Tisztelgés az Úz völgyében eltemetett kárpátaljai katonák sírjai előtt
A munkácsi cserkészcsapat Székelyföldön
Kevés kárpátaljai tudja, hogy az 1916–17-es években a Nagymagyar Királyi Munkácsi 11. Honvéd Gyalogezred (melynek katonáit főleg Ung, Bereg és Ugocsa vármegyékből verbuválták) is védte Magyarország határát Székelyföldön az Úz völgyénél. Véres összecsapásokban több százan haltak hősi halált, és ott vannak eltemetve. Ennek a gyalogezrednek a katonái építették fel 1917-ben az itt folyó Magyarós-patak mellett a katonakápolnát is. E hős katonák, földijeink emlékét ápolva – és egy-egy maroknyi hazai földet magukkal vive – indult útnak a Munkácsi 1. Sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapat szervezésében negyven cserkész, barát, hogy tisztelegjünk a sírok előtt.
Székelyföldre menet megtekintettük Segesvár gyönyörű óvárosát, majd megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre, ahol már vártak minket a 14. Sz. Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat tagjai Gaál Sándor csapatparancsnok, korábbi szövetségi elnök vezetésével. Sándor bának nagyon sokat köszönhetünk, hiszen az ottlétünket és a székelyföldi programunkat ő szervezte, melyet nagyon szépen köszönünk!
Augusztus 25-én részt vettünk Zágonban Mikes Kelemen szimbolikus temetésén, amikor is a község híres szülöttének rodostói sírhelyéről hozott földet egy kis koporsóban eltemették. Utána továbbhaladtunk Csomakőrösre, ahol megtekintettük az ott született Kőrösi Csoma Sándor emlékmúzeumát. Kovásznán megkóstoltunk kétféle illatos borvizet, lekukkantottunk a bugyogó Pokolsárra, majd Kézdivásárhelyen a város főterén egy csoportképre beálltunk Gábor Áron szobra elé. Továbbhaladva Háromszék csodaszép falvai között, a következő állomáson, Csernáton meglátogattuk a Damokos-kúriában helyet kapott Haszmann Pál Néprajzi Múzeumot, ahol meghallgathattuk vezetőjének, Pali bácsinak bölcs gondolatait.
Másnap korán reggel indultunk az Úz völgyébe. 19 éve ezen a napon – az 1944-es szovjet betörés napján – a székelyek minden évben megemlékezést tartanak Szőts Dani bácsi, a harcok egyik túlélőjének vezetésével. Fantasztikus élmény volt ott lenni, több mint ezer ember között! A helyi emberek, a székelyek meghatódva nézték, ahogy a messziről jött kárpátaljai cserkészek az otthonról hozott földet katonás rendben a sírokra helyezik. Ebéd után – pityóka volt tokánnyal – kigyalogoltunk a munkácsi katonák által épített kápolnához, melynek oltárához is elhelyeztünk egy koszorút és elénekeltük a Himnuszt, majd Gyimesbükkön keresztül visszaindultunk szálláshelyünkre.
Hétfő délelőtt kis gyalogtúrát tettünk Sepsiszentgyörgyön, megtekintettük nevezetes helyeit, épületeit, illetve ellátogattunk a cserkészmúzeumba is. Az eleredő esőben buszra ültünk, és felmentünk a Nyergestetőre, ahol az egyik utolsó csatát vívták a magyar vitézek 1849-ben. A sírhalom tetején száznál is több emlékező kopjafa áll tiszteletükre. A kanyargós szerpentinen leereszkedtünk Csíkba, annak is legszentebb helyére, Csíksomlyóra. A kegytemplomban mindnyájan elmondtunk egy csendes fohászt, majd egyenként megérintettük a csodatevő Mária-szobrot. Felmentünk a Kissomlyó-hegyre a legmeredekebb szakaszon, a Kálvária-úton. Fárasztó, de gyönyörű út volt. A tetőn megpillantottuk a Salvator-kápolnát és az ott élő remete otthonát. Onnan nagyon szép rálátás nyílt a Kissomlyót Nagysomlyóval összekötő nyeregre, ahol minden évben félmillió magyar ember szokott összegyűlni a pünkösdi búcsúban. Feltöltekezve az ottani szellemi energiával, lementünk Csíkszeredába, ahol elbúcsúztunk ittlétünk és programunk szervezőjétől, túravezetőnktől, cserkésztársunktól, Gaál Sándor bától, aki valóban példamutató és rendkívül jó, kiváló ember.
A hazaút során áthaladtunk a Hargitán, megálltunk Korondon vásárolni a gyönyörű fazekasmunkákból, fejet hajtottunk Tamás Áron sírjánál Farkaslakán is. Pár órányi szundikálás után éjjel Kolozsvárra értünk, ahol a szépen kivilágított Szent Mihály-templomot és Mátyás király szobrát is megtekintettük a főtéren, megálltunk egyik legdicsőbb királyunk szülőházánál meg a ferences kolostornál is. Ezután visszaültünk a buszba, és délelőttre haza is értünk.
Felejthetetlen élményekben volt részünk. Eldöntöttük, hogy igyekszünk minden évben elvinni erre a „zarándokútra” fiatalokat, hogy ismerjék meg legnagyobb elszakított területünk csodáit, róják le kegyeletüket hőseink előtt, vigyék tovább az emlékezetet.
Az út az EMMI Gyermek- és Ifjúsági Alapprogramja pályázati támogatásából jöhetett létre. Köszönet mindenkinek, aki szervezte, támogatta utunkat. Jövőre ismét megyünk!
Popovics Pál,
a Munkácsi 1. Sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapat parancsnoka
