2012. szeptember 7.

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,37-40)

A zsidó törvényben több mint 600 parancs van. Nem csoda, hogy vitatott: ezek közül melyik is a főparancs. Ezzel a kérdéssel fordult az írástudó Jézushoz is, aki nemcsak a főparancsra ad választ, hanem a az egész törvényre nézve is értelmezést ad: „E két parancson függ az egész törvény…”.

Az Isten és az ember szeretetén függ az egész törvény. Mondhatjuk úgy is, hogy ez a váza, ez a gerince. Mint egy füzér, amire rá van aggatva a többi parancs.

Sokszor értelmetlenül állunk a parancsok sokasága előtt. Miért kell ezt elfogadnom? Mi értelme van ennek vagy annak a parancsnak? Az egyház miért szól bele? És ehhez hasonlók… Tesszük ezt azért, mert nem a főparancsra fűzzük a törvényeket, nem a főparancshoz kötjük az életünket.

„Gerinctelen” az az értelmezés és az a keresztény élet, amelynek nem a főparancs ad tartást. Nem kérdeznénk: miért kell tisztelnem a másikat, miért nem szabad hazudnom, miért kell védenem az életet, miért kell megbocsátanom? – ha azt az Isten és az emberek iránti szeretetből tennénk.

Lődár Jenő
görögkatolikus áldozópap