2014. február 2.

2014. január 30., 04:42 , 681. szám

„Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: »Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.« Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: »Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.«” (Máté 12, 46-50)

A mindennapok hangos zsivajából néhány gondolatfoszlányt most kiemelek: a családért teszem…, lemondok a családomért…, keményebben dolgozom a második munkahelyemen…, mindezt a családért teszem… Ugye, ismerősek ezek a vallomások. Megszokássá váltak, közhelyessé, csak beszéd az egész, semmi tartalom, e gondolatok mögött meggyőződés már nincs. Miért? A helyes gondolkodásunkat valami eltorzította.

Jézus Krisztusnak is családja volt. Apja (aki már nem élt), anyja és testvérei. Szimpatikussá válik ez a jelenet, ha magunk elé képzeljük, az akkor és ott történteket. A vér szerinti család megjelenik Jézus tanítása közben. A szándékuk célját nem tudni. Feltételezések szerint megmenteni mentek Önmagától Jézust. Féltő anyai és testvéri szeretet volt, ami arra indította őket, hogy elmenjenek Jézus közelébe és „…megálltak odakint…” (Máté 12,46)

Kedves Olvasó! Az „odakint megállok” hozzáállást esküvői istentiszteleteken nagyon sokszor tapasztaltam és jól ismerem. A jeles napon a templomba mindenki jön, a nap legfontosabb eseményére, a fiatalok frigyére Isten áldását kérni. Minden rokont, családtagot próbálok ilyenkor a templomba beinvitálni. Mutatják: nem-nem, most éppen dohányoznak, nem-nem, most nekik kínálgatni kell a kíváncsiskodó embereket. Jobb kint, mint bent?!

A gyülekezetek családjaiban ez a modell megfigyelhető. Akik bent vagyunk, ne fáradjunk bele a folyamatos elutasításba, hanem mondjuk el, hogy bent jobb, mint kívül. Egyházon belül is jobb, mint kívül. A testi és lelki családodban jobb benne lenni, helyt, szolgálatot vállalni, és tudni azt, hogy jó helyen vagy!

„Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Máté 12,50) Jézustól ez erős kijelentés. Mennyire igaz. Cselekedni, tenni, képviselni azt, ami a mennyei Atya akarata, és Jézus lelki családjába tartozni. Nehéz vállalkozás. Mindezt az tudja tenni, aki megérti Jézus szavát, aki átadta az életét Jézusnak, az megérti a családja minden tagjának szavát, rezzenését. A fent leírt gondolatok helyett, (amit kiemeltem) tanítsd meg a rokonaidat és a családodat a mennyei Atya akaratára. Ismerd fel a lehetőségeid! Segítsen ebben Jézus Krisztus.

Pápai Gábor, nagygejőci református lelkipásztor