A beregszászi borvidék borszőlőfajtái (2.)

Amint fokozatosan újjáéled vidékünkön a szőlőtermesztés és a borkultúra, egyre nagyobb az érdeklődés a bort fogyasztók, a kiskerttulajdonosok, a szőlőtermesztők részéről az alapvető tudnivalók iránt. Olvasóink mind gyakrabban kérdezik lapunkat a vidékünkön termő szőlőfajtákról, azok főbb jellemzőiről. Különösen hasznosak ezek az információk ilyenkor, ősszel, amikor eljön a szőlőültetés ideje. Ezért arra kértük Jakab Sándor beregszászi szőlészt és borászt, hogy röviden ismertesse a beregszászi borvidéken honos, az engedélyezett, s az engedélyeztetés előtt álló, ám sokak által máris termesztett fajtákat. A szakember előző számunkban az engedélyezett fehérborszőlő-fajtákat vette sorra, most pedig a vörösborszőlő-fajták következnek.

Merlot (ejtsd: merló)

Ismert francia fajta.

Jellemzői: fürtje kicsi (átlagtömege 90-95 g). Bogyói kicsik (13x13 mm), sötétkékek, kellemes, édes ízűek. Bora sötétvörös, jellegzetes, kiváló minőségű.

Termesztési értéke: érési ideje szeptember vége, október eleje. Tőkéje sűrű lombot, sok hajtást nevel, bőtermő. Fagyérzékeny. Beérési mustfoka 18-20 fok.

Cabernet sauvignon (e.: ka­berné szovinyon)

Ez is francia fajta, gyakran együtt termesztik a cabernet franc-nal.

Jellemzői: fürtje kicsi (átlagtömege 90 g). Bogyói kicsik (13x13 mm), sötétkékek, hamvasak, jellegzetes fűízűek. Bora sötétvörös, csersavdús és bársonyos, különleges minőségű.

Termesztési értéke: érési ideje október eleje–közepe. Tőkéje középerős fejlődésű, termőképessége nálunk kisebb, mint a cabernet franc-é, de jobb minőséget ad.

Kadarka

Jellemzői: fürtje közép­nagy (átlagtömege 100 g), hengeres, kissé vállas, tömött. Bogyói középnagyok (15x15 mm), gömbölyűek, sötétkékek, hamvasak, lédúsak, vékony héjúak. Bora jellegzetes, jó zamatú. Ha jól beérik, kitűnő, fűszeres zamatú vörösbor, legtöbb esetben azonban csak könnyű asztali sillerbor.

Termesztési értéke: érési ideje október eleje–közepe. Téli fagyra érzékeny. Talajban, fekvésben nem válogatós, tőkéje még a sovány talajon is erős növekedésű. Nagy elterjedését sok előnyös tulajdonságának köszönheti. Korán kezd teremni, sima vesszővel is telepíthető gyalogművelésre is alkalmas, azonkívül bőven és egyenletesen terem. A fajták közül legjobban tűri a köztes gyümölcsfák beárnyékolását. Legnagyobb hibája az egyenletlen, kései érés és rothadásra való hajlam.

Több, rosszul termékenyülő hím- vagy nővirágú változata van, ilyenek a kereszteslevelű, rúgós vagy másképpen nőstény-, hím-, bolond stb. kadarka, amelyekből ha sok van a telepítésben, nagyon leronthatják a terméseredményt. Kopaszra metszve kielégítően, rövidcsapon bőven terem, de hosszúcsapra is metszhető, sőt a szálvesszőzést is tűri. Beérési mustfoka 18 fok körüli.

Zweigelt

Osztrák fajta, dr. Fritz Zweigelt állította elő a kékfrankos és a Szent Lőrinc keresztezéséből.

Jellemzői: fürtje nagy, kúp alakú két vagy több elágazással, esetleg vállas, tömött (átlagtömege 80 g). Bogyói középnagyok (15x15 mm), sötétkékek. Bora színanyagban gazdag, csersavdús, harmonikus, jó minőségű.

Termesztési értéke: érési ideje szeptember közepe. Tőkéje erős növekedésű, bőtermő. Kissé rothad, fagytűrése jó. Mésztűrő képessége nagy. Beérési mustfoka 17-18 fok.

Kékoportó

Jellemzői: fürtje középnagy (átlagtömege 110 g), tömött, vállas. Bogyói közepesek (15x15 mm), gömbölyűek, sötétkékek, vékony héjúak, édesek, lédúsak. Bora lágy, színanyagban gazdag, fajtajelleges, finom csersavtartalmú. Házasításra is alkalmas.

Termesztési értéke: érési ideje augusztus vége, szeptember eleje. Téli fagytűrése közepes. Tőkéje középerős vagy erős növekedésű. Talajban és fekvésben nem válogatós, a száraz homoktalajon is jól díszlik. Rothadásra érzékeny. Rövidcsapon is bőven terem, de metszhető hosszúcsapra, bő tápanyagellátás esetén szálvesszőzhető is. Étkezési szőlőnek is értékesíthető. Beérési mustfoka 19 fok körül van.

Ráadásként következzék két további őshonos fehérszőlő-fajta.

Bakator, rózsaszín bakator

Egyike a legkiválóbb ősi magyar szőlőfajtáknak, mely főként az Érmelléken terjedt el, innen származott át a Dunántúlra és a beregszászi borvidékre is. Valószínű, hogy a XVI. században Nápoly vidékéről hozták be, ezt bizonyítja különben a neve is, mely az olasz bacca d’oro (aranybogyó) kifejezésből ered.

Tőkéje középerős, venyigéje erős, levelei középnagyok, ötkaréjúak, vörös erekkel s gyapjas alsó lappal. Fürtje nagy, hengeridomú, laza, bogyói gömbölyűek, néha kissé hosszúkásak, kékesvörösek, kék harmattal. A bogyó héja vastag, tartalma húsos. Középérésű, kitűnő bor- és csemegeszőlő. Hosszú metszést kíván. Kitűnő zamatú zöldesbe játszó sárgásszínű savanykás pecsenyebor. A bakator bornak 6-8, sőt 15 év érlelés kell hozzá, míg kitűnő zamata kifejlődik.

Szerémi zöld – Grüne spitzler (Teremi, teremi zöld, Erdélyben: Szerémi, szerémi zöld.)

Magyar eredetű fajta, a Szerémségből származik. Neve is erre utal. Középerős növekedésű. Korán termőre forduló, jól termékenyülő, nagy termőképességű, bogyópergésre nem hajlamos, feltehetően hosszú termőszakaszú és élettartalmú, nem töppedő tömegbor-szőlőfajta. Egyenletesen terem. Beérési cukorfoka bár kevés, mégis sok cukrot termel, mert bőven terem. Bora illatos, kellemesen savas, fajtajelleges, nagyon jó minőségű zöldfehér asztali bor.

pszv