2013. január 11.

„Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, s szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.” Lk 19, 2-3

Krisztusban kedves testvérek! Az első kérdés, amely Zakeus története kapcsán felmerülhet mindnyájunkban: miért akarta látni Jézust? Valószínűleg nem csupán kíváncsiság vezérelte, hisz akkor nem kockáztatta volna, hogy nevetség tárgya legyen. Sokkal többről van itt szó. Érezte azt, amit nagyon sokan éreznek ma is: valami hiányzik az életéből. Másként szólva, a lelkében jelen lévő nyugatalanságot akarta enyhíteni, talán maga sem tudta hogyan, de Jézus személyétől várta a változást, a boldogságot. Nem is olyan rég mi is boldog új évet kívántunk egymásnak. S ez így van rendjén új év kezdetén. Azonban elgondolkodtunk-e azon, hogy mitől lesz boldog a 2013-as évem, talán boldogabb mint a tavalyi? Talán attól, hogy mindent elérek, amire vágyom? Vagy nem lesz majd semmilyen gondom, és minden ideálisan fog megvalósulni? Nyilván nem, mert a világban mindig jelen van az emberi gyengeség és a bűn. S bármennyire is vágyunk a zökkenőmentes életre, újra és újra szembesülnünk kell azzal, hogy folyton szembe kell néznük a minket körülvevő nehézségekkel, megpróbáltatásokkal. Ebben is hasonlítunk Zakeusra, akit a tömeg akadályozott. Minket is sok minden gátol abban, hogy találkozzunk Istennel. Néha rossz helyen keressük a boldogságot, mert ha meg is szerezzük, amire vágyunk, idővel újra érezzük az ürességet, amit csak az Isten képes kitölteni. Az, aki a legképtelenebb élethelyzetekben is észrevesz minket, és velünk akar lenni. Függetlenül attól, hogy járok-e templomba, gyakorlom-e hitemet, kereszténynek tartom-e magamat. ISTEN MINDENKIT SZERET ÉS MEGHÍVOTT AZ ÖRÖK ÉLETRE. Erre azonban neked kell válaszolnod, legyőzni az akadályokat, melyeket gyakran mi magunk emelünk, hogy ne csak tudjuk, hanem képesek is legyünk átérezni Isten lehajló és felemelő szeretetét. Ha engedjük számára, hogy szeressen, akkor a mi életünkben is változások következnek be. Erősebb lesz a hitem, egyházam iránti ragaszkodásom stb. S ami a legfontosobb: a lelki nyugalmat, illetve a boldogságot nem az határozza meg, hogy a vágyaim mindig beteljesülnek-e, hanem az, hogy minden körülmény ellenére VELÜNK VAN AZ ISTEN. Nyilván tegyük meg mindazt, amire képesek vagyunk, de soha ne feledjük el a talán leggyakrabban ismételt imádságunk egy fontos részét: „LEGYEN MEG A TE AKARATOD.” Kívánom, tudj ráhagyatkozni idén is az Ő akaratára, s akkor valóban boldog lesz az új év! Ámen.

Ábrány Krisztián
sislóci görögkatolikus adminisztrátor