A jó Pásztor

„Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.”    Lukács 15:4-6

Ez a világ elveszetten rohan a pusztulásba. Elszakadt Istenétől. A szív teljességéből szól a száj. Majd, amit gondol, megcselekszi. A bibliai ember a szívével gondolkodik. De mi van a szívben? A XlX. század után az ember nem veszi figyelembe az Isten törvényeit. Maga szabja a törvényeket, mint ahogy Friedrich Wilhelm Nietzsche mondta: „Az istent megfeszítettük! Éljünk úgy, mintha Isten nem volna”... Innentől kezdve az ember öntörvényű. Így él ma a világ. De nem tud választ adni arra a kérdésre, mi a jó, és mi az igazság. Mindenkinek más igazsága van. Ezért ölni is tud. Felépíti a nácizmus, kommunizmus rendszerét, és milliókat gyilkol meg a hibás „jó”  fogalom oltárán. Az ember célja mindig szép a maga szemében. És a cél szentesíti az eszközt. Mindig van ígéret a politikában, az ideológiákban. De a jólét késik. Mert Krisztus is mondta: „Az Én országom nem e világból van.” Közben milliók követnek földi vezéreket. Milliók halnak meg a kétes célok érdekében. Az ember meg vak bárány, amely eltévedt. Vak vezet világtalant, és a gödörbe esnek. Talán ez jellemzi a mai embert is a legjobban.
De az Isten keres minket  ebben az elveszettségben, vakságban. Nélküle nincs visszaút. Erőtelen a bárány. Erőtelen a világ. Mert a jó az, amit Isten mond jónak, és a helyes az, amit Isten lát jónak.
A jó Pásztor pedig szereti a bárányait, és ez nem csak érzés, ez aktiv tett. Ez gondoskodó szeretet, amivel keresi a pásztor a bárányokat, akik meggondolatlanul otthagyták az aklot. Ez a szeretet teljesen hatalmába keríti a pásztort, aki mindent odahagy. Az ő dicsőségét így hagyta oda Krisztus érettünk.
A Pásztor „keres, amíg meg nem talál”. Figyeld meg, minden erejével keresi az elveszett juhot. Addig nincs öröm az arcán,  mert a bárány sorsa aggasztja. Nincs kétkedés a szívében. Nem ijeszti  sem a hosszú út, sem a nehézségek, sem a világ sötétsége. Semmi nem tántorítja el őt a céljától. Nincs harag a szívében, csak szeretet és sajnálat az eltévedt bárány iránt. Ma is kérdi Isten: „Ádám, hol vagy?” Milyen mélyen? Drága dolog megtalálni az eltévedt báránykát, de a jó pásztor nem számol ezzel. (Jézusnak az életével kellett fizetnie.) A célja megtalálni az elveszettet.
„Megtalálván...” Amikor megtalálja a báránykát, erősen fogja! Mégsem bántja, veri, szidja, nem kergeti. Felveszi a vállára, segítvén, hogy hamarabb hazatérhessen. Isten így tud segíteni az elveszetteknek. A vissztérés útja végigjárt. Minden lépését a Pásztor tette meg. A kereső Isten. Lehet, ma éppen téged keres. A Pásztor fáradságosan járt azon az úton, amelyen te könnyedén tévelyegtél. De ő mégis megóv a visszaút nehézségeitől.

Héder János,
ungvári református lelkész