Az egymásra találás ünnepe

Kapunyitogató Nagypaládon

A Kádár-korszak talán legnagyobb bűne volt, hogy a csonka-magyarországi magyarsággal igyekezett elfelejtetni a történelmi Magyarország Trianonban elrabolt területein élő nemzettársaikat, mely politika – sajnos – „szép sikerekhez” vezetett. A ma regnáló nemzeti kormány azonban mindent megtesz azért, hogy újból egymásra találjanak az anyaországi és a határon túli magyarok, s e nemzetstratégiába illeszkednek bele azok a kapunyitogató rendezvények, melyek arra hivatottak, hogy a fizikai – és végtelenül igazságtalan – határok által szétszabdalt magyar nemzetrészek ismét egymásra találjanak. Egy héttel a karácsfalvai kapunyitogató rendezvény után, november 15-én Kárpátalja egyetlen, Szatmár vármegyétől elrabolt községében, Nagypaládon került sor a második kárpátaljai kapunyitogató rendezvényre.

A KMKSZ Nagypaládi Alapszervezete, a helybeli Móricz Zsigmond Középiskola és a Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Irodája által megszervezett ünnepségen, a középiskola dísztermében elsőként Sőtér Géza iskolaigazgató köszöntötte a megjelenteket, kijelentve: büszkeséggel tölti el, hogy a tanintézet ilyen jelentős nemzetközi rendezvénynek adhat otthont. Illés Katalin, a KMKSZ-alapszervezet elnöke is üdvözölte az egybegyűlteket, nagy megtiszteltetésnek tartva, hogy ebben a faluban kerül sor a második kárpátaljai kapunyitogató rendezvényre. Majd Szabó István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke lépett a mikrofonhoz, aki kifejtette, hogy ez a rendezvény egyfajta jelképes határnyitást jelent a politikai határok által elválasztott közösségek között, erősíti az őket összekapcsoló kötelékeket. Reményének adott hangot, hogy a fizikai határok a jövőben jelképesekké válnak, melynek révén tovább erősödhet a határ két oldalán élő közösségek közötti összetartozás érzése.

Kiss Andorné Kondás Mária, a Nemzeti Művelődési Intézet Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Irodájának módszertani referense örömének adott hangot, hogy nyitott szívű nagypaládi fogadtatásuk a kapcsolaterősítés feladatát felemelő élménnyé változtatta. Kijelentette, miszerint a határok légiesítése a nagypolitika feladata, ám az rajtunk, mindnyájunkon múlik, hogy megőrizzük gyökereinket. Majd felidézte személyes élményét, hogy amikor korábban egy Ungvárról elszármazott tanárral együtt dolgozott egy magyarországi iskolában, és egy rendezvényen a diákok nyüzsögni kezdtek a Himnusz alatt, az ungvári születésű pedagógus megjegyezte: ti nem tudjátok, mit jelent titokban, sírva énekelni nemzeti imánkat. S ennek kapcsán annak a kívánságának adott hangot, hogy amint itt, Nagypaládon, a rendezvény megnyitásakor a nagyszámú közönség szabadon énekelte a magyar Himnuszt, úgy a határon túli területeken máshol sem, soha se kelljen csak sírva, csendben énekelni nemzeti imánkat.

Dr. Nagy Ignác beregszászi magyar konzul arról beszélt, hogy a kapunyitogató rendezvények a magyar kormány politikájába illeszkednek. Az elmúlt években a nemzeti kormány számos jelét adta annak, hogy ápolni akarja a határon túli, így a kárpátaljai magyarokkal való kapcsolatait, s nemcsak szavakban, hanem tettekben is. A Keleti Partnerség program keretében számos intézményt felújítottak, melyek nagy részben az itteni magyarságot szolgálják. Majd arról szólt, hogy tárgyalások folynak új határátkelők megnyitásáról, melyek egyike éppen Nagypaládon létesülne, s eredményeként a helybelieknek nem kellene jókora kerülőt megtenniük, hogy elérjék a szomszédos, de a határ magyarországi oldalán fekvő Kispaládot, Botpaládot és Nagyhodost, hanem rövid időn belül eljuthatnak az említett településekre.

A felszólalások után az egybegyűltek átmentek az iskola történelem szaktantermébe, ahol megnyitották Somogyi Győző Kossuth-díjas és Prima primissima díjas magyarországi festőművésznek az Árpád-házi királyokat ábrázoló festményeit felsorakoztató kiállítását. Nagy Géza, a Szabolcs községi Szabolcs Vezér Íjászai Hagyományőrző Egyesület elnöke nyitotta meg a tárlatot, kifejtve, hogy napjaink legfontosabb feladata a nemzet határok feletti egyesítése, gyökereink erősítése, mert ahogy a fa elpusztul, ha kiássák gyökereit, éppúgy a nemzet is elpusztul, ha elveszíti azokat. S ez a kiállítás is a gyökerek erősítésében játszik szerepet, mert a történelem ismerete kovácsolja nemzeti közösséggé a nemzethez tartozó személyek összességét.

A tárlat megnyitását követően a megjelentek visszatértek a tanintézet dísztermébe, ahol roppant színvonalas kulturális programra került sor. A nagypaládi citerazenekar tagjai által gyakorlott kézzel előadott mátyusföldi, majd dunántúli népdalok szépséges muzsikája töltötte be a termet. A helyi középiskola hagyományőrző csoportja Nagypaládon felgyűjtött népköltészeti anyag alapján mutatta be fonós játékát, egészséges népi humorral fűszerezett előadás keretében idézve fel a falusi fiatalok szocializációjában egykor nagy szerepet játszó hajdani fonóesték hangulatát. A Nagypaládi Óvoda apróságai verseket és régi falusi gyermekjátékokat, míg a helybeli művészeti iskola növendékei dunántúli gyermekjátékokat és mezőkövi csárdást adtak elő. A Hozsánna énekegyüttes műsorában Istent dicsőítő református ifjúsági énekek hangzottak el. A Nagypaládi Református Ifjúsági Csoport előadta Az igazmondó juhász c. bábjátékot. A Nagyhodosi Énekkar népdalcsokrot adott elő. Végezetül a Szabolcs Néptáncegyüttes bűvölte el a közönséget magas fokú szaktudással és szívből-lélekből előadott csodálatos műsorával, mely közben a hallgatóság is nemegyszer tapsolta a néptáncok ütemét, s végül felállva tapsolta meg a felejthetetlen élményt nyújtó táncosokat. A magyarországi hagyományőrzők pedig íjászoktatásban részesítették az érdeklődő diákokat.

A nap summájaként elmondhatjuk, hogy e rendezvény révén újabb repedések nyíltak Trianon falán.

Lajos Mihály