A Csillagászati Egység egyik meghatározója

2013. október 17., 08:22 , 666. szám

Az Univerzum a gigászi méretek és a szinte felfoghatatlan távolságok világa. A légüres térben másodpercenként 300 000 km-t megtevő fény 4,2 évig száguld a térben, mire a legközelebbi csillagtól, a tőlünk 39 900 000 000 000 km-re ragyogó Proxima Centauriról a Földre ér. A legközelebbi spirális galaxis, az Androméda-köd fénye pedig 2,5 millió év alatt jut el hozzánk. Érthető, hogy a csillagok világában alkalmazhatatlanok a mindennapi életünkben használt hosszmértékek. Az újkorban már hamar felmerült, hogy a Nap–Föld távolságot, az ún. Csillagászati Egységet (CSE) kellene alkalmazni a kozmikus távolságok kiszámítására (a fényév későbbi keletű kozmikus távolságegység), s a CSE értékének a megállapításában nagy szerepet játszott egy hajdan élt honfitársunk, Hell Miksa (eredetileg Maximillian Höll) csillagász, fizikus, matematikus.

Egy német gyermek, akiből magyar felnőtt lett

A legismertebb magyar asztronómus – németként látta meg a napvilágot az egyik legjelentősebb felvidéki bányavárosban, a nagy múltú Selmecbányán. Édesapja, Mathias Cornell Höll bányamérnok és édesanyja, Julianna Staindl házasságából 23 (!) gyermek született, utolsóként az 1720. május 15-én világra jött Maximillian, akit német nemzetiségűként jegyeztek be az anyakönyvbe, de levelei és hivatalos feljegyzések igazolják, hogy az 1750-es évektől – szülőhazája után – már magyarnak vallotta magát.

A Selmecbányai Gimnázium elvégzését követően szerzetes lett, belépett a jezsuita rendbe, s két, Trencsénben letöltött noviciátusi éve után Bécsbe utazott, ahol filozófiát, nyelvészetet, történelmet, természettudományokat és matematikát tanult. Az utóbbi tudományt – a csillagászattal együtt – Joseph Frantz asztronómustól, a szerzetesrend bécsi csillagvizsgálójának vezetőjétől sajátította el, s a tudós értő irányítása mellett úgy elkápráztatta a fölé boruló csillagfényes égbolt fenséges látványa, hogy hamarosan – a kutató segédjeként – munkába állt az obszervatóriumban, ahol csillagászati megfigyeléseket végzett, s közzé is tette azokat.

1745-ben hazatért Magyarországra, a Lőcsei Jezsuita Gimnázium tanára lett. Majd – teológiai tanulmányai elvégzése céljából – visszautazott a császárvárosba. Itt és ekkor írta meg első, latin nyelvű tudományos munkáját, a kisenciklopédiaként használható Adiumentum memoriae manuale chronologico-genealogico-historicumot, melyet különböző országokban többször is kiadtak. 1751-ben pappá szentelték, Besztercebányán is szolgált, de továbbra sem szakított az asztronómiával: az ő irányításával épült fel a nagyszombati csillagvizsgáló (korabeli nevén: csillagda).

A kolozsvári tanári munkától az udvari csillagászi tisztségig

Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1581-ben jezsuita főiskolát alapított Kolozsvárott. A XVIII. század derekán pedig a tanintézet vezetői célul tűzték ki a természettudományok s azok között is a csillagászat oktatásának a fejlesztését. Így tanári állást ajánlottak fel az asztronómia területén már tapasztalatokat szerzett Hellnek, amit ő el is fogadott, csillagászatot és matematikát adott elő az akadémián, és közreműködött a kolozsvári csillagda létrehozásában.

A Kis-Szamos parti városban elsősorban a matematika terén alkotott maradandót. Oktatási intézménye olyan matematikakönyvet akart megíratni vele, hogy abban le legyenek fektetve a számtan, a mértan, az algebra, a trigonometria, az elméleti és a gyakorlati építészet alapelvei, nyújtson sok szükséges ismeretet, de ne terhelje meg olvasóit fölösleges információkkal. Hogy a követelményeknek eleget tegyen, Hell tervbe vette egy átfogó, több kötetes matematikai mű elkészítését, ám mivel pár éven belül áthelyezték Bécsbe, csak az első kötet jelent meg Elementa Arithmeticae numericae, et literalis seu Algebrae (A numerikus és betűszámtan, vagyis az algebra elemei) címmel, mely olyan alapos, jól megírt munkának bizonyult, hogy Kolozsvár után Bécsben kétszer, Lengyelországban pedig többször is kiadták. További kisebb terjedelmű matematikai könyveket is megjelentetett erdélyi tevékenysége három éve alatt, melyekben a diákok számára világossá, áttekinthetővé és érdekessé tette ezt a nehéz, „száraz” tudományt.

Fizikával is foglalkozott, igyekezett felszerelni a főiskolát a kísérleti fizika oktatásának minden eszközével, amellett úttörő módon kutatta az elektromosság és a mágnesesség közötti összefüggést, s kidolgozta a mágnesesség elektromos elméletét.

1755-ben Hell Miksát kinevezték az udvari csillagvizsgáló igazgatójává és a Bécsi Egyetem csillagászati tanszékének vezetőjévé. Vezetéknevét ekkor változtatta meg Höllről Hellre, mert már igen kellemetlennek érezte annak jelentését, lévén, hogy a „höll” németül poklot jelent, ami nem éppen egy szerzeteshez illő név… 1757 és 1786 között évenként megjelentette Ephemerides Astronomicae anii… ad meridianum Vindobensem (A bécsi délkörre vonatkozó csillagászati táblázatok az… évre) c. évkönyveit, melyekben nemcsak az asztronómusokat látta el értékes adatokkal, nemcsak a magyarországi csillagászati észleléseket közölte bő terjedelemben, ami az utókor számára is igen érdekes és értékes olvasmány, hanem figyelemreméltó tudományos értekezéseket is írt, melyekkel európai hírnévre tett szert. Még a kor vezető obszervatóriumai (a greenwichi és a szentpétervári) is várták, sőt sürgették Hellnél a kiadványok számukra való elküldését… S udvari asztronómusként is nagy szerepet játszott a hazai csillagvizsgálók fejlesztésében, az ő tervei alapján készült el az egri és a budai obszervatórium forgatható kupolája.

„Kedveseim…, nem fog-e megártani a nagy hideg?”

1768-ban megtisztelő felkérést kapott az akkor már európai hírű csillagász. A következő esztendőben várható volt a Vénusz áthaladása a Nap előtt, ami 234 évenként csak négyszer látható a Földről, s a csillagászok Európa-szerte nagy figyelemmel várták az eseményt. A régebbi korok asztronómusai ugyanis a Merkúr és a Vénusz Nap-előtti áthaladása alapján számították ki a Naprendszer méreteit, így központi csillagunk nagyságát, a Vénusz távolságát, illetve a közepes Nap–Föld távolságot, vagyis a Csillagászati Egységet. E távolságegység kiszámításához az szükségeltetik, hogy tudományos expedíciók a Föld különböző pontjairól figyeljék meg a jelenséget, azt, hogy a bolygó melyik időpontban lép be a napkorong elé, és melyik időpontban lép ki onnan, s felhasználva a parallaxis elméletét, megállapíthatják a Csillagászati Egységet (a parallaxis az égitestek egymáshoz viszonyított helyzetének változása eltérő irányokból nézve).

Az 1769-es Vénusz-áthaladásra készülve a kiváló brit földrajzi felfedező, James Cook kapitány – csillagászokkal hajója fedélzetén – Tahitira vitorlázott, hogy onnan figyeljék meg az eseményt. VII. Keresztély dán király pedig Hell Miksát kérte fel arra, hogy az akkor a dán koronához tartozó Norvégia legészakabbi pontjáról, Vardø szigetéről kövessék nyomon a jelenséget, s állta az expedíció egész költségét. A magyar asztronómus igent mondott, és társával, a nyelvész és csillagász Sajnovics Jánossal együtt nekivágott az útnak. Megjegyzendő, hogy amikor indulás előtt tisztelgő látogatást tettek Mária-Terézia császárnő-királynő előtt, ő részvéttel kérdezte meg a sarkvidékre utazó tudósoktól: „De kedveseim…, nem fog-e megártani a nagy hideg, van-e jó bundátok?” Volt…

Miután megérkeztek Vardøre, felépítették kicsiny obszervatóriumukat, s míg a nagy napra, 1769. június 3-ra vártak, Hell megfigyeléseket végzett a terület éghajlatáról, a sarkvidéki tengerről, valamint az északi fényről. És kipróbálta a földrajzi szélesség kimutatására szolgáló, általa kidolgozott módszert, melynek az a lényege, hogy két csillag közel azonos zenittávolságát kell megmérni (a zenit az égbolt csúcsa), mert feltételezhető, hogy a fénytörésük értéke ekkor azonos, s e vizsgálattal meg lehet határozni a földrajzi szélességet. Ezalatt Sajnovics nyelvészeti kutatásokat végzett az őslakos lappok körében, melyek alapján bebizonyította a magyar és a lapp nyelv rokonságát.

Majd eljött 1769. június 3. Nyugtalanító volt, hogy kicsiny, de gyorsan mozgó felhők úsztak át az égen, veszélyeztetve a megfigyelés sikerét. Ám mégis sikerült észlelniük, miként lép a Vénusz este 9 órakor a Nap elé. Ezután viszont egy felhő teljesen eltakarta a Napot, s félő volt, hogy nem tudják lejegyezni a bolygó kilépésének az időpontját. Negyedórával a Vénusz kilépése előtt azonban a Nap környékén kitisztult az ég, s megfigyelhették, miként lép ki a Vénusz – hajnali 3 órakor – a Nap korongja elől (Vardøn májustól augusztusig sohasem nyugszik le a Nap). A megfigyelések alapján Hell egy százalék alatti hibahatárral meghatározta a Csillagászati Egységet, a közepes Nap–Föld távolságot. Ugyanis a Föld elliptikus pályán kering központi csillagunk körül, naptávolban152,1 millió km-re eltávolodva tőle, napközelben pedig 147,1 millió km-re megközelítve a Napot, tehát a közepes távolság 150 millió kilométer… (Később, 1940-ben pedig sikerült megállapítani a CSE egészen pontos értékét is…)

Hazatérve a magyar csillagász folytatta bécsi munkáját. Ám széles érdeklődési körét jelzi, hogy földméréssel, térképezéssel, éghajlattannal, nyelvészettel, történelemmel is foglalkozott. A magyar történeti földrajz egyik megalapozójaként elsőként ábrázolta térképen Anonymus Gestájának a földrajzi adatait.

1792 elején már meghűlve és rekedten találkozott a Bécsbe érkezett török követség tagjaival, és készségesen válaszolt a kérdéseikre. Ráhűlt, tüdőgyulladást kapott, és 1792. április 14-én elhunyt. Emlékét őrzi a Hold egyik krátere, valamint a róla elnevezett, 3727 Maxhell kisbolygó. (Forrás: Wikipédia).

Lajos Mihály