Cintányéros cudar világ

Operett-gálakoncert Ungváron

A Kárpátaljai Megyei Filharmónia alapításának 65. évfordulója alkalmából április 28-án a filharmónia Magyar Melódiák együttese nagyszabású operett-gálakoncerttel kedveskedett a megyeszékhely közönségének. Az előadáson a Magyar Melódiák játszotta a fülbemászó dallamokat és a filharmónia ismert énekesei: Nagy Anikó (szoprán), a Csendül a Nóta Nemzetközi Magyarnóta Énekverseny győztese, valamint Tóth Sándor (tenor) mellett a magyarországi, Simándy-díjas tenor, Mészáros János csodálatos hangját is hallhatta a közönség.

A magyarországi vendégművész elsőként Erkel Ferenc Bánk bán című operájából a Hazám, hazám kezdetű áriát énekelte. Majd a legnépszerűbb slágerek követték egymást, többek között Kálmán Imre Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő, Marica grófnő, Lehár Ferenc Giuditta, Kacsóh Pongrác János vitéz és Szirmai Albert Mágnás Miska című nagy sikerű operettjeiből. Az előadást ügyes táncosok tették látványosabbá, amelyen egyfajta társadalmi eseményként megjelent Ungvár és környéke magyarságának színe-java.

Nagy Anikótól megtudtuk, hogy a jelenleg tizenegy tagú Magyar Melódiák együttes a fellelt dokumentumok szerint 63 éve működik a Kárpátaljai Megyei Filharmónia keretein belül, de egyes kutatók szerint már 65 éves az együttes, csak kezdetben nem a filharmónia égisze alatt működött. Az együttes rendszeres fellépéseket szervez Kárpátalja-szerte.

A koncert utáni pillanatokban Mészáros János művész úrral beszélgettünk.

– A művész úr megszólítás mindig zavarba hoz. Én kormánytisztviselő vagyok, a Fejér Megyei Földhivatal mezőgazdásza, okleveles agrármérnök és talajtani szakmérnök. Hobbiból énekelek, amatőr énekes vagyok.

Most Nagy Anikó meghívására jöttem Ungvárra. Vele úgy találkoztunk, hogy 2009-ben ketten nyertük meg a Nemzetközi Magyarnóta Énekversenyt, ahol hat ország magyar ajkú versenyzői vettek részt, ott találkoztunk a színpadon. Alcsútdobozon élek, Fejér megyében, és azért örültem nagyon a mostani meghívásnak, mert már az elcsatolt országrészek mindegyikében énekeltem korábban, csak Kárpátalján nem, itt most járok először. Húsvéthétfőn jöttem, kedden próbáltunk, szerdán felléptünk Beregszászban, ma itt Ungváron. Igyekeztem megnézni Ungvárt, a munkácsi várat, Beregszászt, persze a rövid idő miatt ez nem sikerült maradéktalanul, de így még inkább van miért visszajönni.

– Milyen szempontok alapján állt össze a mai program?

– A legnépszerűbb, szíveket megdobogtató operettrészleteket igyekeztünk összeválogatni, természetesen a teljesség igénye nélkül. Volt benne vidám, melankolikus, minden, ami szokott tetszeni a közönségnek.

Úgy gondolom, az embernek igazán arra kell energiát fordítani, hogy örömet szerezzen. Bánatot okozni egy mondattal, gesztussal is lehet. Szerintem az Isten a tehetséget azért adta az embernek, hogy az embertársain segítsen. Ha ma tudtunk segíteni, az itt lévők egy kicsit elfelejtették gondjukat, bajukat. Eszükbe juttattuk, hogy ők magyarok, és érdemes azért küzdeniük, hogy fenntartsák ezt az állapotot, akkor már megérte.

– A beszélgetésünk elején elmondta, hogy ön hobbiból énekel, amatőr énekes, ugyanakkor Simándy-díjas.

– 2001-ben, 31 éves koromban kezdtem énekléssel foglalkozni, addig egyetemre jártam, mezőgazdasági termelő üzemekben dolgoztam és csak kedvtelésből énekeltem. Akkor meghívtak a szomszédos etyeki kórusba énekelni, ahol a karnagy felfigyelt a hangomra. Beiratkoztam egy művészeti iskolába mint első osztályos növendék, ahol elkezdtem szolmizálni és Schubert-dalokat tanulni, majd egy félév után jelentkeztem a szegedi Simándy-emlékversenyre, ahol második lettem és különdíjat is kaptam. Ekkor jelentkeztem Nádor Magda operaénekesnőnél, a Budapesti Zeneakadémia tanáránál, aki 2002 óta az énektanárom. Azért ez a hang neki is köszönhető. Abban a tekintetben amatőr vagyok, hogy nem ebből élek. De inkább szeretnék a legjobb amatőr lenni az országban, mint egy mellőzött profi. Ugyanis Magyarországon sok a gyenge hangú, de jó összeköttetésű profi, akik között nehéz labdába rúgni, de én nem is szeretnék közöttük lavírozni.

A Magyar Melódiákkal nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Ha újra meghívnak Ungvárra, szívesen jövök bármikor.

Badó Zsolt