A paradicsom gondozása hajtatásban

A hajtatásban termesztett zöldségkultúrák ápolási munkálatairól Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdezzük. Sorozatunk ezúttal a paradicsom körüli teendők ismertetésével folytatódik.

– Hogyan alakul eddig a Kárpátalján hajtatásban paradicsomot termesztő gazdák éve?

– A hajtatásban paradicsomot termesztő gazdálkodók alapvetően kétféle taktikát követnek: egy részük kora tavasszal, még a paradicsom kiültetése előtt termeszt egy másik, hidegtűrő kultúrát is a melegházban, mások viszont nem élnek ezzel a lehetőséggel. Miután a paradicsom hőigénye jóval (legalább 3 fokkal) alacsonyabb, mint a másik két hajtatásban leggyakrabban termesztett zöldségnövényünké, az uborkáé és a paprikáé, a megszokott, átlagos időjárási körülmények között hamarabb ki is lehet ültetni. Dupla takarással, esetleg vészfűtéssel erre akár már március 20. táján sor kerülhet, de április 1. környékén dupla takarás nélkül is földbe juthatnak a jól fejlett paradicsompalánták a fajtára jellemző fejlettségi fokon. Ez a fejlettségi fok a leginkább elterjedt féldeterminált fajtáknál azt jelenti, hogy a palánták még nem virágozhatnak, míg a folyton növő fajtákon már megjelenhetnek az első virágok.

A paradicsom előtti hidegtűrő kultúrák termesztése azonban az idei kora tavaszi időjárási anomália – a rendkívüli márciusi hó és hideg – miatt jócskán megcsúszott, így csak jóval később, valamikor április közepén került sor a betakarításukra. Aki tehát retket, hagymát stb. hajtatott idén a paradicsom előtt, annak a kiültetés időpontjára nagy valószínűséggel „elöregedett” a palántája, mely jó két hetes csúszással, s nem az optimális állapotban kerülhetett a talajba. Akinek viszont nem volt előveteménye a paradicsom előtt, annak az első kora tavaszi bevétele is elmaradt ezekből a növényekből. Márpedig e rovat hasábjain sokszor beszéltünk már arról, hogy a gazdának munkájához likvid tőkére van szüksége – hiszen a tavaszi munkálatokat is finanszírozni kell –, amit a korai elővetemény biztosíthat. Összegezve: idén egyik taktika követői sem jártak igazán jól.

– Milyen gondozást igényel a paradicsom hajtatásban?

– A paradicsom ápolási munkálatai leginkább a zöldmunkákból állnak. Mindenekelőtt ki kell alakítani magát a paradicsombokrot. A nagyon korai terméshányad növelése érdekében a féldeterminált fajtáknál szokás a növényt „két szállra engedni”. Erre az a módszer a legelterjedtebb, amikor valamelyik alsó állású kacsból nevelnek egy úgynevezett pótszárat. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy hagyjuk meg azon a bizonyos alsó hajtásból előtörő pótszáron az első virágot és a virág utáni két levelet, majd csípjük vissza. Ezáltal egy fürttel több lesz a korai terméshányadunk, ami valószínűleg jobb értékesíthetőséget is jelent. A továbbiakban az a teendőnk, hogy a folyamatosan előtörő kacsokat legalább 4-5 cm-es nagyságnál el kell távolítanunk a levelek hónaljából, ami azt jelenti, hogy legalább hetente el kell végezni ezt a munkát. Emellett folyamatosan rá kell igazítanunk növényünket a felvezető zsinegre.

– Mi jelenti ezen a téren a leggyakoribb problémát a termesztőknek?

– Féldeterminált fajtáknál különösen a tapasztalatlanok kerülnek szembe gyakran azzal a problémával, hogy nem tudják eldönteni, melyik kacsot törjék ki a csúcshajtás környékén. A tapasztaltabbak általában már tudják, hogy mindig az a főhajtás, amelyen a virágzó fürtkezdemény van, mindazonáltal érdekes, hogy ezeknél a fajtáknál általában az oldalállású kacs tör egyenesen felfelé. Gyakran találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a kezdő gazdák folyamatosan a főhajtást törték ki a kacsok helyet, ami nyilvánvalóan a termés koraiságának kárára ment. Ezért aki nem biztos magában, az inkább hagyja meg a főhajtás melletti első kacsot, mígnem egyértelművé válik, hogy melyik hajtáson jelenik meg a legfelső fürtkezdemény, s csak ekkor törje ki.

A féldeterminált fajták fajtától függően 4–7 fürtnél záródnak le, ha jól volt a palánta nevelve, ellenkező esetben előfordulhat, hogy hamarabb ér véget a bokor növekedése. Ezért ezeknél a fajtáknál ajánlatos folyamatos növekedésben tartani a palántákat, dinamikus növekedésű palántákat ültetni ki. Ebben az esetben számíthatunk arra, hogy növényünk a fajtára jellemző fürtszámot produkálja.

A folytonnövő fajtáknál értelemszerűen ezzel a jelenséggel nem kell számolnunk. Ezek abban különböznek a féldeterminált fajtáktól, hogy a hajtáscsúcsuk folyamatosan nő, a szár elérheti akár a több méteres hosszúságot is, ugyanakkor koraiságban nem veszik fel velük a versenyt. Mindazonáltal némelyek ennek ellenére is ragaszkodnak ezekhez a fajtákhoz.

– Mi a véleménye a levélritkításról?

– Ha nem figyeltünk oda, esetleg túltápláltuk a növényeinket, előfordulhat, hogy dzsungelszerűen burjánzik a paradicsomállományunk. Ilyenkor a gazdák gyakran ahhoz a módszerhez folyamodnak, hogy jelentős mértékben ritkítják a növények levélzetét. Ezt jobbára hallomások, félinformációk alapján teszik abban a hitben, hogy ezzel a termésnevelésre késztetik bokraikat. A levelezéssel azonban tanácsos óvatosan bánni. Egy kifejlett növénynek 18–22 levélre van szüksége ahhoz, hogy normális minőségű és mennyiségű termést neveljen. Azt szoktuk mondani, hogy a növénynek a levele az asztala, vagyis abban alakulnak ki azok a tápanyagok, amelyek segítségével a termés kifejlődik. De azt se feledjük, hogy növényünk a levelein keresztül párologtat és hűti magát. Ezért paradicsomállománynál 1,7 méter magasságig levelezni eleve nem ajánlott, legfeljebb azokat a legalsó állású leveleket távolíthatjuk el, amelyek a földet érik, s így valamilyen fertőzés kialakulásának forrásai lehetnek, vagy azokat, amelyek az ápolási munkák során megsérültek.

De ha növényünk az említett 1,7 métert meghaladta, akkor se távolítsunk el róla egyszerre hetente két levélnél többet, ellenkező esetben ugyanis előfordulhat, hogy „megcsattan”, azaz kihasad a paradicsombogyónk, miáltal gyakorlatilag eladhatatlanná válik.

– Gyakori beszédtéma a hajtatással kapcsolatban a paradicsom megtermékenyítése.

– Véleményem szerint, ha megfelelő kézi, avagy ápolási munkát végzünk a paradicsomban, akkor plusz megtermékenyítésre nincs szükség. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mesterséges beporzás nem igazán kívánatos a paradicsom deformációja és egyéb gondok miatt. Elsősorban a mechanikus úton történő beporzás javasolt, ami annyit jelent, hogy meg kell rázogatni a paradicsomtöveket tartó drótokat, felvezető zsinórokat. Ha tehát a gazda folyamatosan dolgozik a növényei között, akkor valószínűleg a megtermékenyítésre se lesz gondja. Emellett hasznos lehet, hogy ha reggelente – nem túl korán, amikor már ideális a levegő páratartalma a paradicsomvirág beporzására, ami 65-70 százalékos relatív páratartalmat jelent – a zsinegeket rázogatva megmozgatjuk a növényállományt. Ezáltal a virágpor rákerül a bibére, azaz megtermékenyül a paradicsomunk, teljes lesz a fürt. (Folytatjuk)

pszv