Eljött a végső betakarítás ideje II.

Amennyiben beigazolódnak az előrejelzések, s valóban beköszöntenek a fagyok, az a gazdálkodók számára annyit jelent, hogy a még el nem tárolt termés most már mindenképpen „betakarítódik” így vagy úgy: ha nem a gazda, hát a fagy által – figyelmeztet Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója. A szakembert arra kértük, foglalja össze, hogy mi ilyenkor a teendő. (Folytatjuk előző számunkban megkezdett témánkat.)

– Mire számíthatnak az uborkatermesztők?

– Az időjárás hűvösebbre fordulása valószínűleg az uborkatermesztés végét is jelenti a nem fűtött hajtatólétesítményekben. Tudjuk, hogy az őszi uborkatermesztés mindenképpen kockázatosabb, mint a tavaszi. Tavasszal ugyanis azzal számolhatunk, hogy az időjárás, a termesztés körülményei fokozatosan javulni fognak, míg ilyenkor, ősszel a helyzet éppen fordított: csökken a nappalok, azaz a természetes megvilágítás hossza, párásabb és hűvösebb a levegő, miáltal mindenképpen csökkenő mennyiségű, a tavaszitól elmaradó minőségű termés várható. A gazdák általában azt a taktikát választják a mostanihoz hasonlóan viszonylag hideg időjárás esetén, hogy amíg csak lehet, rajta tartják az uborkát a száron. Arra várnak, hogy megnőjenek a termések, hiszen ősszel a piacon a salátaméretű uborka iránt mutatkozik kereslet. Egyúttal azt is kivárják ily módon, amíg a piacon felszökik az uborka ára. Az árak ebben az időszakban exponenciálisan szoktak növekedni, vagyis egyik napról a másikra megduplázódhatnak, de akár meg is triplázódhatnak. Ilyen körülmények között az első fagyos éjszakák után egy nagyobb mennyiségű termést a piacra dobva jelentős bevételre lehet szert tenni. Miután betakarították ezt a hosszan érlelt késői termést, a gazdák rendszerint felszámolhatják a növényállományt.

– Mi történik a káposztával?

– Az elmúlt években gyakran tapasztaltuk Nagydobronyban és a termesztési körzethez tartozó többi településen, hogy az első tavaszi hajtatás után másodtermesztésre valamilyen káposztafélét választanak a gazdák, bár a tapasztalatok ezzel kapcsolatban vegyesek. A fejes káposzta például egyáltalán nem szokta hozni azt a jó eredményt, amelyre a gazda számít, ugyanis a szabadföldi őszi káposzta nagy tömegben jelenik meg a piacokon, minek következtében csak viszonylag mérsékelt áron értékesíthető. Gyakran próbálkoznak még a karfiollal, amelynek a termesztése szintén kockázatos. Leginkább abból adódnak gondok, hogy az őszi termesztéshez még augusztusban kell kiültetni a karfiolt, amikor nagy melegekre lehet számítani mifelénk, holott ebben a fejlődési szakaszban a növény hűvösebb időjárást igényelne. Emiatt a karfiolrózsa differenciálódása elhúzódik, s a viszonylag rövid tenyészidejű fajtákból is hosszú tenyészidejűek válnak, minek következtében gyakran tapasztaljuk, hogy nem szoktak beérni a fólia alá ültetett karfiolrózsák. Még akkor sem mindig lehet segíteni ezen a problémán, ha augusztusban a fóliasátor oldalának megbontásával sikerül erőteljes szellőztetést biztosítani a növényeinknek.

– Meddig maradhat a mezőn a szabadföldi káposzta?

– Szabadföldön az első fagyok beköszöntével kezdődik meg a fejes káposzta betakarítása. Mindenképpen ajánlatos még azelőtt levágni a káposztafejeket, hogy mínusz három fok vagy annál keményebb fagy érné a növényállományt. Azt tanácsolnám, hogy mielőtt eltárolnánk, szárítsuk néhány napig a káposztafejeket oly módon, hogy torzsával felfelé halomba rakjuk őket. Így kicsorog a levelek között esetleg felgyülemlett víz, miáltal szárazon kerülhet a káposztánk végleges tárolási helyére. Egyébként a piacra szánt káposztán érdemes rajtahagyni néhány durvább fellevelet, amikor a prizmában vagy egyéb erre alkalmas helyiségben tárolásra elhelyezzük. Ezek megóvják a káposztát az esetleges mechanikai sérülésektől tárolás vagy szállítás közben, de legalábbis csökkentik azok hatását. Ezeket a leveleket a piacra szállítás előtt, vagy közvetlenül azt megelőzően célszerű eltávolítani, hogy a termés a pultra, a standra, vagyis a vásárló szeme elé kerülne.

– Rendszeresen visszatérő kérdés: megbízhatunk a legyalulva árult káposztában?

– Gyakran alkalmazott fogás a termesztők részéről, hogy gyalulva értékesítik a portékájukat, különösen, ha jó volt a termés, vagyis sok a káposzta a piacon. Sajnos, elsősorban a kicsattant, azaz sérült, vagy be nem ért fejeket szokták értékesíteni ezen a módon. A kicsattant fejekkel alapvetően nincs gond, ha röviddel a sérülés után gyalulják le a fejeket. Idővel azonban a csattanás helye megzöldül, márpedig gyalulni a fehér fejeket lenne érdemes. A zöldes színű, azaz klorofilt tartalmazó növényi részek kesernyés ízt kölcsönöznek a gyalult káposztának, tehát vásárláskor mindenképpen érdemes odafigyelni arra, hogy a kiszemelt káposzta legyen száraz, zöldes árnyalat nélküli. A legjobb az volna, ha kifejezetten savanyításra nevelnénk káposztát, illetve olyan termesztőtől vásárolnánk alapanyagot ehhez, aki kifejezetten savanyításra való káposztát kínál és gyalul. A savanyításra való fajták ugyanis jóval nagyobb, 5-6 kg-os fejeket nevelnek. A ilyen káposzta állaga tömör, kemény, viszonylag vékonyszálú, és általában sokkal magasabb a cukortartalma, mint az egyéb, tárolásra szánt fajtáknak. A magas cukortartalom azért fontos, hogy kellemesen savanykás ízt érjünk el a tejsavas erjedés során.

pszv