Csongor 3500 éve bizonyítottan lakott hely

Emlékjeleket avattak az „Ócska” temetőben

Kárpátalja Csehszlovákiához csatolását követően, 1935–36-ban és '38-ban a neves régész, Jankovich József, a munkácsi Lehoczky-múzeum igazgatója Jaroszlav Böhm cseh régésszel ásatásokat folytatott a jelenleg a Munkácsi járáshoz tartozó Csongor községtől délre elterülő Nagy-legelőn, ahol bronzkori halomsírokat tártak fel, bennük 3500 éves urnákat és bronztárgyakat találtak. 1941-ben Hadar János csongori lakos kertjében szántás közben egy urnára bukkantak, amelyben 15 bronzkori tárgy volt. Az 1970-es években a kolhoz födjeinek meliorációs munkálatai során egy mélyebb kanális ásásakor találtak egy újabb bronzkori kincsleletet, a feltárásokat Balahuri Eduárd régész vezette. Mára a leletek egy része elkallódott, másik részét a munkácsi és ungvári várak kiállítótermeiben tekinthetik meg az érdeklődők. De mindezekről szinte semmit sem tudnak a ma élő csongoriak. Ezen kívánt változtatni a KMKSZ Csongori Alapszervezete, és két díszes, faragott tájékoztatótáblát helyezett el a csongoriak által „Ócska” temetőnek nevezett dombon, amely dombot a II. világháborúig a csongoriak is temetőként használták.

A Pocsai Vince református lelkipásztor által kifaragott díszes táblák közül a nagyobbik magyar, ukrán és angol nyelven tudatja az arra járókkal, hogy azon a helyen időszámításunk előtt a 19–16. századból származó bronz- és vaskori temetkezési helyeket tártak fel. A kisebb táblán üveglap alatt olvasható a hely történetének leírása, kiegészítve egy térképpel, amelyen fel vannak tüntetve az eddig feltárt lelőhelyek, továbbá rajzokat és fotókat is láthatunk az azokból előkerült bronz- és vaskori tárgyakról.

A Bethlen Gábor Alap támogatásával elkészült emlékhely ünnepélyes felavatására november 16-án került sor, ahol Nagy Sándor, a KMKSZ Csongori Alapszervezetének elnöke, a helyi általános iskola igazgatója köszöntötte a rendezvény meghívott vendégeit, többek között Gulácsy Gézát, a KMKSZ alelnökét, Horkay László nyugalmazott református püspököt, Rácz Bélát, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettesét, Csatáry György tanszékvezető főiskolai tanárt, a Rákóczi-főiskola Lehoczky Tivadar Kutatóintézetének vezetőjét, ifj. Pocsai Sándor református lelkészt, valamint a környező települések KMKSZ-alapszervezeteinek vezetőit.

Nagy Sándor beszédében elmondta: „Nagyon beszédesek a feltárt halomsírok, kurgánok, urnák, halottégetéses temetkezési helyek, tumuluszok, melyek fontos információkkal szolgálnak egy-egy korszakról. Csongor területén is több feltárt sírhalomról tudunk.

Csongor község a Munkácsi járás sík vidéki részén található, első írásos említése 1387-ből való. A település régi neve Csomonya volt, melyet 1898-ban Csongorra változtattak. A csehszlovák korszakban a Čahory, 1945-től pedig a Csomonyin névváltozatok voltak használatban. A település a valamikori Szernye- vagy másképen Fekete-mocsár északi szegélyén terül el. A mocsár dombjain, magaslatain, szárazulatain korán megtelepedett az ember. Ezt bizonyítják a falunk határában feltárt bronz- és vaskori leletek. Az első szakszerű ásatásokat Jankovich József, a Lehoczky-múzeum igazgatója vezette 1935–36-ban és ’38-ban. A Nagy-legelőn három halomsírt is feltárt. Az első halom 1,1 méter magas, 14-16 méter átmérőjű volt, a halom közepén egy fekete urnát leltek, szájával lefelé 1 méteres mélységben. Az urna pereme alatt szorosan egy kis tál volt. Az urnából egy bronztű, a kis tál alól egy bronzkés darabjai kerültek elő…” Nagy Sándor elmondta továbbá, hogy az első sírt Jankovich József kora bronzkorinak ítélte, a későbbiekben feltárt halomsírokat viszont már a késő bronzkori sztánfalvai kultúrához sorolta, amely ugyancsak legalább 3300 éves lelet. 1941. június 7-én Hadar János helyi lakos kertjében szántás közben véletlenül megtalált bronzkori leletben már 15 bronztárgy volt: nyakkorongos harci csákány, tokos balta, félhold alakú karperecek és karvédő spirálisok, egész és töredékek, mindez egy agyagedényben. 1972-ben az Ungvári Állami Egyetem régésze, Balahuri Eduárd vezette régészcsoport az egyik kanális ásása közben újabb kincsleletre bukkant, az agyagedény egy nyakkorongos csákányt, egy karvédő spirált és hat karperecet tartalmazott. Balahururi szerint ilyen típusú karpereceket az időszámításunk előtti II. évezredben használtak, elterjedt volt az egész Kárpát-medencében. A lelet jelenlegi helye ismeretlen. Még abban az évben újabb halomsírokat tártak fel a településtől délre lévő Fegyveres-dombon és Darvas-dombon, az ott talált tárgyak keletkezését a korai vaskor időszakára datálják, tehát i. e. 7–8. századra. Feltételezhető, hogy azokban az időkben a mai Csongor területén emberi települések is voltak – hangsúlyozta Nagy Sándor, aki elmondta még, hogy az emlékhely számára helyet adó „Ócska” temető bizonyosan idősebb a 627 éves falunál, itt is jól kivehető halmokat, kurgánokat láthatunk, melyek 2-3 méterrel emelkednek ki a környezetükből. A hullámos sírhalmok a honfoglalás kori magyarok temetkezési szokásait idézik, amikor a nemzetségek egy sorba temetkeztek.

György Szintia Babits Mihály Jónás könyve című versének egy részletét szavalta, majd a helyi iskolások énekeltek.

Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke hangsúlyozta, hogy ma már csak nagyon keveset tudunk a 3-4 ezer éve a mai Csongor területén élt népről. Az ő történetük tipikusnak mondható, és ezért nem mellőzi a tanulságot a magyar nemzet számára sem. Különösen nem ott, ahol nagyobb lélekszámú népek közé keverten él. Mert itt az apák, fiúk és unokák hűsége folytonosan nagy kísértésnek van kitéve. Ezért jó, ha végiggondoljuk, hogy mitől is marad meg a magyar nép ezen a földön. A recept nagyon egyszerű: legyen tele az iskola gyermekekkel és a templom hívekkel. Ameddig ez így lesz, addig nem kell aggódnunk amiatt, hogy nemzetünk lélekhúrjai elpattannak.

Horkay László nyugalmazott püspök a szomszédos Szernyén született és ének-zene szakos tanárként kezdett dolgozni szülőfalujában. Akkoriban sokat járva a környéket, obszidiánból pattintott kőkéseket is talált. Elmesélte, hogy a határban talált dolgokat bevitte az ungvári múzeumba, ahol nagy örömmel fogadták Penyák, Balahuri és Potusnyák profeszorok. Majd a régészek kiutaztak a Szernye és Csongor közötti területre is. Horkay püspök úr ennek kapcsán a következő történetet idézte fel: „Megmutattam a Szernye-patak mellett a helyet, ahol sok cserépdarabot találtak. Penyák felvett egy cserépdarabot, megmosta és kijelentette: szlávok! Valóban szlávok, vágta rá a másik. Honnan tudja ilyen biztosan egy Krisztus születése előtt négyezer évvel keletkezett cserépdarabról, hogy szlávok készítették? – kérdeztem tőle. Azt mondta, hogy ez egyértelmű, mert hullámos minta van rajta. A magyar régészeti szakirodalom szerint viszont, a hullámos minta a legelterjedtebb motívum volt, Fokföldtől Skandináviáig mindenütt megtalálható volt, mert a legősibb jelkép, a víznek a jelképe. Ezek szerint Skandináviától Fokföldig mindenütt szlávok voltak – lehettek testvéreim. De a mi számunkra inkább az a kérdés, hogy ezer év múlva lesznek-e itt, Csongoron és Kárpátalján magyarok?”

Az emléktáblák leleplezésével és a Szózat eléneklésével ért véget az avatóünnepség.

Badó Zsolt