„…hitünkbe kapaszkodva, nyelvünk által”

Kazinczy-díjban részesült Szántó Edit bátyúi pedagógus

Április 19-én Győrben, az 50. Szép magyar beszéd verseny Kárpát-medencei döntőjének keretében adták át az idei Kazinczy-díjakat. Anyanyelvápoló tevékenységéért e rangos elismerésben részesült idén a bátyúi Szántó Edit nyugalmazott pedagógus is.

Szántó Edit anyanyelvápoló munkája mellett jelenleg a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) beregszászi járási elnökeként, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Bátyúi Alapszervezetének elnökeként tevékenykedik. A magyar nyelv őrzéséért 2005-ben megkapta a Z. Szabó László-emlékérmet, 2011-ben Schmitt Pál köztársasági elnöktől vehetett át kitüntetést, 2014-ben pedig a Magyar Szó Kárpátalján díjat is elnyerte.
A pedagógust munkája mérföldköveiről kérdeztük.
– Magyartanári tevékenységemet a Bátyúi Középiskolában kezdtem 1984-ben. Korábban alsós pedagógusként tevékenykedtem, előbb a Nagydobronyi Középiskolában, majd Bátyúban. 1984-ben Bagu Balázs mellett kezdtem el dolgozni. Ő volt a mentorom, általa kapcsolódtam be az iskola különféle rendezvényeibe is. Egy magyartanár munkájában központi helyen áll a nyelvművelő tevékenység. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ezen a kicsiny földön, Kárpátalján meg tudjunk, maradni, hisz állandóan fogyatkozunk. Ennek egyik mikéntje a nyelvünkben van. A nyelv létkérdés: összekapcsol bennünket, összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövőt. Olyan, mint egy óriási folyó, amit tisztán kell tartani. Tanárként mindig is úgy gondoltam, hogy amit nem érkezünk elvégezni a tanórákon, azt az osztályon kívüli munkában, különféle szakkörökön kell pótolni. A Bátyúi Középiskolában ezért is alakítottam meg a Beszélni nehéz kört. A bátyúi iskolában nagy hagyománya van a szavalásnak, a versmondásnak. Igazából rendezvényei tették leginkább ismertté és elismertté az intézményt. Ilyen például a Bátyúi Költészeti Napok, a középiskolások vers- és prózamondó versenyének döntője. Bagu Balázs rendszeresen bevont engem a verseny és a felvezető műsorok előkészítésébe. Műsoraink gerincét mindig a kárpátaljai magyar költők versei, prózái alkották. Hisz a szép magyar beszédet a szép magyar szóval, a versekkel lehet legjobban művelni. Így ez a rendezvény nemcsak egy protokolláris összejövetel, és nem is csak verseny volt, hanem a szép szó, a szép magyar nyelv ünnepe. Ezt tekintem a szakmám első nagyobb mérföldkövének. Később kapcsolatba kerültünk a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnáziummal, s mi is bekapcsolódtunk az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati versenybe. Ekkor szembesültem azzal, hogy mennyi energiára, munkára van szükség ahhoz, hogy eredményesen mutatkozzunk be egy ilyen eseményen. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke segítségével a verseny a pedagógusszövetség egyik rendezvényévé nőtte ki magát, és Bátyú volt a szülőanyja a verseny kárpátaljai döntőjének. A Sátoraljaújhelyen tartott döntőben mintegy 20 éve ott vannak Kárpátalja legjobbjai is. Ez a verseny mondhatni magával hozta a szép, tiszta magyar beszéd iránti érdeklődést. Később Győrött részt vettünk a Kazinczy szépkiejtési versenyen is. A KMPSZ segítségével lassan ez is mozgalommá fejlődött nálunk. A kárpátaljai diákok tehát rendszeresen ott vannak a két legnevesebb anyaországi anyanyelvi versenyen, s állítom: megállják a helyüket, s nem is akárhogyan. Több alkalommal is Kazinczy-éremmel tértek haza diákjaink. Ebben az évben pedig én is megkaptam a Kazinczy-díjat, amely a szakmai elismerések csúcsát jelenti számomra.

– Ön szerint mi az, ami ma különösen veszélyezteti anyanyelvünket?

– Többek között a szlengesedés, amely a fiatalok körében megfigyelhető. De az internetet, a csetelést is veszélyforrásnak látom, mert a gyerekek főként írásban csevegnek, tele rövidítésekkel, vagyis egy gépies forma váltotta fel a mindennapi, élő beszédet. Lassan elfelejtenek rendesen társalogni. Az anyanyelvet, és annak őrzését, ápolását én mindennél fontosabbnak tartom. Különösen fontos ez most, ebben az eldurvult világban, amely körülvesz bennünket. A mostani, háborús időszakban az emberek többsége nem gondol erre, pedig ettől is függ, hogy hogyan tudunk megmaradni. Ezt csak hitünkbe kapaszkodva, nyelvünk által lehet.
Szántó Edit a díjátadást követően a munkássága vezérfonalát jelentő gondolattal, Vári Fábián László Illyés Gyula fejfája előtt c. versének soraival köszönte meg az elismerést: „Makacs szánkra fegyelmet/izzó jogarral égess,/csak őrizz meg bennünket, édes,/édes anyanyelv!

Espán Margaréta