2013. április 12.

Szeretsz-e engem?

„Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!” (Jn. 21,17)

Kedves Testvéreim! A feltámadás ünnepe után érdemes továbbra is Jézusra figyelnünk, hiszen annyi fontos és szép történet van a Szentírásban, amely a Feltámadottról szól, hogy hogyan jelent meg a tanítványai között, miket tett és mit tanított nekik!

Az igében egy fontos kérdést tesz fel Jézus: „Szeretsz-e engem?” Ráadásul nem egyszer, hanem háromszor kérdezi meg Pétertől, egyik tanítványától. A gyász közepette, a kétségek és reménytelenségek közepette kérdezi ezt akár tőlünk is az Úr. Minden ember életének van egy-egy területe, ahol minden zavaros. Amikor Jézus nevünkön szólít, kérdést tesz fel, akkor azért teszi, hogy gyógyuljon és vigasztalódjon életünk.

Jézus elfogatásakor, mire a kakas megszólalt, Péter háromszor megtagadta Jézust a templom szolgái előtt. Letagadta, hogy ismeri őt és bármi köze lett volna hozzá. Éppen ezért jelképes az, hogy Jézus, amikor feltámad, háromszor kérdezi meg, hogy szereti-e őt. Sokszor látjuk és tapasztaljuk, hogy emberek tisztelik és rajonganak Jézusért. A rajongás vagy tisztelet azonban nem tud áldozatot hozni! De a szeretet igen, le tud mondani a maga jogairól, előnyeiről, hogy másokat építsen, másokat erősítsen!

Amikor a Feltámadott kérdez, azért teszi, mert gyógyítani akar. Ilyen ő, ezért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. De jó, ha ma is megszólal az ő kérdése. A kérdés mindig személyes, mindig csak az hallja, akinek szól, de a lényege, igazi tartalma mégis csak ez: „Szeretsz-e engem?” Péter válaszol, háromszor egymás után, és a válaszok nagyon egyszerűek és alázatosak.

Nekünk is szól a kérdés, mert mindezek azért írattak meg, hogy épüljünk általuk! Jézus ma tőled is választ vár: „Szeretsz-e engem?”. Ki tudod-e mondani? – „Tudod, hogy szeretlek.” A szeretet kifejezi a másik személy iránti ragaszkodásunkat. Erre mutat Jézus parancsa is: „Legeltesd az én juhaimat!” Ez azt jelenti, hogy felelősek vagyunk egymásért. Ezt pedig csak egy módon lehet betölteni, ha nem csak tisztelettel, rajongással, hanem minden áldozatra kész szeretettel élünk a ránk bízottakért! Így lesz belőled már nem önmagadért élő, saját magad körül forgó, önsajnálkozó vagy megkötözött ember, hanem Isten szabad gyermeke. Így lesz belőled meggyógyult, Krisztus követője, aki által mások is rátalálnak arra, aki meghalt, és íme él, a Feltámadottra!

Cseresznye Albert, hetyeni lelkipásztor