Krónikus mandulagyulladás

2011. október 28., 10:00 , 563. szám
Dr. Duma Béla, a Beregszászi Járási Kórház fül-orr-gégésze

Az idén már második alkalommal gyulladt be a mandulám. Nem kellene kioperáltatnom ezt a szervet, hogy soha többé ne kelljen bajlódnom a megbetegedéseivel? – érdeklődött szerkesztőségünknél egy hetyeni olvasónk. Kérdéseivel és a kapcsolódó kérdésekkel dr. Duma Bélához, a Beregszászi Járási Kórház fül-orr-gégészéhez fordultunk.

– Az 1950-es–1960-as években az első mandulagyulladás alkalmával kioperálták a megbetegedett szervet, ám az utóbbi időkben csak végső esetben döntünk a műtét mellett – magyarázza beszélgetőtársam. – A mai orvostudomány már világosan látja, milyen fontos a mandula: az immunrendszer „kapujaként” ez a szerv esik elsőként a szájüregen át a szervezetbe kerülő, fertőzéseket okozó baktériumok és vírusok útjába, megszűri azokat, nem engedi, hogy továbbterjedjenek a légcső felé, s emellett bizonyított tény, miszerint bizonyos rákellenes anyagokat választ ki. Ha viszont egy esztendőn belül két ízben is begyullad, akkor már krónikus mandulagyulladással állunk szemben, mely komoly szövődményekhez is vezethet, a reumás állapot kialakulásán kívül nagyon káros hatással lehet a szívre (szívreumát okozhat, vagy tönkreteheti a szívbillentyűket), továbbá vese-, illetve ízületi gyulladást idézhet elő. Így amennyiben 1–2 év leforgása alatt sem tudjuk megakadályozni a betegség kiújulását, akkor a belső szervek védelmében eltávolítjuk a mandulát, hogy megelőzzük a szövedményeket. A betegség első ízben 4–5 éves korban jelentkezhet, s a 12 esztendős korig tartó életszakasz a legmegfelelőbb időpont a szerv kioperálására, mert később már nagyobb valószínűséggel jelentkezhetnek szövődmények. A baktériumok mutációja, valamint a környezetszennyezés következtében pedig, sajnos, több személynél jelentkezik e kór, mint korábban.

– Mi váltja ki a mandulagyulladást, melyek a betegség tünetei, s miként lehet meggyógyítani a pácienst?

– Elsősorban a Staphylococ­cus, illetve a Streptococcus baktériumok idézik elő a kórt, melyek az immunrendszer meggyengülése következtében kerülnek be a szervezetbe vagy aktivizálódnak ott, amennyiben már korábban is megjelentek a torokban, csak a védelmi mechanizmus miatt nem tudták kifejteni káros tevékenységüket. A betegnek 38–39 Celsius-fokig emelkedik a láza, nehezen nyel, éles torokfájást érez, amellett kellemetlenné válik a szájszaga. A mandula bepirosodik, s gennyes váladék kezd szivárogni belőle.

Jelenleg már egy sor effektív orvosság áll a rendelkezésünkre, melyekkel egy időre megállíthatjuk a krónikus mandulagyulladás kialakulását, sőt sok esetben ki is gyógyíthatjuk belőle a pácienst, de minden beteg figyelmét felhívnám rá: ne próbálkozzanak öngyógyítással, mert nagyon könnyen előfordulhat, hogy nem a megfelelő gyógyszereket választják a kúrához, s olyan tablettákat is bevehetnek, melyekre nem a megfelelő módon reagál a szervezetük. Minden esetben forduljanak orvoshoz. A kezelés időtartama különböző lehet, homeopátiás készítmények szedése esetén például hat–nyolc hétig tart, emellett pedig fizikoterápiára is utaljuk a pácienst, melynek során tíz napon át, naponta 10–15 percig tartó ultrahangos melegítésnek vetik alá a torkát. Ha pedig elkerülhetetlenné válik a műtét (melyet minden járási kórházban el tudnak végezni), helyi érzéstelenítéssel, félórás operációval távolítjuk el a mandulát. A beteg nem érez fájdalmat, csak egy kellemetlen érzést, a műtétet követően pedig két–három napig kórházi megfigyelés alatt tartjuk, s még otthon is egy hétig feküdnie kell.

– Hogyan kerülhetjük el a megbetegedést?

– Öltözködjünk az időjárásnak megfelelően, ügyelve arra, hogy ne is fázzunk, de ne is izzadjunk ki. Megjegyezném viszont, hogy nemcsak az őszi–téli időszakban, hanem nyáron is elég gyakran előfordul a mandulagyulladás, pláne ha egy forró napon hideg folyadékot iszunk, ilyenkor ugyanis egy időre nagyon összeszűkülnek az erek, a szövetek nem kapnak elég vért, melynek fehér vérsejtjei képesek lennének elpusztítani a kórokozókat, s így a szövetek könnyen gyulladásba kerülhetnek.

Lajos Mihály