Keskeny nyomtávú vágányokat szedtek fel az Ilosvai járásban

Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg?

A múlt század elején lefektetett, keskeny nyomtávú, egykori Borzsa-völgyi Gazdasági Vasút vágányai – Nagyszőlős, illetve Beregszász felől kiindulva, majd Komlós-kitérőnél egyesülve – hajdan egészen Kovácsrétig nyúltak fel a Tiszába igyekvő folyó mentén. Ám a Vérke-parti várostól Komlós-kitérőig, valamint az Ilosvától az egykori végállomásig futó pályaszakaszokon évtizedekkel ezelőtt leállították a személyforgalmat, Ilosvára csak hetente kétszer, napi egy alkalommal döcög fel a Nagyszőlősről kiinduló szerelvény, míg a teherfuvarozás teljesen megszűnt. Zárnya és Dolha között pedig ismeretlen tettesek – két szakaszon – egyszerűen felszedték és ellopták a síneket... Jelenleg már csupán Komlós-kitérő és Nagyszőlős között folyik rendszeres személyszállítás, ám újabban ismét félelmek ébredtek ennek további fenntartása kapcsán.

– A Lembergi Vasút – azzal az indoklással, hogy számára ráfizetéses a keskeny nyomtávú vasútvonal üzemeltetése – már többször is felvetette a forgalom leállítását, s bár az utóbbi időben nem érkezett ilyen tárgyú hivatalos levél a Nagyszőlősi Járási Tanács címére, most egy más irányból érkező fenyegetéstől tartunk – indítja beszélgetésünket Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke, járási tanácsi képviselő. – Az Ilosvai Járási Tanács arról tájékoztatta a Nagyszőlősi Járási Tanácsot, hogy az Ukrán Állami Vagyonalap kárpátaljai megyei kirendeltsége törvénytelenül, az illetékes önkormányzat tudta és beleegyezése nélkül privatizációra bocsátotta a vasút Zárnya és Kovácsrét közötti szakaszát, a hozzá tartozó földterülettel együtt, a szakaszt megvásárló vállalkozó pedig megkezdte a vágányok felszámolását, mert más tervei vannak a területtel. Az érintett önkormányzati szerv tiltakozott az eljárás ellen, s arra kérte járásunk képviselőtestületét, hogy mi is csatlakozzunk az akciójukhoz, mi pedig igent mondtunk a felhívásra, mert attól tartunk, hogy a szóban forgó privatizálás és az adott vonal szétszedése elindíthat egy lavinát, mely ahhoz vezethet, hogy megsemmisítik az egész kisvasúti hálózatot, a Nagyszőlős–Komlós-kitérő szakasszal együtt. Emellett levélben fordultunk Viktor Janukovics elnökhöz és Mikola Azarov miniszterelnökhöz, melyben felhívtuk a figyelmüket a törvénytelen privatizálásra, valamint a keskeny nyomtávú vasútvonalak fontosságára, s arra kértük őket, hogy ne engedjék meg a leépítésüket.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a személyszállítás egészéhez hasonlóan, a Nagyszőlős–Komlós-kitérő vonalon folyó forgalom is ráfizetéses, ám a teherfuvarozásból befolyó jövedelem egy részének az átcsoportosításával igenis meg lehet oldani a problémát. A szülők számára is ráfizetéses gyermekeik felnevelése, túlnyomó többségük mégsem rakja otthonba őket. Az ukrán államnak is törődnie kellene polgáraival, akiknek nagy szükségük van a keskeny nyomtávú vasútvonalra. Salánk, Feketepatak, a vele egybeépült Verbőc, valamint Egres megannyi lakosa a vonaton szállítja be a termésfeleslegét a nagyszőlősi piacokra, hogy biztosítsa a megélhetését, sokan ezzel a járművel utaznak be a járási központban található munkahelyükre, a diákok jelentős része pedig – Nagyszőlősön átszállva a fővonalakon közlekedő vonatokra – így jut el Beregszász, Ungvár, Munkács, Huszt vagy éppen Técső oktatási intézményeibe. S a vasúti turizmusban rejlő lehetőségekről sem feledkezhetünk el.

– Hosszú évek óta, hetente kétszer, vasúton hordom be a kertemben megtermő barackot, almát, szilvát a járási központ nagypiacára, mely közvetlenül a vasútállomás mellett terül el, ahová a „kisvonat” is befut, s bár néhány éve beindult a Salánk–Nagyszőlős autóbuszjárat, mellyel beutazhatnék a városközpontban működő kispiacra, a vonat mégis jobban megfelel a céljaimnak – magyarázza Dobra Ilona salánki nyugdíjas. – A zsúfolt autóbuszon legfeljebb tízkilónyi árut tudnék beszállítani, míg a jóval nagyobb, több szerelvényből álló vonaton sokkal több hely jut a táskák elhelyezésére, a két unokám segítségével egy mázsányi gyümölcsöt is fel tudok rakni a vagonba, s a megérkezésem után, pár lépésnyire a vasúttól már el is foglalhatom a helyem a standomon. Azonkívül az autóbusz hétvégén nem is közlekedik, így be sem tudnék rajta utazni a vasárnapi piacra. A nagypiacon vásárlóból is több akad, mint a kisebbiken, vonat híján viszont csak az utóbbi helyen tudnám pénzzé tenni a terméseket, mert nem bírnám átcipelni a táskáimat a központtól nagyon messzire eső vasútállomáshoz. Amellett az autóbusz délelőtt tíz órakor már indul is vissza a falumba, s délután már vissza sem jön a városba, a „kisvonaton” viszont délben, vagy akár délután három órakor is nekivághatok a hazafelé tartó útnak. A gyümölcseladásból pedig akár havi ezer hrivnyát is megkereshetek, ami jócskán felülmúlja a nyugdíjamat. S hogy sok útitársam van-e? Piaci napokon, bizony, nagy számban megyünk be a városba, a déli vonat pedig, mellyel a vásárlók és az eladók többsége hazatér, zsúfolásig megtelik.

Az sem mellékes, hogy például a Salánk–Nagyszőlős vasúti menetjegy 4,50 hrivnyába, az autóbuszjegy ellenben hat hrivnyába kerül, s még többen utaznának a „kisvonaton”, ha ésszerűbbé tennék a több környékbeli lakos által kifogásolt menetrendet. Csütörtök és vasárnap kivételével ugyanis a délelőtti járat túl későn indul a járási központ felé, ahová csak nem sokkal dél előtt ér be, amikor már nagyon nehéz eljárni bármilyen hivatalos ügyben. Délután viszont túl korán vág neki a hazaútnak a síneken döcögő tömegközlekedési eszköz, miközben sokak számára négy órakor jár le a munkaidő, így többen autóbusszal, vagy éppen autóstoppal indulnak haza, lévén, hogy az utolsó vonatjárat csak este fél hét után hagyja maga mögött az állomást.

A vágány állapota is megérdemli, hogy kitérjünk.

– A 19 kilométer hosszú sínpár Komlós-kitérőtől Nagyszőlős felé húzódó első tíz kilométerén egy csupán két emberből álló fél brigáddal kellene karbantartanom a vasutat, ami képtelenség (a járási központ felé vezető utolsó kilenc kilométeren viszont heten dolgoznak) – tájékoztat Csekevda János pályamester. – Nem győzzük megtisztítani a vágányt az azt elborító gaztól, illetve a pályát övező területet a bozóttól, miközben még a fővonalra is be kell járnunk dolgozni. 1996-ban kicseréltük a síneket, az idén pedig kaptunk új sínszegeket, melyeket már a helyükre is vertünk, viszont minden nyolcadik talpfa alatt kellene lennie egy erősítő acéllemeznek, ám ezek közül sokat elloptak, hogy valószínűleg vashulladékként adják el a gyűjtőhelyeken, s magukkal a talpfákkal is gond van. Minden kilométeren 1800 darab sorakozik, többségük cserére szorul, ehhez képest az idén kaptunk 1200 újat, valamint háromezer használtat, az utóbbiakat a fővonalról, ahol beton alátétekkel cserélték fel őket, s bár vannak, melyek még kibírnak további nyolc esztendőt, 30-40 százalékuk már olyan rossz állapotba került, hogy nem felelnek meg a célnak, így ezeket félredobtuk. A talpfák cseréje jelenleg is tart, s húsz nagyszőlősi, királyházai és feketeardói pályamunkás is besegít a munkálatok elvégzésébe. Viszont kavicsot is kellene vernünk a sínek és a talpfák alá, a nagyszőlősi állomáson pedig szükségessé vált két öreg váltó új berendezésekkel való felváltása.

– Az Ilosva–Komlós-kitérő, illetve a Komlós-kitérő – Beregszász vonalon is cserélik a talpfákat, s ígéretet kaptunk a kavics leszállítására is – jegyzi meg Gérus Imre, a Királyházai Mozdonyszín keskeny nyomtávú vasutakért felelős mestere. – Ellenben mindössze két munkára fogható dízelmozdonnyal rendelkezünk, melyek egyike a kocsikat vontatja, a másikat pedig a pályamunkák elvégzéséhez használjuk. 1956-os, illetve 1959-es kibocsátásúak, elöregedtek, időnként pedig meghibásodnak, s mivel a Lembergi Vasúttól már 1996–1997 óta nem kapunk új alkatrészeket, így magunknak kell azokat használható állapotba hoznunk a keskeny nyomtávú vasút beregszászi mozdonyszínében. A javítás pedig időbe telik, így sajnos a munkálatok ideje alatt egy-egy járat kimarad. Igaz, tavaly, illetve az idén nagyjavításon esett át három mozdonymotor a Kijevi Hajógyár mozdonymotorokkal foglalkozó műhelyében, de hát öregek a gépek. S bár 1991-ben, röviddel a Szovjetunió felbomlása előtt leszállítottak hat újabb típusú lokomotívot Oroszországból, ezeket nagyobb sebességre tervezték, a mi vágányainkon viszont – a pályatest állapota miatt – csak lassan haladhattak, így egyre-másra lemerültek az akkumulátoraik, ezért már nem működtetjük őket, s hármat el is vittek Luckba, a gyermekvasútra. Pedig én is azt mondom, hogy szükség van a „kisvonatra”. A Salánk–Nagyszőlős útvonalhoz hasonlóan, Ilosva és Komlós között is gyér az autóbusz-forgalom, s a nyugdíjasoknak is jól jön, hogy a buszoktól eltérően, térítésmentesen utazhatnak a vonaton.

Egy nemcsak földrajzi értelemben európainak számító államban minden bizonnyal többet törődnének a keskeny nyomtávú vasúttal. De hát mennyiben minősíthető európainak Ukrajna?

Lajos Mihály