A szőlő oltási technológiája

2014. április 16., 23:19 , 692. szám

A szőlő szaporításának számos módja ismert, amelyek közül mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya.

Megkülönböztetünk ivaros és ivartalan szaporítási módokat. Ha azt szeretnénk, hogy az utódok tulajdonságai azonosak legyenek a kiinduló egyed tulajdonságaival, akkor az ivartalan (vegetatív) szaporítást kell választanunk. Ennek főbb csoportjai: dugványozás, bujtás, döntés, oltás. A filoxéravész előtti időkben bármelyik szaporítási módot választhattuk volna, de ez azóta változott. Vidékünkön csak a szőlő vad alanyra oltása elfogadható.

Az oltásnak számos módja lehetséges. A két leggyakoribb mód a kézben oltás és a helyben oltás.

A kézben oltás a legelterjedtebb az egész világon. Lényege, hogy az alanyvesszőket és a nemes szemeket megszedik, és télen, a nyugalmi időszak alatt, bent kézzel vagy géppel összeoltják. Előnye, hogy nagy mennyiséget lehet előállítani viszonylag olcsón. Az így előállított gyökeres oltványoknak nagy a biológiai értéke. Ősszel vagy tavasszal is ültethetők, egyöntetű terület létrehozására alkalmasak.

A kézben oltás ideje a nyugalmi időszak végéig tart és előzőleg fel kell rá készülni. Kis mennyiségben előállítása költséges és nehéz. Akkor viszont mit tehet az, aki meglévő tőkéit szeretné átoltani más fajtára, vagy a kertben lévő vadszőlő tőkéjét szeretné átoltani? Erre a legalkalmasabb módszer a helyben oltás.

A helyben oltás a nagyüzemből teljesen kiszorult, csak a kiskerttulajdonosok alkalmazzák. Ezt a módszert használják még új fajták gyors felszaporítására vagy a bekeveredett fajták átoltására. A helyben oltások készítése és gondozása munkaigényes. Szakmai hozzáértés mellett nagy figyelmet, illetve nagy szakmai, technológiai fegyelmet igényel. A rossz eredési arány mindig a szakmai felkészültség és a technológiai fegyelem hiányosságaira utal.

A helyben oltás az alany és az oltóvessző állapotától függően lehet:

• fásoltás (az alany és az oltócsap is fás);

• zöldoltás (az alany és az oltócsap is hajtás);

• zöldre fásoltás (az alany még hajtás állapotú, az oltócsap pedig vessző);

• fásra zöldoltás (az alany fás állapotú a nemes pedig hajtás).

Most vegyük sorra ezeket a módszereket, hogy mindenki kiválaszthassa a neki legmegfelelőbbet.

Fásoltás kivitelezése. A fásoltás három módja közül választhatjuk (1) a tőkenyakba egyszerű hasítékoltással, (2) a tőkenyakba és tőketörzsbe szemlapozással és „T” szemzéssel, (3) vesszőbe magasan, úgynevezett „lebegőoltással” vagy „levegőoltással” való oltást. Az oltás ideje időjárástól függően április vége vagy május eleje. Az oltás összeforrásához szükséges hőmérsékleti minimum 16 °C, a rügyfakadásé viszont csak 10 °C. Ebből következik, hogy az oltás sikerét az oltás utáni időszak időjárása határozza meg. Az oltásra kerülő tőkén inkább legyenek a hajtások 5-10 cm hosszúak, mint hogy a korai oltás miatt elmaradjon az alany- és oltócsap összeforradása.

Az oltás kivitelezése. Oltáskor az alany nedvkeringésben, tevékeny állapotban van, az oltócsap viszont nyugalomban van. (Az oltócsapokat ugyanis még nyugalmi állapotban meg kell szedni és műanyag zsákban hűtött helyiségben (1-4 °C) vagy hideg pincében, homokban tárolni.) A vesszők vastagsága tőkenyakba oltáshoz 6-8 mm-es legyen. Oltás előtt 2-3 nappal a vesszőket 2/3 részükig áztassuk be. Oltás közben is takarjuk be a vesszőket nedves ronggyal. A tőkenyakba oltáskor a tőkéket 20-25 cm mélyen bontsuk ki és metsszük le róluk a harmatgyökereket. A tőketörzset vastagságtól függően vágjuk el fűrésszel vagy metszőollóval. A vágás után a vágási felületet késsel faragjuk simára. A tőke tőketörzsét a vágás alatt 6-8 cm-el kössük meg, hogy a hasításkor ne hasadjon tovább. A gyökértörzset hasítsuk meg késsel, majd az oltócsap behelyezéséig feszítsük szét ékkel vagy csavarhúzóval. Az oltócsap lehet egy- vagy kétrügyes, attól függően, hogy milyen mélyre kerül. A felső rügy a talaj szintjén legyen. Az oltócsap rügyfeletti részén hagyjunk 3-4 cm-es csonkot, a rügy alatt pedig, attól 5-10 mm-re vágjuk a metszlapot ék alakban. Két vágást csináljunk a hasi és a háti oldalon. Ezután a csapot tegyük a hasítékba. Vékony törzsbe egy, vastagba akár 2-3 oltócsapot is helyezhetünk. (Folytatjuk)

Varga István benei szőlész-borász, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója