2012. április 20.

„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” (Ézsaiás 40,29)

Földi életünk során mindnyájan egy életutat járunk be, melynek ki van jelölve a kezdete és a vége. Ez az út azonban nem mentes a göröngyöktől, akadályoktól és útvesztőktől. Ahhoz, hogy elérjük az út végét, nagyon sok erőre van szükségünk. Ha azonban nincs erőforrásunk, amiből meríthetünk, akkor nagyon hamar elfáradunk és teljesen kimerülünk. Sok ember naponta 12 órát dolgozik a munkahelyén, akad, akinek éjszakai műszakja is van. Mire véget ér a nap, teljesen kimerül. Azonban, ha hazaér, akkor sem pihenhet, mivel a háztáji munkát el kell végezni, a gyermekeknek enni kell adni, s végül holtfáradtan beesik az ágyba. Nos, ezt a forgatókönyvet sokan tudhatják magukénak. Ilyen túlhajszolt napok után nem csoda, ha sokan már korán beleunnak az életbe, eluralkodik rajtuk a stressz, és elhomályosul előttük az úti cél. Az azonban egyáltalán nem nyújt megoldást, ha alkohollal vagy más pótszerekkel próbálsz erőt meríteni, vagy azzal, hogy csupán beülsz a televízió elé. Egy kimeríthetetlen erőforrásra van szükséged, amely egészen meg tud erősíteni, fel tud frissíteni. Ezt az erőforrást egyenesen a magasságos Istennél találod meg, aki „erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi”. Szabad menned hozzá, amikor már nem bírod tovább, ha elcsüggedtél, és túl gyenge vagy a folytatáshoz, és az Úr erővel övez fel téged. Kezdd el úgy a napod, hogy az első utad Istenhez vezessen, akinél megújul majd az egész életed.

Baksa Zsolt,
a nagymuzsalyi református egyházközség lelkipásztora