Líceumi diákok az USA-ban

2012. szeptember 7., 10:00 , 608. szám

A Munkácsi Szent István Líceum minden évben vendégtanárokat fogad az USA-ból. Lana Sakash, a csoport vezetője és társai foglalkozásokat tartanak mindazok számára, akik fejleszteni akarják angol nyelvtudásukat. Az órák mindig vidám hangulatban telnek, nem maradhat el a játék sem. De ez az idei év mégis egy kicsit más volt, hiszen a líceum két diákja részt vehetett egy nyelvgyakorlati körúton az USA-ban. Ezt az utazást hosszú készülődés előzte meg. Fehér Marianna angoltanárnőnknek ki kellett választani a diákokat, felkészíteni őket, segíteni az iratok elrendezésében. Ezért nagyon hálásak vagyunk neki. A Munkácsi Szent Márton Karitász nélkül nem sikerült volna az utazás, hiszen ők állták a repülőjegyek árát. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik anyagilag is hozzájárultak ehhez.

Június 17-én indultunk az amerikaiakkal Munkácsról Budapestre. A fővárosban két csodálatos napot töltöttünk, kipróbáltuk a dunai hajókázást, másnap turistabuszon beutaztuk a város nagy részét. De a java csak ezután jött: egyrészt mindkettőnk számára ez volt az első repülőút, másrészt több nagyváros repterén is megfordultunk, mint pl. London, Chicago, Columbus, Phoenix, New York. A sok átszállás után végre megérkeztünk Ohióba. Lana néni és férje, George, nagyon szívélyesen fogadtak minket otthonukban, eleinte még a szótlanságunkat is elnézték. Megismerkedtünk unokáikkal – Zachkel és Willel, akikkel mindig jól szórakoztunk. George bácsi, aki egy jótékonysági szervezet tagja, bemutatott minket kollégáinak. Ezután állatkertben is voltunk Toledo városban. Egyik vasárnap a szentmise után a COSI elnevezésű tudományos központba látogattunk el, ahol egy izgalmas fizikaórán is részt vehettünk. Egyik nap Charlotte, az amerikai csoport egyik tagja Ohio állam híres barlangjaihoz vitt minket.

Lehetőségünk nyílt arra is, hogy Arizonába is eljussunk. Ezt a kirándulást Diane Thomas szervezte, aki szintén a csapat egyik tagja. Az ő otthonában töltöttünk egy hetet. Az ott töltött idő tele volt színes programokkal, de már a sivatagi természet, a kaktuszok, pálmafák is elkápráztattak minket. Diane néni elvitt minket egy Gerome nevű városkába, amely hegyek között helyezkedik el, utána következett Sedona, a turisták paradicsoma. Ez a kis város teljesen beleillik a környező „piros sziklák” hangulatába. Innen indult a Pink Jeep Tour, amin mi is részt vettünk. Beutaztuk a környező kisebb hegységeket. Hatalmas élmény volt a Grand Canyon, ahova Suzie vitt el minket. Lélegzetelállító látvány volt. Ezután egy indián étteremben vacsoráztunk. Az utolsó két arizonai napot Phoenixben, a fővárosban töltöttük. Csodás az ottani botanikus kert. Másnap reggel repültünk is vissza Ohióba.

De két nap se telt el, mire megint úton voltunk. A tikkasztó hőség után most már az óceánhoz tartottunk. A Cape Cod egyik part menti városkája volt a végállomás. Így az Atlanti óceán partján is nyaralhattunk egy hétig. Itt aztán összejött Lana néni egész családja, ezért már a társaság miatt is érdekes volt ott lenni. Szintén érdekes volt a bálnanézés. Felmentünk a Truro városi világítótoronyba is.

Az utolsó nagy élményünk a Cedar Point vidámpark volt. Ott egy egész napot töltöttünk, de még az sem volt elég ahhoz, hogy kipróbáljuk az összes hullámvasutat. Hihetetlen nyaralás volt! Reggelente, felébredve gyakran nem értettük, hogy ez most álom vagy valóság.

Végül, július 20-án szerencsésen visszaérkeztünk Kárpátaljára.

Ez az út mindkettőnk számára felejthetetlen volt. Köszönjük mindazoknak, akik lehetővé tették ezt számunkra. Reméljük, hogy ezután minél több diáknak lesz lehetősége arra, hogy ugyanezt átélje.

Nizsalovszky Tímea, Mészár András