Nagyközségi napok Visken
Magvas gondolatok, népművészeti kiállítás, erőfelmérő bokszgép
Az égiek ugyancsak kegyeikbe fogadták a szeptember 28-án és 29-én megrendezett viski nagyközségi napok szervezőit, illetve résztvevőit, mivel „az idős hölgyek nyara” ezúttal derült éggel, szemkápráztató verőfénnyel és kellemes kora őszi meleggel mosolygott le a kéken derengő avasi hegyek szépséges keblére ölelt máramarosi településre. Ahol a nagyközségi napok ezúttal sem sikeredtek sablonosra, hanem eredeti ötletekkel fűszerezték azokat.
Az első nap folyamán a nagyközségi labdarúgópályán lebonyolított focitorna végigszurkolásával, a Viski 1. Sz. Középiskola területén kialakított vidámparkban való felhőtlen szórakozással, valamint a helyi képző- és iparművészek alkotásainak megtekintésével „hangolhattak fel” a helyi atyafiak és a környező településekről érkezett vendégek a rendezvénysorozat vasárnap sorra kerülő fő részére.
A nagyközségi napok hivatalos megnyitóján Szajkó Károly polgármester üde színfoltnak nevezte a falunapokat, melyek gondtalan kikapcsolódással ajándékozzák meg zaklatott jelenkorunk emberét. Majd kifejtette: a nagyközségi tanács egy polgárbarát helység kialakítására törekszik, ahol a viski lakosok szívesen töltik az életüket, nevelik gyermekeiket, végzik a munkájukat. Kitért a közelmúltban elvégzett, illetve az épp most folyó településfejlesztési munkálatokra (az egyik utca csatornarendszerének a felújítására, az ukrán és a magyar óvoda szépítésére). Végezetül pedig kívánatosnak nevezte, hogy a különböző nemzetiségű helybeli polgárok a jövőben is őrizzék meg hagyományaikat, s továbbra is tiszteljék egymás kultúráját.
Nagy Petronella, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja örömmel állapította meg, hogy ismételt viski látogatásai során a fejlődés újabb jeleit fedezi fel. Majd a nagyközségi napról szólva, a szülőföld szeretetére nevelés példájaként hozta fel az ugyancsak szeptember 28-29-én, az anyaországban lezajlott Itthon vagy! Magyarország, szeretlek! c. rendezvénysorozatot.
Ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke Kárpátalja virágoskertjének nevezte a fenséges természeti környezetben fekvő, nagy múltú Visket. Melynek történelméről szólva, megjegyezte: e föld lakosai számára is mennyi megpróbáltatást jelentettek a dúló tatárok, hányszor kellett fegyvert fogniuk elődeinknek Rákóczi, majd Kossuth zászlaja alatt, s mennyit ártott nekünk is a kommunista hatalom, mely hit nélküli szovjet embereket akart kinevelni. De mindent túléltünk… Kitért a globalizáció veszélyeire, melyekkel szemben csak azért is meg kell őriznünk kultúránk egyedi értékeit, majd szavait zárva arra buzdította a viskieket: jövőre ők is szervezzenek hazahívogató falunapot, hívják meg messzire szakadt földijeiket, hogy tapasztalataik közzétételével, pozitív ötletekkel járuljanak hozzá a nagyközség fejlődéséhez.
A nevezett felszólalók mellett Vaszil Jakubec, a Huszti Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke, Vaszil Hubej, a Huszti Járási Tanács elnöke, illetve Sztepan Derkacs, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője is köszöntötte a megjelenteket. Szajkó Károly polgármester és Koroly Éva, a Viski Nagyközségi Tanács titkára pedig emléklapokat nyújtott át a település fejlődésében jelentős szerepet játszó helybeli személyiségeknek, köztük Forgon Lászlónak, a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola igazgatójának.
A nagyközség főterén felvert, válogatott finomságokat kínáló elárusító sátrak mellett – melyek gondoskodtak a gyomorkorgások megszüntetéséről – kulturális élményt nyújtott a „Visk” Jótékonysági Alapítvány pavilonja, ahol a település XIX–XX. századi múltját felvillantó archív fényképek sokasága ringatta történelmi hangulatba a falunap résztvevőit. Varga Erzsébet helyi népművész kukoricacsuhéból készült, igen tetszetős dísztálaival, faliszőnyegeivel mutatta be, hogy egyszerű anyagból is milyen szép dísztárgyak készíthetők. A szintén viski Szenek Zita népművész pedig hajdani gyermekkora egyik színhelyét, egy hagyományos helyi falusi portát szerkesztett egybe kukoricacsuhéból, ügyes kézzel formázva meg mind az épületeket, mind az emberalakokat. S mint a művésznő kifejtette, a csuhéfonás oktatásával arra igyekszik rávezetni a gyermekeket, hogy az üzletekben vásárolható Barbie-babák helyett ők maguk is készíthetnek – hagyományos anyagból – bábukat, ami a gyermekek gondolkodását és kézügyességét is fejleszti.
A pavilonban kiállításra kerültek a viski Stec Miklósnak, a Népművészet Mesterének a faszobrai is, valamint a Szabó Lajos helyi gyertyaöntő mester műhelyéből kikerülő templomi, illetve díszgyertyák. A kézművesmester a Munkácsi Szent Márton Karitász és a csehországi Znojmói Karitász támogatásával nyitotta meg műhelyét. A sérült embereket felkaroló kárpátaljai Hit és Fény Szervezet tagjaként fogyatékos embertársainkon akar segíteni, foglalkoztatva őket műhelyében, hogy értelmes munkát végezzenek, és Embereknek érezzék magukat. Már létrejött a szervezet huszti, técsői és aknaszlatinai csoportja, s összesen 15 fogyatékos munkatársat alkalmaznak, akik e munka által is értelmes célt találnak az életben… S ugyancsak az említett pavilonban mutatkozott be a Sajáni Ásványvíz-palackozó Üzem is, melynek asztalánál erősen vagy mérsékelten szénsavas, jódos vagy szénsavmentes ásványvizeket lehetett megkóstolni és/vagy megvásárolni.
Mindemellett kicsik és nagyobbak egyaránt használatba vették a trambulinokat, s az utóbbiak nemegyszer igazi akrobatamutatványokat mutattak be. Egy viski lakos által távolabbról beszerzett bokszgépnél tizenévesek és fiatal felnőttek tették próbára az erejüket (a bokszkesztyűt „viselő” gépi kéz megütésekor számok villantak fel a szerkezetben, jelezve az ütés erejét). Egy két pónilovat nevelő viski gazda pedig kisgyermekeket lovagoltatott körbe a központi parkban, felejthetetlen élményt ajándékozva az apróságoknak…
Eközben viski és más településekről érkezett műkedvelő együttesek léptek színpadra, előadásaikkal szórakoztatva a nagyérdeműt. Éjszakába nyúló táncmulatság zárta a nagyközségi napok rendezvénysorozatát.
Lajos Mihály
