Augusztusi teendők az uborka körül

A gazdáknak augusztusban túl kell élniük a nyárközépi termésdömpingből adódó piaci árzuhanást, meg kell birkózniuk az időjárás okozta nehézségekkel, illetve hajtatásban készülni kell az őszi termesztésre. Az aktuális teendőkről Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Hol tartanak jelenleg a zöldségtermesztők?

– Július végén, augusztus elején érnek a szabadföldi zöldségek, minek következtében mélybe zuhantak a piaci árak akár az uborka, akár a paradicsom, de a káposzta és a burgonya esetében is. A termesztőknek azonban ezt az időszakot is túl kell élniük, megfelelő mennyiségű és minőségű áruval látva el a piacot.

Ami az uborkát illeti, szerencsére néhány héttel ezelőtt beindultak a konzervgyárak, azaz megkezdődött a felvásárlás a fő termesztő körzetekben. Még hágón túli konzervgyárak is érdeklődnek a termésünk iránt. Úgy tűnik, egyelőre megfelelő árat fizetnek az uborkáért, bízunk benne, hogy jó idényt zárhatunk.

– Miből áll ilyenkor az uborkatermesztők munkája?

– A termesztők tudják, hogy a felvásárlók részére megfelelő, tehát azonos méretű uborkát kell kínálni – hiszen ettől függ az átvételi ár –, ezért rendszeres időközönként, a legkisebb méretű uborkánál akár napi két alkalommal is szedni kell a termést.

A gyakori esők, s a nagy meleg miatt fokozottan oda kell figyelni a lombfertőzésekre, ami ebben az időszakban leginkább a baktériumos szögletes levélfoltosságot és a peronoszpórát jelenti. E fertőzések ellen a megfelelő felszívódó növényvédő szerek alkalmazásával jó eredménnyel tudunk védekezni.

Július 20. környékén intenzív lehűlés kezdődött környékünkön rengeteg esővel. Ilyen időjárási körülmények között az uborka nyilvánvalóan nem nő olyan intenzitással, mint egyébként, de más gondok is adódnak. A nagy mennyiségű csapadék hatására a tápanyagok egy jelentős része kimosódik a talajból. Ennek a veszteségnek az ellensúlyozására ki kell juttatni növényeinknek a megfelelő tápanyagmennyiséget a csepegtetőrendszer segítségével, ami leginkább nitrogént jelent. A nitrogént tanácsos még akkor is kijuttatni, ha éppen zuhog az eső. A másik gondot a viszonylag alacsony hőmérséklet jelenti, minek következtében az uborka még a rendelkezésére álló tápanyagot, elsősorban a káliumot és a foszfort sem tudja minden esetben felvenni. Amennyiben az ilyen hűvösebb időszakokban változatlan mennyiségben juttatjuk ki a tápanyagokat, azok – elsősorban a foszfor és a kálium, amelyek nem mosódnak ki olyan könnyen a talajból, mint a nitrogén – nagy mennyiségben gyűlnek fel a növény gyökérzeténél. Amikor azután újra melegebbre fordul az időjárás, az uborka hirtelen túl nagy mennyiségben veszi fel ezeket az anyagokat, s emiatt túlságosan „leköti magát”. Lehűlés esetén tehát fogjuk vissza a kijuttatandó kálium és foszfor mennyiségét, a nitrogénét viszont, amelyet a növény hűvösebb időben is fel tud venni, növeljük meg.

– Mire figyeljenek azok, akik hajtatásban termesztik az uborkát?

– Akik korábban úgy döntöttek, hogy lecserélik a növényállományukat hajtatásban, azok számára most, augusztus első napjaiban jött el az ideje annak, hogy kiültessék a fiatal palántáikat. Általában azt szoktam ajánlani, hogy inkább tápkockába vessenek a gazdák. Vethetnek ugyan helyre is, azonban számolniuk kell azzal, hogy a helybe vetett uborka nem mind szokott kikelni. A foghíjak későbbi pótlására célszerű legalább a magvak 15-20 százalékát tápkockába ültetni.

A nyárközépi palántanevelésnek is megvannak a maga fortélyai. Ilyenkor ugyanis rendszerint túlságosan is bőségesen áll rendelkezésre napfény, meleg, víz. Megóvandó az időjárás viszontagságaitól, a gazdák rendszerint valamiféle tetőzettel védik a zsenge uborkapalántákat, emiatt viszont azok néha a szükségesnél kevesebb fényt kapnak, s ezért frissen kikelt növénykéink hajlamosak arra, hogy megnyúljanak. Megelőzendő a megnyúlást, célszerű valamiféle félereszszerűséget alkalmazni a palánták védelmére, vagy olyan fóliatakarás alatt folytatni a palántanevelést, ahol maximális mennyiségű fényt kapnak, s a megfelelő szellőztetésük is megoldott.

A nyurgulás megelőzésére javasolnám, hogy viszonylag fiatal palántát ültessünk – amint megjelentek a valódi levelek, mindjárt ültessük is ki azokat. Adjunk növénykéinknek annyi vizet, hogy éppen be tudjanak gyökeresedni, s a vízzel együtt legalább két hétig tápláljuk őket foszfortúlsúlyos tápoldattal az erőteljes gyökeresedés ösztönzésére. Magyarán, némileg mesterségesen öregítsük a növényeinket, nehogy a meleg, a fény és a víz hatására „elszaladjanak”, azaz nagy lombot fejlesszenek, miközben a megkötött termésmennyiség viszonylag kicsiny lesz.

Az őszi hajtatásnak egyébként is az a lényege, hogy a megfelelő körülmények, vagyis kellő mennyiségű meleg, víz és fény mellett augusztusban és szeptemberben terméssel berakódott növények – paradicsom, paprika, uborka – termését megtartsuk, s átmentsük az első fagyveszélyes éjszakákon. Az őszi hajtatás ugyanis abban különbözik a tavaszitól, hogy ilyenkor az optimális termesztési körülményekből indulva haladunk a rossz idő felé – csökken a megvilágítottság, párásabb, hűvösebb lesz a levegő –, minek következtében erőteljesebben támadnak a kórokozók, s egyre nehezebbé válik kielégíteni a növények fejlődéséhez nélkülözhetetlen feltételeket.

pszv