Svájc: A bankparadicsom vége

2011. szeptember 23., 10:00 , 558. szám

Svájc lassan megszűnik annak a legendás országnak lenni, amely teljes titoktartás mellett befogadja és elrejti szem elől a diktátorok, posztszovjet csinovnyikok és a világ minden részéről özönlő adóelkerülők, csalók és egyéb bűnözők kétes eredetű millióit.

A svájci bankok világhírű diszkrécióját a közelmúltban súlyos csapás érte Németország részéről, ám végül is sikerült megőrizniük renoméjukat. Augusztus 10-én Berlin és Bern megállapodtak, hogy Svájc átutalja a német államkincstárnak körülbelül a negyedrészét annak a nyereségnek, amelyre a német befektetők tesznek szert a svájci bankokban elhelyezett befektetéseik után. Másszóval, a gazdag németek többé nem tudnak kibújni az adófizetés alól azáltal, hogy tőkéjüket svájci bankokba rejtik. Cserébe Németország nem követeli az ügyfelek – saját polgárai – kilétének felfedését, miáltal továbbra is biztosított lesz a banktitok megőrzése.

A svájci pénzügyminisztérium bejelentése szerint ez a megállapodás nemcsak tiszteletben tartja az ügyfelek érdekeit és inkognitóját, de biztosítja az adótörvények betartását is. Korábban az ügyfelek adóügyi helyzete és viszonya hazája hatóságaival a magánügyüknek számított. A német pénzügyminiszter válaszában meggyőződésének adott hangot, hogy a jövőben nem mennek el Svájcba az adózatlan pénzek.

A Boston Consulting nemzetközi könyvvizsgáló cég adatai szerint a svájci bankok betétei mintegy 1,96 trillió svájci frankot, körülbelül 2,5 trillió amerikai dollárt tesznek ki, ráadásul sok szakember úgy véli, az ország a közelmúltig óriási nemzetközi offshore-központ volt. Most viszont, megfigyelők szerint az ottani bankok együttműködése a nemzetközi adószervezetekkel véget vet Svájc azon kétes hírnevének, amelyre az ország az adózást kerülők körében tett szert.

A sikeres üzletembereken és utódaikon kívül az országban diktátorok is akadálymentesen nyitottak sok nullával végződő összegű számlákat, köztük például Muammar Kadhafi minap elűzött líbiai vezető, Hoszni Mubarak, Egyiptom volt államfője, Laurent Gbagbo, Elefántcsontpart exelnöke. A svájciak úgy határoztak, ennek a „rossz szokásuknak” is véget vetnek. Ugyancsak a közelmúltban fogadta el az alpesi ország törvényhozása azt a jogszabályt, amely komolyan megnehezíti jelentős összegek szabad lehívását a számlákról, amennyiben azok a pénzek alacsony életszínvonalú országokból érkeztek. A februárban elfogadott restitúciós törvény pedig lehetővé teszi, hogy visszaszolgáltassák az egyes országoknak a diktátoraik által elsajátított pénzeket. A visszatérítés még olyan esetekben is lehetséges, amikor a származási ország nem tudja bizonyítani a pénzek „bűnös” eredetét, miután az államférfiak rendszerint teljesen törvényes módszerekkel fosztják ki országaikat.

Ezt a jogszabályt nem hivatalosan Duvalier-törvényként is emlegetik a volt haiti diktátor, Jean-Claude Duvalier után, akinek a svájci bankszámlái 5,4 milliárd eurót rejtenek.

1986-ban ezeket a pénzeket nemzetközi követelésre befagyasztották, ám végül egy svájci bíróság úgy döntött, hogy a pénzt vissza kell adni Duvaliernek. A közelmúltban azonban elfogadták a precedens nélküli szövetségi törvényt a politikai befolyással való visszaéléssel nem jogszerűen szerzett vagyonok visszatérítéséről, amelynek értelmében a szóban forgó pénzeket mégis visszautalhatják a haiti népnek. Haiti azóta is várja az utalást.

Ezek a törvények nem véletlenül vagy önként, hanem nemzetközi nyomásra születtek. Ugyanakkor segítenek megvédeni Svájcot a diktátorok támogatásával kapcsolatos vádak ellen. Például 2009-ben óriási felháborodást váltott ki világszerte, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság egykori véreskezű vezetőjének, Mobutu Szesze Szekónak az örökösei akadálytalanul vehették fel az általa svájci bankokban elhelyezett hat millió eurót.

A Duvalier-törvény alkalmazására számos lehetősége kínálkozik a svájci hatóságoknak. A washingtoni Global Financial Integrity kutatóközpont becslése szerint az országban mintegy 150 milliárd dollárra tehető az a pénzmennyiség, amit a különböző országok diktátorai és magas rangú hivatalnokai loptak össze.

Ami az ukrajnai politikusok számláival kapcsolatos afférokat illeti, a legnagyobb port a kegyvesztett Pavlo Lazarenko exminiszterelnök ügye verte fel, akit pénzmosással és az ország szétrablásával vádoltak meg idehaza. A bírósági pereket követően a politikus svájci számláiról 13,5 millió dollárt térítettek vissza Ukrajnának.

Ahhoz, hogy éppen mostanában sikerül fellebbenteni a fátylat a svájci banktitkok egy részéről, nagyban hozzájárult az idei arab tavasz. Nyilvánosságra került, hogy gyakorlatilag minden, a forradalmak által megbuktatott arab diktátornak voltak-vannak számlái az alpesi ország bankjaiban. Így például az Európai Uniónak Basar Asszad szíriai elnök és környezete ellen hozott szankciói keretében a berni kormány mintegy 32 millió dollárnyi, a szíriai vezetőkhöz kapcsolható bankszámla befagyasztásáról döntött.

A szakemberek egyöntetűen állítják: ha valaki manapság el akarja fedni a jövedelmét, arra már távolról sem Svájc a legmegfelelőbb ország.

(Kárpátalja/Korreszpondent)