Az Ungvári járásból öt busszal jöttek

Turul – 2012

Már hagyomány, hogy alapszervezetünk minden éven részt vesz a Turul-ünnepségen. Az idei sem volt kivétel. Csapatunk lelkesen készült, mert szeretünk olyan találkozókon részt venni, ahol találkozhatunk barátainkkal, ismerőseinkkel, azokkal, akik fontosnak érzik hagyományaink megőrzését, történelmünk főbb eseményeinek méltatását.

Az Ungvári járás alapszervezetei az idén együtt szerették volna megünnepelni történelmünk híres eseményét. Az sem igazán törte le lelkesedésünket, hogy szemerkélő esőben indultunk. A mi buszunkkal jöttek még a tiszaásványi, szalókai és eszenyi KMKSZ-alapszervezetek képviselői, idősek és fiatalok, sőt, legnagyobb örömünkre az utánpótlás is: kisgyermekeink, unokáink.

Újlakról gyalog vonultunk az emlékműhöz, melynek tetején büszkén tárta szét felettünk védő szárnyait a turulmadár.

A beszédek és koszorúzás után a Tisza partjára vonultunk, ahol elővédünk finom illatokkal, hatalmas bográcsokban rotyogó gulyással várt bennünket. Az eső ugyan kitartóan esett, de ez igazán nem tudta elrontani a hangulatunkat, melynek fokozásáról a Kokas Banda gondoskodott. A bátrabbak hamar táncra perdültek, nem szegték kedvüket a sötét felhők és a kitartóan szemerkélő eső sem.

Még arra is volt erőnk, hogy a jó hangulatban elfogyasztott ebéd után belekóstoljunk a vidámparkban rendezett KurucFeszt programjaiba, néhányan a hullámvasutat is kipróbálták.

Kellemesen elfáradva, kissé vizesen, de csöppet sem kesernyés hangulatban ültünk vissza a buszokba, és fájó szívvel ugyan, de hazafelé indultunk. A nap, mintha csak azt akarta volna mondani, hogy visszavár minket a Turul, ki-kikacsingatott a felhők közül, mire hazaértünk, már kék volt az ég. Hazafelé már a következő kirándulást terveztük, mert mindenki ugyanazon a véleményen volt: jó együtt lenni, jó magyarnak lenni!

Palkó Katalin,
Tiszasalamon