Ballagás a Munkácsi Szent István Líceumban

2012. május 18., 10:00 , 592. szám

A Munkácsi Szent István Líceum, Kárpátalja egyetlen magyar tannyelvű római katolikus líceuma május 12-én tartotta tanévzáró ünnepségét. A tanintézményben ez alkalommal hat II. és nyolc III. évfolyamos diák ballagott.

A hagyományokhoz hűen az ünnepség a Szent Márton Római Katolikus Székesegyházban megtartott szentmisével vette kezdetét, ahol a tizennégy végzőst Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke köszöntötte. Az ünnepi szentlecke Szent Péter apostol I. leveléből, az evangéliumi igeszakasz pedig Szent János könyvéből hangzott fel. Az igeszakaszt követő magyarázatában Czapkó Mihály, az Egri Egyházmegye diakónusa szólt a végzősökhöz, kiknek Munkácson töltött pasztorális éve alatt hittant oktatott. Kiemelte, a jövő számos próbatételt tartogat a tanulóknak, de ezek legyőzhetőek, ha bíznak Istenben. „Isten maga a szeretet: szeressétek Őt! Ő hív és szólít benneteket. De vajon tudtok-e a szeretetre szeretettel válaszolni?”

A szentáldozást követő imájában Majnek püspök Isten áldását kérte a végzősökre.

A székesegyház bejáratánál Kristofori Olga, a líceum igazgatója a ballagók és osztályfőnökeik mellére tűzte a piros szalagot, majd a végzősök a székesegyháztól ünnepélyesen átballagtak a líceumba, ahol tovább folytatódott az ünnepség.

„Rendhagyó líceumunkban a mai ballagás, hiszen először bocsátunk ki második, és utoljára harmadik évfolyamot – mondta ünnepi beszédében az igazgatónő. – Egyben jubileum is, hiszen tizenegy éves intézményünk immár tizedik alkalommal bocsát ki diákokat.” Az igazgatónő az életet egy vonaton történő utazáshoz hasonlította. „Éljetek úgy, hogy jó utatok legyen, és a végén azt mondhassátok, hogy megérte a fáradozást. Próbáljatok meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni magatok után, ami szeretetet és szép emlékeket idéz majd a továbbutazókban.”

Michels Antal beregszászi római katolikus atya egykor munkács-váraljai plébánosként hittanra oktatta a líceum diákjait. Felolvasta a Diognétoszhoz írt levél egy részletét, melyben a levélíró a korszakban még üldözött keresztények nemes tulajdonságairól ír. „Ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban (…) Isten olyan fontos őrhelyre állította őket, ahonnan nem szabad elmenekülniük.” Antal atya rámutatott, az utolsó mondat a kárpátaljai magyarság szempontjából is helytálló. „Nagyon fontos, hogy legyenek olyan „őrszolgálatot” ellátók, akik ezt a kicsiny szigetet képező, maroknyi kárpátaljai magyart hitben és szeretetben megőrzik. Ehhez a kulcsot a Munkácsi Szent István Líceum és a hozzá hasonló kárpátaljai magyar oktatási intézmények jelentik, ahol a diákokat hitben, reményben és szeretetben nevelve a magyar nemzeti kultúra és az ember által megkapott hit, szeretet és remény megóvására, életben tartására készítik fel.”

Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök is szólt a ballagókhoz: „Az emberiség nagy tragédiájának látom azt, hogy számosan elmulasztják az örök életre történő felkészülést. Az évek elillannak, akárcsak a fiatalság, s sokan csak megöregedve szembesülnek mindezzel. Ezért mondja a bölcs Salamon: »Emlékezzél meg az Úrról a te ifjúságod idejében, amíg el nem jönnek a nemszeretem évek.« Kedves fiatalok: kívánom néktek, hogy folytassátok azt, amit itt megkezdtetek, s hogy bölcsen éljétek meg az életeteket.”

Búcsúzott tanítványaitól Gulácsy Éva, a III. évfolyam osztályfőnöke is: „Talán emlékeztek még, hogy a hírnök, miután hírül vitte az athéniaknak a marathoni győzelmet, holtan esett össze. A Szent István Líceumból most másfajta csata hírnökei távoznak. Reméljük, készen álltok arra, hogy hírül vigyétek: jó egyházi iskolába járni, érdemes magyarnak maradni, megéri becsületesen tanulni, különbözni a bennünket ebben az országban körülvevő gerinctelenségtől és igénytelenségtől. Ne felejtsétek: boldog függetlenség csak ott lehet, ahol a szabadság felelősségből táplálkozik. Kívánom nektek, hogy az előttetek álló úton ne veszítsétek szem elől a jó célt.”

A hat II. évfolyamos diákot osztályfőnökük, Fehér Marianna búcsúztatta: „Mindannyian külön személyiség vagytok, mindőtöknek megvan a saját értéke és fontossága. Bármit is tesztek, bármilyen helyzetbe is kerültök, mindent szívből, önzetlenül és becsületesen tegyetek. Higgyétek el: a megpróbáltatásokon keresztül is rájöhettek arra, hogy melyik a helyes út. Csak bízzatok Istenben.”

Majd maguk a végzősök búcsúztak tanáraiktól, diáktársaiktól és lelki vezetőiktől. Ezután Kristofori Olga átadta a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) tantárgyi vetélkedőin helyezést elért diákoknak az okleveleket.

Az ünnepség a Szózat eléneklésével és agapéval zárult.

Fischer Zsolt