A csontritkulás

2013. március 22., 02:00 , 636. szám

Negyvenöt éves nő vagyok. Az utóbbi időben fájdalmat éreztem a csontjaimban, köztük a hátgerincemben. Fájt a derekam, a hátam, s nemrég egy kis esés miatt sajnos combnyaktörést szenvedtem. A kórházban megállapították, hogy csontritkulásom van, de a magyarul nem tudó kezelőorvosomtól – nyelvi nehézségeim miatt – nem tudtam megtudni, hogy mi is ennek a betegségnek az oka, és ki lehet-e még gyógyulnom belőle. Önök által szeretnék választ kapni a kérdéseimre és többet megtudni a betegségemről – írja levelében egy hölgyolvasónk. Kérdéseit dr. Bodák Diánához, az Ungvári Járási Kórház reumatológusához továbbítottuk.

– A csontszövet tömege 30–35 éves életkor fölött lassan csökkenni kezd. Az élettanilag normális csontvesztés ekkor mintegy évi 3-5%. Abban az esetben, ha ennél nagyobb a csontvesztés mértéke, csontritkulás alakulhat ki. A betegséget több tényező is előidézheti. Elsődleges oknak számít – a hölgyek esetében – a változókorban bekövetkezett hormonális átalakulás, valamint a mindkét nemre egyformán jellemző, az egész szervezetet, így a csontokat is érintő öregedési folyamat, ami szintén a csonttömeg fogyásához vezet. Másodlagos okok közé sorolhatunk különböző betegségeket, például hormonális zavarokat, endokrinológiai kórokat (pl. a pajzsmirigy megbetegedését), különböző műtétek (pl. az ivarmirigyek eltávolítása) következtében bekövetkezett csonttömegvesztést, és többek között bizonyos gyógyszerek huzamosabb ideig történő szedését is. Harmadlagos tényezők is hozzájárulhatnak a csontritkuláshoz, így a genetikai hajlam – a sovány, törékeny alkatú személyeknél, akik eleve kisebb csonttömeggel rendelkeznek, hamarabb és könnyebben kialakul a csontritkulás, vagy tejcukor-érzékenység, mely miatt az egyén nem fogyaszthat tejtermékeket, így a normális értékektől jóval kevesebb kalcium jut a szervezetébe és ezzel együtt a csontjaiba. A kávé és a szénsavas üdítőitalok túlzott mértékű fogyasztása, a káros szenvedélyek, mint a dohányzás, az alkoholizálás, a mozgásszegény életmód is mind rizikófaktoroknak számítanak.

– Milyen tünetekkel jár a csontritkulás, és hogyan diagnosztizálják a betegséget?

– Az egyik legfőbb tünet, mint ahogyan a kérdező hölgy esetében is, a szokványosnál kisebb erejű ütés, kisebb esés miatt bekövetkezett csonttörés. A legtöbb esetben a csigolya-, csípő- vagy a csuklócsontok sérülnek. Sokszor csak egy véletlennek látszó combnyaktörés hívja fel a figyelmünket az idült csontvesztésre. A gyógyulás ezekben az esetekben nehézkes, és ritkán teljes. További szimptóma a csontokban, a hátgerincben érzett fájdalom, mely fájdalmak miatt romlik a beteg életminősége. Előrehaladott esetekben csökken a páciens testmagassága, megváltoznak a gerinc görbületei stb. A betegség diagnosztizálásában nagy segítségünkre van a csontsűrűség méréses vizsgálata, az ún. denzitometria, mellyel már korai stádiumában fel tudjuk fedezni a csontritkulást. A vizsgálatot vidékünkön már Ungváron, a Kárpátaljai Megyei Kórházban is végzik, ami nagyban megkönnyíti mind az orvosok, mind a betegek dolgát, hisz a helyes kezelés elkerülhetetlen feltétele a helyes diagnózis felállítása.

– Miként kezelik a beteget, s lehet-e valamit tenni a megelőzés érdekében?

– A terápia fő célja az, hogy megállítsuk csontritkulás folyamatát, stabilizáljuk a csontszövet állapotát, s lehetőség szerint valamennyire növeljük is a csontok tömegét. Ebből a célból többek között biofoszfonátokat, flavonoidokat, kalcium- és D-vitamin-tartalmú gyógyszereket javaslunk betegeink számára.

A megelőzés kapcsán is ún. elsődleges, másodlagos, illetve harmadlagos profilaktikáról beszélünk. A maximális csonttömegét az ember életének 35. évére éri el. Fontos, hogy ekkor a csontok a lehető legnagyobb tömegűek legyenek, ezért az elsődleges megelőzés már gyermekkorban megkezdődik. Megfelelő táplálkozással és testmozgással, fizikai aktivitással el kell érni azt a csúcs-csonttömeget, amiből később mindenki elkerülhetetlenül veszíteni fog. A mozgás azért elengedhetetlen, mert a csontokra ható állandó, váltakozó terhelés hatására a csontképzés fokozódik. A megelőzésben fontos az egészséges kalciumfogyasztás, megfelelő D-vitamin-felvétel, a dohányzás mellőzése, a mérsékelt koffein- és alkoholfogyasztás, a rendszeres testmozgás. Az elsődleges megelőzés azt jelenti, hogy már gyermekkorban meg kell akadályozni a mozgásszegény életmód kialakulását, a gyerekek mozogjanak, sportoljanak sokat, és megfelelő legyen a D-vitaminbevitel, hogy az ember 30–35 éves életkoráig szert tegyen a maximális csonttömegre, mert minél nagyobb tömegű, minél nagyobb sűrűségű a csontozat, annál később kezdődik a csontritkulás. A másodlagos profilaktika abból áll, hogy minél hamarabb, már korai stádiumában felismerjük a csontritkulásra utaló jeleket, s kalcium-, illetve D-vitamin-pótló anyagokat juttassunk be a szervezetbe. A harmadlagos megelőzés pedig azt jelenti: a csontritkulásban szenvedő ember nagyon ügyeljen arra, hogy elkerülje a sérüléseket. Alakítsa ki úgy a környezetét, hogy ne tegye ki magát veszélyhelyzeteknek, a padlón ne legyen könnyen elcsúszó szőnyeg, a fürdőszobában kapaszkodók felszerelésével próbáljuk meg elkerülni a sérüléseket. Ha veszélyesnek ítéljük meg a helyzetünket, például csúszós úton, vagy mondjuk akadályok között kell közlekednünk, kérjünk inkább segítséget közelben lévő társainktól. Egyszóval: vigyázzunk magunkra!

Lajos Mihály