„1989-től újra élünk”

2014. december 4., 08:00 , 725. szám

Egyháztörténeti konferencia keretében emlékezett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Görögkatolikus Főiskolai Lelkészsége (GörögKör) a Munkácsi Görögkatolikus Egyház legalizációjának 25 éves évfordulójára november 27-én a Rákóczi-főiskolán.

„A kereszténység történetét végigkíséri a vértanúság” – kezdte köszöntőjét a 25 éve szabadon címet viselő konferencia megnyitóján Marosi István, a GörögKör vezetője, utalva arra, hogy mindig volt olyan időszak, amikor a föld valamely pontján üldözték a keresztényeket, kereszténységet. A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét 1944-től folyamatos atrocitások érték. Az elnyomó szovjethatalomnak azonban rá kellett döbbennie arra, hogy a görögkatolikus egyház papjait lejárató kampányokkal és merényletekkel sem lehet megfélemlíteni, elfordítani meggyőződésüktől, mert hűek akartak maradni hitükhöz. „A görögkatolikus egyház fenntartotta hierarchiáját, kiszolgáltatta a szentségeket, élte az életét, és a földalatti egyház keretei között is megtartotta folytonosságát. Ezzel bebizonyosodott, hogy az egyházat illegalitásba lehet kényszeríteni, de beszüntetni, eltörölni nem. Az elmúlt évszázadokban olyan erős görögkatolikus tudat alakult ki, amely mind az illegalitásban, mind a pravoszláv egyházvezetés alatt fenntartotta a hívekben a görögkatolikus tudatot. 1989-ben a peresztrojka szellemében legalizálták a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét, amely újjáéledt, elkezdte nyilvános működését. Az elmúlt 25 évben keresi helyét Kárpátalján, a magyar közösségeken belül pedig a Beregszászi Esperesi Kerület az, amely megjeleníti azt a szellemi, lelki, hagyománybeli örökséget, amelyet a görögkatolikus egyház évszázadokon át adott ennek a vidéknek.

Dr. Orosz Ildikó, a főiskola elnöke beszédében arra emlékezett, hogy a XX. század eseményei, világégései emberileg és hitbelileg is nagy veszteségekkel jártak. 1944-ben vidékünkön, ahol mindig is a kereszténység határozta meg az emberek életét, olyan hatalom, eszme került uralomra, amely új világrendet akart létrehozni az új, kommunista embertípus kinevelésével. Ennek legfőbb gátolóinak, ellenségének az értelmiségiek rétegét kiáltották ki. Hetven évvel ezelőtt elhurcolták a családfőket, férfiakat, majd az egyházak képviselőit. Mindezek ellenére 25 évvel ezelőtt újraéledt az egyház, és ha nem is akkora erővel, mint annak idején, de működik, életképes, kineveli azt a réteget, amely ezt a „megkopott, meggyötört népet egy szebb, jobb, nyugodtabb, békésebb időszakba viszi.”

Demkó Ferenc, a Beregszászi Esperesi Kerület esperese a keresztényüldözés időszakához hasonlította a Kárpátalja „felszabadítását” követő időszakot. De akkor is voltak hitvalló papok, vértanúk, akiknek csak a meggyőződésük számított. A 40 évig tartó üldözés ideje alatt ők nemcsak szavaikban, hanem tettekkel is bizonyították, hová tartoznak, kiben hisznek. De a némaságra kárhoztatott egyház mégsem hallgatott el örökre. 1989-től újra élünk, láthatóan és kézzelfoghatóan fejlődünk. Ez Isten szándékát bizonyítja, s azt mutatja, hogy egyházmegyénknek feladata van Kárpátalján. Hisz Isten a jó ügyet áldja meg.

A köszöntőket követően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, a Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia és a Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport tudományos munkatársai tartottak előadásokat. Az előadók között volt többek között Bendász Dániel és Szabó Konstantin. Őt az illegalitás éveiben szentelték pappá.

Az előadásokat követően Szamborovszkyné dr. Nagy Ibolya történész megnyitotta a konferenciához kapcsolódó tárlatot, amelyben – a vallásgyakorlást tiltó éveket bemutatandó – többek között az elhurcolt görögkatolikus papok életrajza, fényképei, népi imakönyvek, lágerben és illegalitásban használt liturgikus tárgyak, az 1949-ben 25 évnyi kényszermunkatáborra ítélt felsőveresmarti görögkatolikus pap, Bendász István hagyatékának egy jelentős része, illegalitásban vezetett sematizmusok, papi nyilvántartások, anyakönyvek, az illegalitásban működő papok adatai is megtekinthetőek voltak. A kiállítás megnyitóján a lágerek borzalmainak egyik túlélője, Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök is szólt a jelenlévőkhöz.

A konferencia keretében a Kárpátaljai Görögkatolikus Egyház jelentős egyházi elismerésben részesítette Orosz Ildikót, akinek az egyházzal fenntartott kapcsolat ápolása és építése miatt ítélte oda Milan Šašik püspök a Romzsa Tódor-emlékérmet. Ő az első magyar, akit az egyház ezzel jutalmazott.

„Valami csodálatos erő költözött belénk, mert nem féltünk a jövőtől. Igaz, testünket kicsit megtörték, de a lelkünk erős maradt. Igaz, templomainkat elvették, de hitünket nem törték meg. Minket nem sodorhat el a sors, hisz Ő, az Úr, velünk van a világ végezetéig” (Ortutay Elemér kényszermunkára ítélt görögkatolikus pap gondolatai Bendász István és Bendász Dániel Helytállás és tanúságtétel című könyvéből).

Espán Rita