„Vivát Rákóczi!”

Zászlóbontás Mezőváriban és Beregszászban

2015. május 27., 10:00 , 750. szám

1703 tavaszára a Habsburg Birodalom – minden mértéket meghaladó adóztatásával, népünk nyomorgatásával, Magyarország törvényeinek lábbal tiprásával, magyargyűlöletével túllépte azt a határt, ameddig nemzetünk tűrte elnyomását. Ugyanakkor a spanyol örökösödési háború során a Habsburgok összeütközésbe kerültek Franciaországgal, s erejüket jelentős mértékben lekötötte a nyugaton vívott katonai konfliktus. Kedvezőnek látszott hát az idő a szabadságharc kirobbantásához, s már csak egy szikra kellett ahhoz, hogy kitörjön a függetlenségért vívott háború. Ezt a szikrát pedig Esze Tamás és kurucai pattintották ki 1703. május 21-én, a tarpai, mezővári és beregszászi zászlóbontással.

1703. május 21-én éppolyan verőfényes májusi nap köszöntött Mezővári községre, mint pontosan háromszáztizenkét évvel később, a múlt hét csütörtökén, amikor a csodaszép barokk toronysisakkal koronázott, gyönyörű református templom melletti parkban – a KMKSZ szervezésében – tartalmas ünnepség keretében emlékeztek meg a Rákóczi-szabadságharc kitöréséről.

Miután a Salánki Hagyományőrző Íjászkör kuruc egyenruhát öltött tagjai díszőrségben felsorakoztak az ünnepség színhelyén, Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára üdvözölte a megjelenteket, köztük dr. Tilki Attilát, a Magyar Országgyűlés képviselőjét, Mányi István beregszászi magyar konzult, Barta Józsefet, a KMKSZ alelnökét és a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét, Mester Andrást, a KMKSZ gazdasági és önkormányzati titkárát, Kincs Gábort, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökét, Babják Zoltán beregszászi polgármestert, Salamon Elemér mezővári polgármestert, Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökét, Szilágyi Lajost, a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatóját, Berki Károlyt, a KMKSZ Mezővári Alapszervezetének elnökét, a Salánki Hagyományőrző Íjászkört. Molnár László köszöntötte továbbá az aknaszlatinai Tokár Károlyt (Katyót) és a bányásznagyközség Bolyai János Középiskolájának tanulóit: Rednyik Marinát, Munkácsi Györgyöt és Sóf Eriket, akik 112 km-t tettek meg kerékpárjaikon, hogy részt vehessenek a zászlóbontási emlékünnepségen.

Ezt követően Kész Barnabás, az íjászkör vezetője felidézte, hogy a lengyelországi Brezán várában bujdosó II. Rákóczi Ferenc és gróf Bercsényi Miklós 1703. május 12-én az őt a szegénylegények képviseletében felkereső Esze Tamásnak adta át a magyar nemzetet a Habsburg-zsarnokság ellen harcba szólító Brezáni pátenst (pátens = kiáltvány – L. M.), melyet Kész Barnabás fel is olvasott, majd felharsant a kiáltás: „Vivát Rákóczi!”, s a salánki hagyományőrzők – felidézve a hajdani zászlóbontást – meglengették a Nagyságos Fejedelem „Cum Deo pro Patria et Libertate” (Istennel a hazáért és a szabadságért) feliratú zászlóit.

Dr. Tilki Attila – a lobogók feliratára utalva – megjegyezte, hogy ez volt az első olyan mondat történelmünkben, mely nemzetté kovácsolta a magyarságot. Kifejtette: népünk mindig Istenbe vetett hittel harcolt a szabadságáért, s most, a XXI. században is istenhitre van szükségünk küzdelmeinkben. A parlamenti képviselő kitért rá: Rákóczi nagy reményeket fűzött európai szövetségeseihez, ám csalatkoznia kellett. Majd a múltból átevezve a jelen vizeire arról szólt, hogy a „a vén világrész” ma válságban van, gazdasági problémákkal küszködik, amellett nem találja gyökereit. Végezetül pedig szót ejtett az ukrajnai válságról. Mint mondta, dr. Brenzovics László KMKSZ-elnökkel, ukrajnai parlamenti képviselővel egyetért abban, hogy Európának is érdeke, hogy sikerüljön hozzájárulnia a konfliktus mielőbbi lezárásához, mert minél tovább késik a megoldás, annál nehezebb lesz majd elérni.

Zán Fábián Sándor – a Rákóczi-szabadságharc kapcsán – kifejtette, hogy nekünk is harcolnunk kell a szabadságunkért, ki kell állnunk igazunkért, hogy ez a föld magyar, elődeink magyar verejtékkel arattak rajta, magyarul énekeltek bölcsődalt, és magyarul vésték be az elhunytak neveit síremlékeikbe. Családjainkban már a pici gyermekekbe bele kell nevelni azt a tudatot, hogy ez a föld az ő hazájuk. Ez Isten által nekünk szánt ajándék, amit nekünk kell megőriznünk. S bár próbára teszik tűrőképességünket, nem szabad hagynunk, hogy korlátozzák jogainkat.

Barta József felidézte 1989-et, amikor a szabadság szelleme kiszabadult a palackból, s a kárpátaljai magyarság körében megindult a nemzeti újjászületés, önszerveződés, gyökereink megtalálása, megerősítése és a köztudatba való visszatelepítésük. Vidékünk magyarlakta településein számos történelmi emlékművet, emléktáblát avattak. Mezővári népe pedig – földjét jogosan a Rákóczi-szabadságharc bölcsőjének tartva – emléktáblát helyezett itt el az 1703. május 21-i zászlóbontás emlékére. Az „Istennel a hazáért és a szabadságért” feliratú lobogók alá annak idején, 300 éve özönlöttek az önkéntesek, mert a magyar Istenben hívő, haza- és szabadságszerető nép. S ezzel a hittel, ezen eszmékért – ha volt megfelelő vezetőjük – a magyarok készek voltak életüket kockáztatva, akár feláldozva, harcot vívni az idegen elnyomás ellen. Rákóczi pedig tiszta lelkű, becsületes vezető volt, aki méltósággal szolgálta népét. S bár végül a szabadságharc elbukott, mégsem volt eredménytelen, mert megakadályozta Magyarország teljes betagolását a Habsburg-birodalomba, ami végzetes lehetett volna nemzetünk megmaradására nézve.

Ezt követően Barta József szólt a kárpátaljai magyarság helyzetéről, mely számára komoly kihívást jelent a háború és az elszegényedés miatti kivándorlás veszélye. A KMKSZ a kárpátaljai történelmi egyházakkal, önkormányzatokkal, karitatív és más civil szervezetekkel együttműködve, Magyarország kormányának, az anyaországnak és a többi Kárpát-medencei nemzetrésznek a támogatásával igyekszik olyan programokat kidolgozni, megvalósítani, melyek javítják a kárpátaljai magyarok biztonságát, rendkívül nehéz, talán az 1944-es „málenykij robot” óta legnehezebb helyzetét. Mint mondta: egy erősödő nemzeti összefogás van – értünk. Ez minket is kötelez. Minket kötelez a legtöbbre. Szülőföldünkön magyarokként megmaradva túl kell élnünk a válságot, s lehetőleg megerősödve kell kikerülnünk belőle. Szükség van az összefogásra, a bátor kiállásra, az áldozatvállalásra, a helytállásra, hogy sikerre vigyük közös, nemzeti céljainkat. S jó érzés tudnunk: nem vagyunk egyedül, Magyarország felől jön a felmentő sereg, és velünk az Isten – zárta felszólalását a KMKSZ-alelnök.

Szilágyi Lajos iskolaigazgató felolvasta Rákóczinak a magyarságért mondott imáját. S az ünnepség fényét emelte Pirigyi Gergelynek, a Salánki Hagyományőrző Íjászkör tagjának a tárogatójátéka, a Borzsa-Vári Népi Zenekar és a KRISZ (Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet) zenekarának előadása, valamint a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola drámapedagógiai szakkörének fellépése, melynek során felidézték az 1703-as helybeli zászlóbontást, illetve a szabadságharcot, s népi táncokkal szórakoztatták a közönséget.

Összegzésként pedig csak annyit mondhatunk, hogy a zászlóbontási emlékünnepség – akárcsak történelmünk más fényes fejezeteinek felidézése – erősít bennünket jelenlegi rossz helyzetünkben, lélekben felemel, és segít talpon maradnunk.

Lajos Mihály