2012. június 22.

2012. június 22., 10:00 , 597. szám

Akkor megoldódott az ajka, és magasztalta az Istent

Keresztelő Szent János születését ünnepeljük.

Az evangélium párhuzamot állít fel Jézus és a Keresztelő születése között: angyal hozza a hírt, mindkettő csodás fogantatás. Mégis nagy különbség van a két szülő –Mária és Zakariás – reakciója között. Mária hisz, kimondja az igent, Zakariás bizonytalan, nem tudja elfogadni az örömhírt. Jézus születésekor az angyalok énekelnek, a pásztorok jönnek Jézushoz, János születésén a rokonság örvendezik. Zakariás pedig első szavával Istent dicséri.

Keresztelő Szent János alakja úgy áll előttünk, mint az útkészítő, előfutár. Jelentőségét az is mutatja, hogy még a vasárnapot is felülírja a liturgiában.

Mit tanulhatunk a Keresztelőtől?

Egyrészt legyen nyitott szemem, hogy felismerjem Jézust. Felismerjem működését életemben. Felismerjem akaratát. És ebből fakad, hogy akit megismertem, aki része életemnek, arra rá tudok mutatni, azt meg tudom mutatni másoknak is.

Másrészt azt az alázatot, hogy nem én vagyok a fontos, hanem Jézus. Hogy nekem kisebbednem kell, neki pedig nagyobbodnia.

Keresztelő Szent János születése abban is megerősíthet, hogy Isten ma is küld előfutárt, aki rámutat Fiára. Nekem is, mindannyiunknak ezt a feladatot adja.

A mostani hétvégén 12 fiatal és 8 felnőtt bérmálkozik, és az új, megválasztott képviselőtestület teszi le az esküt a püspök atya előtt. Számukra példa és irányadó Keresztelő Szent János alakja.

Isten megadja a szükséges kegyelmi erőt, hogy előfutárai lehessünk.

Keressük bátran az alkalmat, a lehetőséget, hogy Jézusról tanúságot tegyünk környezetünkben, a világban!

Michels Antal
esperes, plébános