Kárpátaljai gazdák Székelyföldön

A „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársaiként nemrég részt vettünk egy budapesti konferencián, amely a vidékfejlesztés kreatív példáit mutatta be a Kárpát-medencében. A számos előadás közül egy különösen felkeltette az érdeklődésünket: Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány vezetője mutatta be a Székelygyümölcs Egyesület széles körű tevékenységét a hagyományos, Erdélyben valamikor nagyon elterjedt gyümölcsfajták, gyümölcsösök megmentése terén. Az előadást hallgatva arra gondoltunk, hogy munkánk során többször hallottunk a Visk környéki, mintegy másfélezer hektárt kitevő almáskertekről, amelyeknek a művelésével a piaci igények változásával lassan felhagynak(tak). Alapítványunk felvette a kapcsolatot a Székelygyümölcs Egyesület vezetőjével, Már Istvánnal, aki jelezte, szívesen megosztják tapasztalataikat a kárpátaljai gazdákkal. A tanulmányútra a viski gazdák egy csoportjával november 17–19-én került sor.

Vendéglátóink, Már István, az egyesület vezetője és az egyesületi tagság székelyudvarhelyi központjukban előadás, majd kötetlen beszélgetés formájában vázolták a Székelygyümölcs Egyesület filozófiáját, gazdasági, értékmentési, közösségépítő tevékenységét. Elmondták, hogy 2009-ben kezdték a munkát a Székelyföldön létező gyümölcsfajták feltérképezésével. Mintegy 200 almafajtát sikerült fellelni, köztük olyan, valamikor elterjedt fajtákat, amelyeket napjainkra már csak 1-2 fa képviselt. A megmentésüket gazdaságilag az indokolja, hogy ha egy adott fa minden permetezés, művi beavatkozás nélkül fennmaradt mostanáig, akkor rezisztens a növénybetegségekkel szemben, és a nemesítés fontos kiindulópontja lehet, illetve alkalmas az ökotermesztésre.

Az egyesület gazdasági alapját a gyümölcsfeldolgozás adja. A tagok a gyümölcsfeldolgozó manufaktúrában az általuk beszállított gyümölcsből alma- és körtelevet, valamint lekvárokat készítenek. A munkadíjért a tagok vámot adnak, a külsősök készpénzzel fizetnek. A késztermékeket jól lehet értékesíteni a piacokon, vásárokon, felkerültek az üzletláncok polcaira is. Mint az egyik egyesületi tag megjegyezte, „örül az asszony, mert amiből almalé lesz, abból se főzünk pálinkát”.

Az egyesület tagja egyébként csak az lehet, aki elvégez egy gyümölcstermesztési tanfolyamot (szakszerűen kell felújítani, ifjítani az elhanyagolt ültetvényeket, el kell sajátítani az oltás, szemzés módszereit…). A tagokkal szemben elvárás évi 15 óra közmunka a közösség javára, amit akár kiállítások, fesztiválok, előadások szervezése során is realizálhatnak.

A Székelygyümölcs Egyesület saját védett logóval rendelkezik, amelynek törvényes használatát rendszeresen ellenőrzik.

A program olyan sikeres, hogy a Regátban is sikerült megvetni a lábukat, franchise rendszerben működve. Pár éve nyitottak az erdei gyümölcs, gomba feldolgozásának irányában is, bár e téren az olasz cégek erős konkurenciájával találkoztak. A gyümölcsfeldolgozójuk helyszínét megpályáztatták és Farkaslaka községé lett a nyertes pályázat. Farkaslaka felújított épületet és infrastruktúrát tudott felajánlani, ha a feldolgozó náluk valósul meg.

Utunk során a gyümölcsfeldolgozó munkájával is megismerkedtünk. A feldolgozóban mossák, préselik és kíméletes pasztörizálás után speciális csappal ellátott zacskóba töltik a gyümölcsleveket, amelyben akár 3 évig is eltarthatók. Piaci értékesítésre a logójukkal ellátott dobozba csomagolják a zacskót. Az üzemben vannak elhelyezve a modern lekvárfőző üstök is (2 darab).

A gyümölcslékészítő gépsor kapacitása napi hat tonna, de akár 50-100 kg is feldolgozható általa. A mi szovjet konzervgyári gépsorokhoz szokott szemünket meglepte az ottani berendezés emberléptékű, családi gazdaságokra szabott mérete.

Az egyik egyesületi tag felújított körteültetvényét szintén felkereshettük.

Utunk során időt szakítottunk arra, hogy Farkaslakán meglátogassuk Tamási Áron emlékházát, valamint megkoszorúzzuk a neves székely író sírját.

Hazafelé kis kerülővel betértünk Kolozsvárra, hogy megnézzük a városközpont szívünknek oly kedves magyar vonatkozású nevezetességeit. A hosszú úton hazafelé megbeszéltük a tapasztalatokat, szó volt arról, hogy mit és hogyan lehet a kárpátaljai viszonyokhoz adaptálni a látottakból. Az élmények ugyancsak megmozgatták a gazdák fantáziáját.

Ezúton is köszönöm Már István elnök úrnak és a Székelygyümölcs Egyesület tagjainak, Kovács Lehel farkaslakai polgármesternek, valamint a szállásadó Hadnagy házaspárnak a végtelenül szívélyes és nagyvonalú vendéglátást.

Őrhidi László,

a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke