2011. augusztus 19.

A Magvető példázata

„A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje.” Alapige: Lk 8. 11–15, 18.

Lukács evangélista a továbbiakban így folytatja a példázatot. Akiknél az útfélre esett a mag, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de az élet gondjai, az élet csábításai és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és gyümölcsöt teremnek állhatatossággal.

A fenti példázat egy olyan eseménnyel van leírva, amely életszerű, mondhatni hétköznapi történés, hogy ezáltal is érthetőbbé váljon a hallgatóság számára az üzenet.

Jézus korában a földművelés és a vetés folyamata nem úgy történt, mint mai, modern világunkban. Abban az időben a magvető kiment és kézzel szórta a magot, de nem a felszántott földre, hanem a még kemény talajra. Amikor befejezte a vetést, kis ekével megforgatta a földet, így került a mag a földbe.

A termés attól függött, milyen földbe került a mag. De egyértelműen olvashatjuk, hogy nem mindig termékeny talajt talált a mag, többnyire köves, tövises, megművelhetetlen, kemény föld volt az, ahová esett.

Ez a példázat azért is különleges, mert magyarázatot is ad hozzá Jézus. Elmondja, hogy a mag – Isten beszéde. A Magvető – Isten. A négyféle talaj pedig emberi szíveket mutat be, és azok kapcsolatát az Isten Igéjével. Isten az, aki különböző módon próbálja az emberi szíveket elérni és lelkileg „műveltté tenni.” Olyan sokféle módon keresi az embert, hogy megszólítsa és tesz azért, hogy az Ige – a mag – eljusson az emberek szívébe.

A mag további fejlődése a talajtól függ. A szívünkbe, lelkünkbe, értelmünkbe helyezett isteni szó megértése, értelmezése, megélése csak rajtunk múlik.

Nagy kérdés, hogy mindent megteszek -e azért, hogy Isten Igéje az életem része legyen, hogy megértsem, hogy cselekedhessem Isten akaratát földi életemben.

Ma is aktuális a keresztény gondolkodásban, hogy milyen hittel, milyen szívvel hallgatom, olvasom, értelmezem Isten szavát, s mi az, amit megértve, saját életemben hasznosíthatok és ezáltal épülni, fejlődni, növekedni tudok.

Nagy János beosztott lelkipásztor, Asztély, Macsola