Kovács Vilmos: Lázas a Föld!
Lázas a Föld! Lázas…
Századok terhével
vergődött az Idő szennyes betegágyán,
és a bitangok – kínoktól eltorzult
arcába köptek.
Nem tudom, mertél-e
perbe szállni velük, vagy hallgattál gyáván,
de voltak, akik felkeltek és jöttek:
dobogó szívükből rakni a dermedt
éjszakába lobogó máglyát.
S meghasadt az ég és véresen derengett,
mikor szuronyukat a beteg Föld
duzzadt hasába belevágták,
hogy világra hozhassa az újszülött Rendet.
Lázas a Föld! Érzed?
Áldott, szent sebéhez
szennyes kezek fértek,
s jönnek mind a vérére éhes
undok férgek.
Ne engedd be őket!... Ez a mi kapunk!
Ne engedd, mert ha összecsapunk, –
nem lesz bennem irgalom…
Lázas a Föld…
Milliomod magammal
az újszülött Rend bölcsőjét ringatom,
s ha álmatlan éjszakáim
komor egére a múló idő
álmodó csillagokat tereget –
mint csatába induló ősapáim –
lesem a fényes jeleket,
s érzem, nagyon érzem, hogy itt bent, a lélek
legmélyén az élet
vad lüktetései sajgó rímeket törnek…
Te vagy a tanúm, hogy megmártom
őket ezerszer is áldott
sebeiben a lázas Földnek.
Kovács Vilmos Lázas a Föld! címmel megjelent 1962-es kötetének olyan bevezető költeménye ez a vers, amely mintegy összefoglalásául is szolgál a könyv egészének. A versben szereplő nagybetűs szavak – Föld, Idő, Rend – igen tág jelentései között szólal meg a megnyilatkozó személy, ám e tágasság mégsem jelent akadályt a valóságra vonatkoztatásban. A költemény valamennyi gondolata védelmezi az „újszülött Rendet”, amely Kárpátalján 1945 után lett felépítve. Az egykori Szovjetunió által megálmodott Rend ekkor olyan igazságot hirdetett, amellyel nem csupán a kárpátaljai Gát szülötte, Kovács Vilmos értett egyet, hanem a magyar irodalom jeles képviselői közül is néhányan. Igencsak figyelemre méltó, hogy Kovács Vilmos a Lázas a Föld! megjelenése után három évvel, 1965-ben is az igazság nevében szólalt meg, de azt már mélyen sérelmezte a „Rend”. Alighanem azért, mivel nem tudott válaszolni a szerző Holnap is élünk című, 1965-ös regényében föltett kérdésére, hogy hová lettek a három napos munkára jelentkezett kárpátaljai magyar férfiak. Válasz helyett viszont a szerző tevékenységét kezdte figyelni a „Rend” – nem kis gyanakvással…
Penckófer János