Fizetni kell-e a kórházi ellátásért?

„Férjem megbetegedett, gyógykezelése a járási kórházban rengeteg kiadással jár. Több orvosságért fizetni kell, amit az orvosok felírnak neki, sőt, néha még azokat a fecskendőket is magunknak kell megvásárolnunk, amelyekkel a gyógyszereket beadják. Ugyanakkor egy ismerősünktől, akinek hozzátartozóját a megyei kórházban kezelték, azt hallottuk, hogy ott szinte minden gyógyszert ingyen kap meg a beteg. Kérdésem tehát az volna, jogosan követelnek-e pénzt tőlünk a járási kórházban? Egyáltalán, mit tehetünk, kihez fordulhatunk, ha úgy érezzük, méltánytalanul bánnak velünk az egészségügyi intézményben?”

– Foglalkoztunk már e lap hasábjain azzal a problémával, hogy mint köztudott, Ukrajnában a gyógykezelés, az egészségügyi ellátás de facto már rég nem ingyenes. Ugyanakkor, ha páciensként, betegként ismerjük a jogainkat, bizonyos helyzetekben csökkenthetjük az egészségügyi ellátással kapcsolatos kiadásainkat.

Kezdjük azzal, hogy Ukrajna Alkotmányának 49. paragrafusa értelmében az állami és önkormányzati intézményekben az egészségügyi ellátás ingyenes – függetlenül annak mértékétől. Érdemes azonban végigolvasni ezt a paragrafust, mert a törvényszöveg hozzáteszi: „a programok finanszírozásának keretei között”. Vagyis az állam ugyan kötelezettséget vállal az ingyenes egészségügyi ellátásra, ez az ingyenesség azonban függ a mindenkori finanszírozás mértékétől, márpedig tudjuk, hogy az egészségügyre sosem jut elég pénz. Így azután, ha valamelyik kórházban nem áll rendelkezésre a megfelelő berendezés, felszerelés, vagy egyszerűen csak nem utaltak ki elegendő pénzt a költségvetésből a szükséges gyógyszerek beszerzésére, az adott intézményben nem tudják megfelelően ellátni a beteget, illetve legfeljebb a páciens pénzéért tehetik meg ezt. Ebből ered az is, hogy eltérő lehet az ellátás szintje, mértéke az egyes egészségügyi intézményekben.

Az állami és önkormányzati fenntartású egészségügyi intézmények, amelyekben pénzért nyújtanak bizonyos szolgáltatásokat, ellátásokat, rendszerint a miniszteri kabinet idevágó rendeletére hivatkoznak, amely meghatározza a fizetett egészségügyi szolgáltatások körét. Az Alkotmánybíróság azonban utóbb törvénytelennek mondta ki ezt a határozatot, rámutatva, hogy sem az ellátás előtt, sem a közben vagy utólag nem követelhetnek pénzt ilyen jogcímen a kórházak. Sőt, a határozat megtiltja az úgynevezett „önkéntes”, jótékony célú felajánlások-hozzájárulások gyűjtését is a részükről hasonló helyzetben.

A mindennapi gyakorlatból az is tudható, hogy ingyenes gyógyszereket csak a súlyos betegeknek, illetve a páciensek bizonyos kategóriáinak utalnak ki, amilyenek például az első kategóriás rokkantak, a három évesnél fiatalabb gyerekek, néha az is előfordulhat, hogy valamilyen kedvezményre tarthatnak igényt az arra jogosultak. Érdemes tehát fizetés előtt tájékozódni arról, kikre vonatkoznak ezek a kedvezmények. Sajnos, annyira megszoktuk már, hogy az egészségügyben semmi sincs ingyen, hogy néha automatikusan nyúlunk a pénztárcánkhoz és fizetünk anélkül, hogy előbb tájékozódnánk a lehetőségeinkről. Ugyanakkor tudni kell, hogy a kedvezményezett betegcsoportok is csak azokat a hazai előállítású gyógyszereket kaphatják ingyen vagy kedvezményesen, amelyek szerepelnek a létfontosságú gyógyszerek nemzeti jegyzékében, s nem azok drágább, esetenként jobb hatásfokú külföldi megfelelőit.

Amikor valaki kórházba kerül, valamint sürgősségi ellátáskor, elsősegély nyújtásakor a helyzet még súlyosabbá, még bonyolultabbá válik a beteg és hozzátartozói számára, hiszen érthető, hogy nem szívesen bonyolódnak konfliktusba a pénz miatt azokkal az egészségügyi dolgozókkal, akiktől nem egy esetben a páciens élete függ. Minden egyéb esetben azonban, amikor az ellátás nem életbe vágó, célszerű a sarkunkra állni, ha úgy érezzük, hogy sérülnek a jogaink, alaptalanul követelnek tőlünk pénzt. Ha szükséges, keressünk fel egy másik orvost, hiszen – bizonyos keretek között – jogunk van a szabad orvosválasztáshoz.

Tudnunk kell azt is, hogy amennyiben nem vagyunk elégedettek az egészségügyi ellátással, ha jogtalannak tartjuk, hogy bizonyos gyógyszerekért, felszerelésekért vagy kezelésekért, vizsgálatokért fizetnünk kell, jogunkban áll írásban panaszt tenni az eljárás ellen a szóban forgó egészségügyi intézmény főorvosánál. Ilyenkor a panaszlevelet ugyanúgy be kell jegyeztetnünk az intézmény titkárságán vagy hivatalában, mint bármilyen más esetben, amikor hivatalos ügyet intézünk. Ugyanúgy érdemes ragaszkodnunk ahhoz is, hogy panaszunkra az egészségügyi intézmény írásban adjon hivatalos választ. A gyakorlat persze azt mutatja, hogy a főorvos nem mindig érdekelt a probléma megoldásában, más esetben nincs is erre lehetősége. Ezért ilyenkor a betegnek vagy képviselőjének, hozzátartozójának jogában áll a szükséges bizonyítékok, esetleg tanúvallomások birtokában panasszal élni a helyileg illetékes állami adminisztráció vagy az egészségügyi intézményt fenntartó önkormányzat egészségügyi osztályánál, de panaszt vagy feljelentést tehetnek a rendőrségen is.

Amennyiben az egészségügyi intézmény eljárása anyagi vagy erkölcsi kárt okozott, a páciensnek, illetve képviselőjének, családtagjainak jogukban áll kártérítés megítélését kérni a bíróságtól polgári peres eljárás keretében. Ma már egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy hasonló esetben a bíróság a beteg javára dönt. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy kedvező ítéletre a bíróságtól csak abban az esetben számíthatunk, ha bizonyítékokkal, tanúvallomásokkal is alá tudjuk támasztani az igazunkat.

hk