Beregszászi megemlékezés
Az 1848-49-es hősökre emlékeztünk
Beregszász magyarsága is emlékezett nemzeti gyásznapunkon az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc mártírjaira és hőseire.
A megemlékezés hagyományosan a város temetőjében kezdődött Ekkel György egykori honvédtiszt sírjánál, aki a forradalom idején a Damjanich János tábornok vezette harmadik honvéd hadtest kötelékében a 34. honvédzászlóalj parancsnoka volt. Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke emlékező beszédében részletesen is felidézte Ekkel György helytállásának történetét az isaszegi és nagysallói csatában. A hős katonatiszt sírját megkoszorúzta többek között Scherczer Károly, a Magyar Köztársaság beregszászi konzulja, dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RFKMF) és a KMPSZ elnöke, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke, Varjú Zoltán, a II. RFKMF Hallgatói Önkormányzatának elnöke, valamint Ekkel György egyenes ági leszármazottai: Csanádi György és Kulin Zoltán.
Kulin Zoltán, a Kárpátaljai Megyei Állami Televízió- és Rádiótársaság vezérigazgató-helyettese szokatlan módon a családi fényképalbumból három, a múlt század elején készült fotográfiát is magával hozott és azokhoz kapcsolódva elmondta: lánya kutatásainak köszönhetően nemrég tudta meg, hogy Ekkel György ükunokája. Így ma egészen különös érzéssel jött el a koszorúzásra: "Amikor arról beszélek, hogy felelősséggel tartozunk a felmenőink emléke előtt, akkor arra is gondolok, hogy nekünk is meg kell vívnunk hétköznapi forradalmainkat. Ezek a forradalmak, bizton állíthatom, hogy vértanúsággal nem fognak járni, de meghurcoltatással igen. Nem szabad hagynunk, hogy elvesszen anyanyelvünk, nem hagyhatjuk veszni iskolarendszerünket, működőképes magyar sajtóra van szükség Kárpátalján, és nem szabad hagyni azt sem, hogy képviselőink ne kerüljenek be azokba a testületekbe, amelyekben a mi sorsunk felől döntenek."
Az ünnepi megemlékezés a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esztergom termében folytatódott, ahol Orosz Ildikó elnök köszöntötte a megjelenteket, majd név szerint felsorolta azon beregszásziakat, akik tevékenyen részt vettek az 1848-49. évi szabadságharcban - s bizony hosszú volt ez a lista. Ezek a hősök különböző társadalmi rétegekből kerültek ki, sokuk sírja ma már nem található meg a város temetőiben. Az elnök asszony tanulságként hozzáfűzte: "Foglalkozásuk sokrétű, vagyis a kiállás nem diploma, nem földbirtok és pénz, nem foglalkozás kérdése. Az a magyar gerinc kérdése azé, hogy milyen szív dobog bennünk, miért vagyunk hajlandók tenni a magunk módján."
Horkay Sámuel felidézte az aradi vértanúk hősiességét, előadása végén kijelentve: "Ha kegyelmet kérnek és kegyelmet kapnak, akkor talán kutatók ismerik a nevüket. De így egy egész nemzet emlékezik rájuk. Mi itt Beregszászban 21. éve ismét nyilvánosan."
A Kész Margit főiskolai előadó által felkészített hallgatók lélekemelő előadása a nép kollektív emlékezetében élő népköltészeti eredetű műfajok és a magas kultúra gyöngyszemeiből válogatva állt össze, a megemlékezés méltó befejezéseként.
Badó Zsolt