíthatják a virágkötészet, a fafaragás és az asztalosmesterség, valamint a falusi turizmus, a vendéglátás fogásait. Emellett pedig tantárgyi szakköröket is vezetünk.

Föld és vakolókanál

A faluban sajnos meglehetősen kevés a munkalehetőség. Sok helybeli dolgozik a kijevi, nagyszőlősi és környékbeli építkezéseken, viszont a korábbi évekhez képest kevesebben vállalnak munkát Magyarországon, illetve Csehországban. Többen is a különböző nagyszőlősi gyárakban helyezkedtek el, a lakosság 65 százaléka azonban a mezőgazdaságból él. A három farmergazdaság mellett megannyi karácsfalvai lakos vágott bele a nagybani zöldségtermesztésbe, nagyobbrészt uborkát, kisebbrészt szabadföldön vagy sátorfólia alatt nevelt sárgarépát, még kisebb mennyiségben pedig paradicsomot termesztenek, s a nagyszőlősi vagy a beregszászi piacon értékesítik a termékeiket, illetve az uborkát a különböző konzervgyáraknak is eladják, annak, amelyik a legjobb árban veszi meg azt. A fancsikai Univer Kft. átvevőhelyet is működtet a községben, de ha a Munkácsi Konzervgyár vagy a nagymuzsalyi Bereg-Foods Kft. jobb árat kínál az uborkáért, akkor a gazdák áthordják a termékeiket Tiszakeresztúrba, a két utóbbi konzervgyár ottani átvevőközpontjába. Emellett akadnak, akik krizantémot termesztenek a fóliaházaikban, s halottak napja előtt értékesítik a virágot a nagyszőlősi vagy a munkácsi piacon, sokan pedig malacot nevelnek, s Nagyszőlős piacán teszik pénzzé a jószágaikat.

Alkatrészek: Made in China

– Két hektáron gazdálkodom, s nagyobbrészt tengerit, kisebbrészt búzát termesztek – mutatja be gazdaságát Tóth Ferenc farmer. – Öt évvel ezelőtt még Husztra, Nagyszőlősre hordtam a terményt, az ottani piacokra, azóta viszont a fancsikai, illetve a técsői járási, drahovói felvásárlóknak adom el a kukoricát meg a gabonát. Csak sajnos, gyenge a termény ára, tavaly 90 kopijkát adtak a csöves málé kilójáért, pedig 1,80-2 hrivnyás ár mellett lenne jövedelmező a termesztése. Emellett pedig hízókat is adok el, de csak 13 hrivnyát fizetnek élősúlyban kilogrammjáért, miközben 18-20 hrivnya lenne a reális ár, ami mellett megtérülnének a befektetett összegek. A gépparkom kicsi, van egy T-40-es traktorom a hozzávaló ekével és tárcsával, illetve egy kultivátorom, de az alkatrészek gyorsan kopnak, havonta új ekevasat kell vennem, ami száz hrivnyába kerül, akárcsak a tárcsalapok, melyeket két-három évente kell cserélni.

– Az itthoni, nagyszőlősi, beregszászi szaküzletekben beszerzett alkatrészek között sok a kínai gyártmány, gyengék, nem jó minőségűek, gyakran kell cserélni őket – teszi hozzá Gorondi Attila farmergazda, aki egy 5,5 hektáros birtokot mondhat a magáénak, emellett pedig 14,5 hektárt bérel a falubelijeitől. – A Magyarországon beszerzett alkatrészek többnyire jobbak, de többet is kell fizetni értük. Amúgy elég nagy gépparkkal rendelkezem, az MTZ-80-as traktorom s több szükséges felszerelés mellett van egy Fortschtritte gabonakombájnom is, csak hát lassan "férjhez lehetne őket adni", eladósorba kerültek, lévén, hogy húszévesek. A szántóföldi gazdálkodás mellett pedig zöldségtermesztéssel is foglalkozom, van két darab, összesen 8 ár alapterületű fűtött fóliaházam, melyekben uborkát termesztek. Április közepétől kezdem szállítani a primőröket a beregszászi vagy a munkácsi piacra, de inkább az utóbbira, mert itt egy nap leforgása alatt háromszor is feljebb mehet a termény ára. Igaz, az is benne van a pakliban, hogy ugyanígy le is eshet az ár. Az idén, húsvét előtt húsz hrivnyát is fizettek az uborka kilogrammjáért, de ez a jó ár tiszavirág-életű volt, pár nap múlva már csak 10-12 hrivnyát kaptam egy kiló termésért. Júniustól pedig a konzervgyáraknak adom el a zöldséget. A megélhetés? Jut pénz a kenyérre meg a szalonnára. Komolyra fordítva a szót: be tudjuk szerezni a szükséges élelmiszereket, ha pedig jó a termés, ruhaneműt is tudunk vásárolni, s háztartási gépeket is tudunk venni, ha hosszabb ideig gyűjtjük rájuk a pénzt. Feleslegesen viszont nem költekezünk.

Lajos Mihály