Mindennapos halláskárosodás

2012. július 27., 10:00 , 602. szám

– 42 éves édesanya vagyok. Két kamaszkorú gyermekem van. Már 12 éve annak, hogy faluról városba költöztem. Egy gyárban dolgozom, ahol naphosszat a gépek dübörgését, zakatolását vagyok kénytelen hallgatni. Otthon sincs nyugalmam, hisz egy forgalmas útvonal mellett lakom, amin éjszaka is nagy a forgalom. Ráadásul a gyerekek szobájában is folyton bömböl a zene. Éjszaka már „csak” a házunk előtt elhaladó autók, kamionok zaját hallom, mégis úgy zúg a fülem, mintha a munkahelyemen lennék. Ráadásul folyamatosan szédülök is. Lehet ezen tüneteknek a folyamatos zajártalom az oka? S ha ez így megy tovább, komolyabb bajom, halláskárosodásom is lehet belőle? – kérdezte egy beregszászi olvasónk. Kérdését dr. Duma Bélához, a Beregszászi Járási Kórház fül-orr-gégészéhez továbbítottuk.

– A fül anatómiai szempontból az ember egyik legkülönlegesebb szerve. Összetettségére és bonyolultságára nézve legjobban talán egy svájci óraműhöz lehetne hasonlítani. Három részre oszlik: külső, középső és belső fülre. A hallás folyamata úgy megy végbe, hogy a külvilágból érkező hang bejut a hallójáratba, onnan a középfülbe, s ott megrezegteti a dobhártyát. Az itt található ún. hallócsontocskák, vagyis a kengyel, az üllő és a kalapács továbbítják ezeket a rezgéseket a belső fülben lévő csigához, melyben mechanikai ingert vált ki, amit a hallóideg eljuttat az agy megfelelő központjához. Ekkor halljuk meg a hangot, s egyéb bonyolult agyi folyamatok után fogjuk fel és értelmezzük azt.

A halláson kívül azonban egy másik fontos funkciója is van a fülnek. Ez ugyanis az egyensúlyérzékelés szerve is, sőt, még a koordinációban is segít minket. Ennek köszönhetően becsukott szemmel is meg tudjuk mondani azt, hogy milyen testhelyzetben vagyunk, állunk, ülünk, fekszünk-e, illetve azt, hogy pl. az utcán melyik irányból közeledik felénk egy jármű.

Ha nagy erősségű vagy magas frekvenciájú hanghatásnak vagyunk kitéve, a fül sérül, s ezáltal természetesen romlik ezen funkciók végrehajtásának milyensége és minősége is. Ehhez persze – csak nagyon ritka esetben – elég csupán egyszeri túl erős hanghatás. Az esetek túlnyomó részében éveknek, évtizedeknek kell eltelniük ahhoz, hogy az ember azt mondhassa, már nem hall olyan jól. És természetesen az erős hangok mellett mindennapi szokásaink is lassan, de biztosan rásegítenek a hallás romlásához. Ilyen pl. a hangos zenehallgatás, a mobiltelefon és a fülhallgató gyakori használata, ami az egyszerűen a külvilágból érkező hangokhoz képest még károsabb, hisz a hanghatás közvetlenebbül, közelebbről éri fülünket.

Maguk a hanghatások különbözőek. Ha erejüket szeretnénk összehasonlítani, akkor 3 zónát különböztethetünk meg. Az első zónába a 10 és 25 decibel (dB) erősségű hangok tartoznak. Ezt a legszemléletesebben az erdei madárcsicsergéshez lehet hasonlítani. A második zóna az, amiben mi élünk, környezetünk hangjaival, utcazajjal, 30 és 50 dB között. A harmadik zónába eső legerősebb hangokhoz a repterek zaja, a diszkók dübörgő zenéje tartozik. Ezeknek a hangoknak a többségétől pedig nem tudjuk megvédeni magunkat. A hang e tekintetben nem hasonlítható a fényhez, hisz azt általában ki tudjuk „zárni”, viszont a magas frekvenciájú hangoktól nem tudunk elbújni. Ez pedig előbb-utóbb a hallószervek végleges károsodásához vezet, hisz a dobhártyát, a hallócsontocskákat pótolni nem lehet, s regenerálódni sem tudnak.

– Mik a halláskárosodás első jelei?

– Nagyon egyszerűnek tűnő dolgok már halláskárosodásra utalnak, s ezeket az ember eleinte szinte észre sem veszi. De ha valaki nem érti meg a másik beszédét, magasabb hangerőn kezdi el hallgatni a tévét, rádiót, följebb húzza a telefon hangerejét, folyamatosan zúg a füle, az már egyértelműen halláskárosodásra utal. Ez pedig a tájékozódó képességünkre is kihat, így pl. nem fogjuk tudni hallás után megállapítani, hogy melyik irányból közeledik az autó.

A halláskárosodás mértékének és milyenségének megállapítására az audiogramma nevű vizsgálatot használjuk. Ennek segítségével meg tudjuk állapítani, hogy a fül melyik részén, a hallás folyamatának melyik területén történt károsodás.

– Gyakran vannak már halláskárosodott betegei?

– Sajnos igen. És azt tapasztalatom, hogy már csecsemőkorban elkezdődik az a bizonyos folyamat. Egyetlenegy problémánk van ezzel, hogy audiogrammát három éves korig nem lehet csinálni, csak 3 éves kor után. És ha még meg is állapítjuk, hogy a gyerek halláskárosult, túl nagy segítséget nem tudunk nyújtani neki, hisz ahogy már említettem, a sérült hallószervek nem képesek regenerálódni. Az egyetlen megoldás a hallókészülék használata.

– Mennyi idő alatt alakulhat ki komolyabb halláskárosodás?

– Ezt nem lehet pontosan meghatározni. Individuális. Volt olyan esetem, hogy egy hölgy bement a diszkóba a lányával, és egyszerűen megsüketült. Tehát elég volt csupán egyszeri erős hanghatásnak kitennie magát ahhoz, hogy nagy baj legyen. De az esetek túlnyomó részében évtizedek alatt károsodik olyan mértékben a hallás, hogy az már komoly problémát okoz. S ha ez megtörtént, onnan a szervek regenerálódó képességének hiánya miatt már nincs visszaút. Éppen ezért a legfontosabb a halláskárosodás megelőzése. Ehhez sok esetben már az is elég lenne, ha nem hallgatnák az emberek olyan hangosan a zenét, lejjebb vennének a tévé, rádió, telefon hangerejéből. Aki pedig munkája miatt kénytelen folyamatosan nagy zajban tartózkodni, az egyszerű fülvédővel, füldugóval már sokat tehet hallása épségének megóvása érdekében. Saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy gyárban vagy traktoron dolgozó személyek különösen érintettek a témában. Mellesleg pedig a legtöbb betegem 45 év fölötti, nem tekintetében azonban nem lehet különbséget tenni: férfiak és nők nagyjából ugyanolyan számban fordulnak meg nálam.

– Az ártó hanghatások egyéb területen is okozhatnak problémát?

– Ez teljes mértékben az egyéntől függ. Bonyolult szerkezet az emberi test, s ami az egyik emberre nagyon rossz hatással van, az lehet, hogy a másiknak nem árt meg. A hallószervek károsodása azonban magán a halláson és a tájékozódóképességen kívül okozhat vérnyomásproblémákat, emésztési zavarokat, ingerlékenységet is.

Espán Margaréta