Estefán Zsolt előadása a Rákóczi-főiskolán

Amire ügyelni kell egy pontos híradás megírásakor

2012. április 27., 10:00 , 589. szám

2012. április 20-án Estefán Zsolt, a Magyar Távirati Iroda (MTI) Határon Túli Magyar Ügyek rovatvezetője Mi a hír? címmel tartott előadást a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán az újságírás iránt érdeklődő hallgatóknak. Bevezetőjében kifejtette: a magyar állampolgárságnak a határokon túl élő magyarokra való kiterjesztésével az MTI, valamint a közszolgálati médiák számára kiemelt feladattá vált, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az anyaország határain kívül élő nemzetrészekre, majd rátért a hírszerkesztés alapvető kritériumainak az ismertetésére.

Elmondta, miszerint a hír megfogalmazásakor az újságíró nem fűzheti hozzá a leírtakhoz, az elhangzottakhoz a saját véleményét. Ezt követően pedig rávilágított a híradás lényegére, arra, hogy meg kell világítania a kérdést: ki, mit, hol, mikor, hogyan és miért tett. Meghatározó a cím jó megválasztása: legyen rövid, foglalja össze a hír lényegét, lehetőleg kezdődjön igével, cselekvést, történést kifejező szóval, s legyen figyelemfelkeltő, különben az olvasó átlapoz rajta. Ne zárjuk kérdőjellel, mert azzal bizonytalanságot sugallunk, s hangsúlyozzuk benne, mi a fontos a hírben. A címet követi a híradás összefoglalása, mely bővebben tárgyalja a címben leírtakat, de legfeljebb egy-két mondatból áll, s informatív, hogy az olvasót röviden és pontosan tájékoztassa az eseményről. Fontos, hogy ne ismételjük benne az információkat. Az összefoglalás után, a részletesebb ismertetésben a legfontosabb tényeknek, a legfrissebb fejleményeknek kell az élre kerülniük. Nagyon fontos, hogy megjelöljük, milyen forrásból származik a hír, s lehetőleg használjunk rövid, pontos, egyértelmű mondatokat. A hitelességet pedig úgy erősíthetjük meg, ha rövid háttérrel bővítjük ki a hírt, mellyel visszatekintünk a híradás egészére. Törekedjünk a közérthetőségre, hogy aki olvassa vagy hallgatja, az meg is értse a közlendőnket, mivel a hír mindenkihez szól, s ezért lehetőleg ne használjunk idegen szavakat.

Ugyancsak kerülni kell a szóismétléseket, a germanizmusokat, illetve az olyan furcsa szóalakokat, mint például a „rosszabbodás” vagy az „olcsóbbodás”. A rendőrségi szakzsargonból a híradásokba is bekerült az idegenszerű, x napról x napra, például „11-ről 12-re virradó” kifejezés, helyesebb, ha azt írjuk: 11-én késő este, vagy 12-re virradóan történt meg a híradásban szereplő esemény. Ha azt olvassuk, hogy valamit tett a kormányzat, vagy valamilyen eseményről írt a sajtó, az ködös megfogalmazásnak minősül. A kormányzat helyett pontosan meg kell jelölni, hogy a kormány vagy valamelyik minisztérium vagy valamelyik állami hivatal intézkedett, s ugyancsak konkrétan kell megneveznünk, hogy melyik sajtótermékre hivatkozunk. A „mintegy”, „nagyjából” kifejezések helyett közöljünk pontos adatokat, amennyiben pedig szervezetekről teszünk említést, ajánlatos, ha előbb leírjuk a teljes nevüket, utána zárójelben feltűntetjük a mozaikszóként használt, rövid megnevezésüket, s a későbbiekben már használhatjuk az utóbbiakat. Míg az egyértelműség kedvéért a „ma”, „tegnap” kifejezések helyett tüntessük fel az esemény napját. Arra is vigyázni kell, hogy ne kövessünk el tiszteletlenséget a híradásban szereplő személyekkel szemben. A kirúgás helyett beszéljünk leépítésről, ha pedig egy közéleti vagy kulturális személyiség távozik a földi világból, a „meghalt” helyett használjuk az „elhunyt” kifejezést.

A hírek megfogalmazásáról szóló előadást követően a résztvevők konkrét példák alapján beszélték meg, mennyire minősíthetők megfelelőknek vagy hibásaknak egyes híradások. Az elhangzottakat pedig nemcsak azok a diákok hasznosíthatják, akik a közeljövőben esetleg az újságírói pályát választják, hanem a gyakorló újságírók is tanulhatnak belőle.

Ezek alapján kedves olvasóink eldönthetik azt is, hogy mennyire felelnek meg például lapunk írásai a fentieknek.

Lajos Mihály