Kányádi Sándor: A tücsök és a hangya

megunta a tücsök a hosszú

téli koplalásokat s hogy prózában

         versben

évszázadok sőt évezredek meséi

szerint mindig szégyenkeznie

         kelljen

elkezdte tanulmányozni a hangya

életvitelét s borzasztó dologra

döbbent rá ki mit gyűjt beadja

morzsáig beszolgáltatja a bolyba

szolga az egyén hősi csak az ópusz

állapította meg elszontyolodva

s rajtam röhög a volt szolga ezópusz

s ti szabadnak hitt társaim azóta

is rajtam fenitek léha nyelvetek

ki koplalok bár de szabadon cirpelek

Kányádi Sándor kiváló verse nem csupán a helyesírás központozási szabályait helyezi hatályon kívül, hanem a szorgalomról szóló tanítást is. Azt a helyzetet ragadja meg, amikor a tücsök megelégeli, hogy őt mindenki dologtalannak, mihasznának tekinti, ezért tanulmányozni kezdi Ezopusz (Aiszoposz) mester róla alkotott értékítéletét. És „borzasztó” dologra döbben rá. Ha ő a munkakerülő, léha, lusta, akkor viszont a szorgoskodók mind szolgák, mert a „gyűjtött” értéket beszolgáltatják a „bolyba”. Ilyen egyszerű ez. Nem kell tehát olyan fenn hordania az orrát egyetlen szorgoskodónak sem! Mert a tücsök-lét igenis van olyan értékes, mint a hangya életvitele. És az erdélyi költő itt olvasható versének okos cirpelője mindenkire meggyőző hatással lehet. Érdemes fontolóra venni, jó-e az nekünk, ha folyton folyvást csak a munka köré fonjuk gondolatainkat. Mérlegeljük már egy kicsit tücskünk itt fölvázolt filozófiáját, hiszen tisztán látható, hová jutunk, ha hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre minden nap csak dolgozunk, csak dolgozunk, csak dolgozunk… Hát meddig lehet még elnyomva tartani a bennünk élő cirpelői hajlamot?...

Penckófer János