Az Ige testté lett

A karácsony minden keresztyén ember számára akkor válik igazi ünneppé, amikor megszületik benne is Jézus. Amikor az Úr otthonra talál szívünkben, az ember nyitottá válik arra, hogy befogadja az örökkévalót és a végtelent, hogy ezáltal maga is örökkévalóvá váljék, és egyben végtelenné is. Mert örök életet ajándékoz neki Jézus ugyanúgy, ahogyan azt Isten eltervezte. Ez az a csoda, amelynek megmagyarázására az emberi értelem kevés. De nem is az benne a lényeg, hogy megmagyarázzuk.

E mellett a felfoghatatlan csoda mellett ott van a mindennapok valósága, amely azt juttatja eszünkbe minduntalan, hogy Jézus eljött az övéihez, de az övéi nem fogadták be Őt. Mai belpolitikai helyzetünkben, amikor Ukrajnában forradalmi változásokért kiáltanak a tömegek, kísértetiesen kezd a helyzet hasonlóvá válni a hajdani betlehemi valósághoz, mert pénzről, gazdagságról és főként a hatalomról feleselnek egymással a szembenálló felek, s ugyanakkor a közelgő Megváltó számára most sincsen megfelelő hely. De nem adunk helyet, elutasítjuk a megszületendő gyermekeket is. Szomorú statisztikai adat, hogy míg 1989-ben Ukrajnában 27 ezer fővel növekedett a lakosság száma, addig a rendszerváltást követően, a ’90-es években egy rohamos fogyás vette kezdetét. Egy évtized alatt kétszer annyian haltak meg, mint amennyien születtek. 2001-ben megközelítőleg 900 000-re nőtt az elhalálozások száma és 470 000-re csökkent a gyermekszületés. Egy évtized leforgása alatt Ukrajna mintegy 2 millió emberéletet vesztett, és ’89 óta ez a szám 6 millióra nőtt. Békeidőben!

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a helyzetünkön nem akkor javítunk, ha nem vállaljuk a gyermekeket, hanem épp ellenkezőleg. Sorsunk javítását, nemzetünk megmaradását csak úgy mozdíthatjuk előre, ha megszületnek a jövő emberei, és úgy, ha helyet adunk a testté lett Igének, Jézus Krisztusnak.

Ha Kárpátalját nézzük, alig van család, amelyiknek ne lenne karácsonya, s mégis milyen sok van ezek között, akik nem Jézust ünneplik karácsonykor. Már advent első felében rácsodálkozhattunk néhány túldíszített udvarra, az amerikai mintára ezer meg ezer fényfüzérrel ékesített házakra, a kertek kivilágított fáira. Ezt látva elgondolkodhatunk, hogy vajon el fognak-e menni szenteste istentiszteletre, egyáltalán eszükbe jut-e, hogy hálát adjanak, vagy valamit kezdjenek azzal a valósággal, hogy az Ige testté lett?

Vegyük komolyan a testté lett Igét! Vegyük komolyan, hogy a mindenség Ura a teremtett világért, az emberért és környezetéért odaadta önmagát, testet öltött azért, hogy a testben élő, testiekhez ragaszkodó, testiekben gondolkodó ember számára megfogható legyen. Vegyük komolyan azt, hogy Jézus valóban itt van. És jó lenne, ha közöttünk lakozása, közöttünk tartózkodása nem azt jelentené, hogy se nálad, se nálam, hanem azt jelentené, hogy mindkettőnk, mindannyiunk otthonában jelen van, és ez köt össze bennünket, ez egyesíti hatalmas családdá népünket. És ez az igazi karácsony! Mert Jézus által valóban tartós béke lehetne ezen a Földön. Jézusban megbékélhetnének az egymással viszálykodók, a haragosok. Mert egyedül Jézus képes rá, hogy átformálja az emberek szívét, és átformálhatja, megváltoztathatja az értékrendjét.

Úgy érzem, hogy ma már rá kell döbbennie a világnak, hogy Jézus nélkül semmi értelme nincs az ünneplésnek. És fel kell ismernünk végre, hogy a Megváltó befogadására időt és alkalmat kell találni, mind az egyénnek, mind a családnak és a tágabb közösségnek. És találjunk alkalmat úgy az imádságra, miként a hálaadásra és a könyörgésre is! Ha ez nem történik meg, semmi sem kerülhet a valódi helyére. Pont ebben az állapotban vergődik jelenleg országunk is, mert itt sincs semmi a helyén. Százával épülnek cifra templomok, a vallásszabadság nevében több tucatnyi egyház és vallási gyülekezet toborozza magához a híveket, de nagyon kevés az őszinte Krisztus-követés. Ezért az önzés, a szeretetlenség, a gyűlölködés, a kapzsiság. Egyik oldalról a lázító, felháborító hatalmi önkényt érzi az ember, a másik oldalról pedig a társadalom elkeseredett kiáltását.

Ebben az esztendőben, a 2013-as évben úgy lenne igazi a karácsonyunk, hogyha Jézus befogadására megnyílnának és kitárulnának az emberi szívek, és ekképp szólna az ember: szívembe jöjj, mert van számodra hely. És ne csak vendégem légy, hanem légy immár életemmé, légy az én szívemnek állandó lakója!

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke