Receptek nacionalistáknak

Négy tényező befolyásolja leginkább a nacionalizmus folyamatait a világon napjainkban – véli Szvjatoszlav Svecov. Ezek: az (1.) etnikai-adminisztratív, avagy etnikai-állami tényező, a (2.) nemzetek közötti gazdasági-technológiai fejlettség szintjében megmutatkozó különbség, a (3.) vallási, valamint a (4.) kulturális-történelmi tényező. A szerző az Ukrajinszka Pravda internetes portálon megjelent írásában, melynek kivonatát olvasóink figyelmébe ajánljuk, ezen négy tényező alapján igyekszik szemléltetni, valójában mi is történik Ukrajnában jelenleg.

A tudomány, a történelem és a földrajz szempontjából Ukrajna fiatal többnemzetiségű állam, egykori gyarmat (az SZSZKSZ egy szilánkja), amely ma mesterségesen meghatározott határok között létezik.

Vegyük szemügyre a modern ukrán államot az ukrán nacionalizmus kérdésének szemszögéből, a fentebb felsorolt tényezők metszetében! Alapozzunk kizárólag az 1989-es szovjet népszámlálás hivatalos adataira és a független Ukrajna 2001. évi népszámlálásának számaira! (Lásd táblázatainkat!)

Ezek szerint az ukrán államban két meghatározó etnikai csoport él: az oroszok és az ukránok. Ha az önmeghatározás (az anyanyelv) szerint vizsgáljuk a hivatalos adatokat, kiderül, hogy a lakosságnak körülbelül az egyharmada tekinti magát orosznak, mintegy kétharmada pedig ukránnak. Azonnal felmerül a kérdés: ha az országban a lakosság kétharmada az államalkotó nemzethez tartozónak vallja magát többek között az anyanyelv tekintetében is, ha az országban csak egyetlen államnyelv létezik, az ukrán, akkor miféle oroszosításról, miféle nyomásgyakorlásról lehet szó az ukrán nyelvű lakosságra? A kérdés az afféle ukrán jobboldali nacionalista mozgalmaknak teendő fel, mint amilyen az OUN–UPA, a Szvoboda választási tömörülés, az UVO stb.

Itt csak kétféle válaszlehetőség kínálkozik:

– az ukrán nacionalisták hazudnak, és saját érdekeiket követik, amelyek lényegesen különböznek a meghirdetettektől;

– a hivatalos statisztikai adatok hamisak, s az ukrán nacionalistáknak igazuk van. Ebben az esetben az állami struktúrák hazudnak.

Az ország két meghatározó etnikumának viszonya egymáshoz a következő:

1. Ukrajna nagyon fiatal ország. Folyamatos államiságának története mindössze 19 esztendőre nyúlik vissza. Az ukrán etnikum sosem rendelkezett saját államisággal hosszú időn keresztül, a jelenlegi Ukrajna területe állandóan más nemzetek ellenőrzése alatt volt. A jelenkori független Ukrajna határai automatikusan egybeestek az egykori USZSZK határaival, ezek azonban teljesen mesterségesen lettek kialakítva. Államiságát Ukrajna nem nemzeti-felszabadító mozgalom eredményeként nyerte el, hanem az egykori SZSZKSZ köztársasági kommunista pártjainak összeesküvése következtében. Azaz az ukrán etnikum nem ért meg önállóan a saját állam létrehozására. A mesterségesen létrehozott Ukrajna meglehetősen jelentős számú, egy tömbben élő orosz etnikumú lakosságot foglalt magában. Azaz Ukrajna a soknemzetiségű, egykor gyarmati sorban lévő országok közé sorolható.

2. A gazdasági-technológiai fejlettség szintjét tekintve a két etnikum gyakorlatilag egyenlő. Az orosz származású ember semmiféle előnyhöz nem jut az életszínvonalát tekintve, ha átveszi az ukrán nyelvet és kultúrát. Ez a helyzet történelmileg alakult így. Az etnikumok civilizációs foka sem a 19., sem a 17. században nem különbözött számottevően.

3. Az ukrán és az orosz etnikum zömében egyaránt pravoszláv. De minél tovább haladunk Ukrajna területén nyugati irányban, a lakosságnak annál nagyobb hányada katolikus vagy uniátus. Az 1945 és 1991 közötti időszakban ők asszimilálódtak a legnehezebben az orosz kultúra hatása alatt. 1991 augusztusát követően a helyzet az ellentétére fordult. Most éppen az ukránok katolikus-uniátus része az ukrán nacionalizmus meghatározó bázisa, akik jelenleg nehéz helyzetben vannak, mert nemcsak az oroszok, de az ukránok jelentős hányada is pravoszláv hitű.

4. Az orosz etnikum és az orosz kultúra idősebb az ukránnál. Ami pedig a független ukrán és orosz állam létezésének idejét illeti, eleve lehetetlen az összevetés. Természetesen ki lehet találni "protoukránokat", s Ádámig és Éváig visszavezetni az ukránok gyökereit, de ezzel az idióta jelzőn kívül más elismerésre nem számíthatunk a világ tudományos közvéleménye részéről. Ezenkívül egy kultúra "erejét" a világhírű tudósok és művészek száma határozza meg. Az ukrán kultúra világhírű személyiségei, akik nem az Orosz Birodalom vagy a Szovjetunió "termékei", lényegesen kevesebben vannak, mint az orosz kultúra világhírű személyiségei.

Ebből következőleg az orosz etnikum asszimilációjára törekvő ukrán nacionalizmus meglehetősen gyenge pozíciókból kénytelen kiindulni. Milyen cselekvési variánsokat lehet javasolni az ukrán nacionalizmus képviselőinek az egységes nemzet létrehozása tekintetében? Vizsgáljuk meg e kérdést a fentebb is alkalmazott négy tényező mentén!

1. Az állam annak valamennyi attribútumával egyetemben már létezik, nem szükséges "küzdeni" a megteremtéséért.

2. A gazdasági-technológiai fejlődésben rejlik az ukrán nacionalisták egyetlen jelentős tartaléka. A sikeres asszimiláció érdekében tulajdonképpen az élére kell állniuk az ország gazdasági, technológiai, szociális és politikai fejlesztésének. Főleg, ami a döntően ukránok által lakott régiókat illeti. Azaz a vezetőivé kell, hogy váljanak annak a folyamatnak, amelynek keretében megszabadítják az országot a mai bűnös hatalomtól, meg kell teremteniük az ország fejlődésének gazdasági és technológiai alapjait. Bármely más nemzetiség képviselőjének maga előtt kell látnia az ukrán sikerek példáit. Méghozzá nem az elitek egyes képviselőinek sikeréét, hanem az etnikum egészéét.

3. Nélkülözhetetlen a vallási türelem. Ukrajnának egyébként a világon egyedülálló esélye van arra, hogy példát mutasson a különböző felekezetek, a katolicizmus és a pravoszlávia egyesítésére, méghozzá nem unió alapján, hanem az egyházak egyesítése révén.

4. Ukrajna nagyon fiatal állam, az ukránok pedig fiatal etnikum. Ebben nincs semmi rossz vagy szégyellni való. Az USA, Ausztrália, Kanada multikulturális nemzetei még az ukrán etnikumnál is fiatalabbak, ezek az országok mégis a legfejlettebbek közé tartoznak a világon. A kulturális-történelmi tényező szempontjából az ukrán nacionalizmus feladatai a sikeres asszimiláció és az egy nemzetben való egyesülés érdekében a következők:

– A lakosság oktatásának fejlesztése.

– A tudomány és a termelés élenjáró ágazatainak fejlesztése, különös tekintettel a legújabb technológiákra.

– Írók, költők, művészek ösztönzése az esztrád képviselői helyett. A show-bizniszen alapuló tömegkultúrát a tudáson alapuló kultúrával kell felcserélni.

– Küzdelem az alkoholizmus, a kábítószerfogyasztás és az egyéb gyarlóságok ellen alternatívák felkínálásával.

– Más kultúrák és etnikumok képviselőinek bevonása és adaptációja. A multikulturális államok és népek legnagyobb erőssége az abszolút adaptációs készség más népek értelmes és tehetséges képviselőivel szemben. Az önmegvalósítás lehetőségét nem az államalkotó nemzethez való tartozás alapján kell biztosítani, hanem a tudás és a készségek alapján.

Számos egyéb feladat is megjelölhető.

Nem kényszeríthetünk más etnikumokhoz tartozó embereket arra, hogy számukra idegen nyelvet és kultúrát sajátítsanak el. El kell érni, hogy a másik nyelv ismerete, a másik kultúra befogadása kétségbevonhatatlan előnyökkel járjon azok számára, akik azokat nem ismerik. Máskülönben az erőszakos cselekvés pont az ellenkező eredményre vezet. Egyelőre ugyanis nem léteznek objektív okok az orosz és az ukrán etnikumok egyesülésére.

Jelenleg az ukrán nacionalisták minden cselekedete ellentétes az asszimiláció és az egyesülés politikájával. Amit tesznek, arra inkább azt mondhatnánk, hogy "ukrán hazafisdit" játszanak. Így például, (1.) a soknemzetiségű állam kérdésének megoldását más etnikumok képviselőinek megsemmisítésével vagy kitelepítésével javasolják megoldani, mindezt az Ukrajna az ukránoké jelszóval; (2.) egyetlen ukrán nacionalista szervezet sem ajánl gazdasági fejlesztési programot; (3.) még utalás sem történik a vallási és felekezetek közötti megbékélésre; s végül (4.) az ukrán kultúráért küzdenek, ami azonban az ukrán nép mesterséges történetének megteremtésében és az ukrán nyelv erőszakos meghonosításában merül ki az orosz ajkúak körében.

Ennek következtében az ukrán nacionalisták a különböző etnikumok egységes ukrán nemzetté gyúrása helyett tudatosan a gyűlölet, Ukrajna megosztásának útját választották.

Vajon tisztában vannak-e ezzel az ukrán nacionalista mozgalmak vezetői? Ezzel kapcsolatban két lehetőség van:

– Nincsenek tisztában vele, akkor viszont egyszerűen bolondok, és a népnek ezt látnia kell.

– A másik lehetőség, hogy tisztában vannak vele, s tudatosan választották az ország megosztásának útját. Ezzel ártanak a népüknek, a hatalompártok malmára hajtják a vizet.

Az embernek az a benyomása, hogy az ukrán nacionalisták vezetői csodálatosan értenek mindent. Nincs szükség ehhez túlzottan bonyolult elemzésre. Ukrajna állampolgárainak, akik szimpatizálnak a nacionalistákkal, látniuk kell, hogy azok kiknek az eszméit támogatják, s kiknek az érdekeit képviselve cselekszenek.

hk