Én is képes lennék rá?
Május 28-án avatták és szentelték fel a kőrösmezői római katolikus temetőben azt a második világháborús magyar katonai parcellát, amely 46 fiatal magyar honvéd számára jelenti a végső nyughelyet.
Harmincnyolc esztendős volt a legidősebb, s mindössze 22 éves a legfiatalabb azon magyar honvédek közül, akik a második világháború harci eseményei közepette, kötelességük teljesítése közben sérülést szenvedtek, majd távol otthonuktól, családjuktól tértek vissza az anyaföldbe.
A felújított temetőben 36 fejfa és egy sírkő emlékeztet a 46 magyar honvédre. Kik voltak ők? Olyan egyszerű katonák, akik parancsot teljesítettek messze szülőhelyüktől, messze családjuktól. Közülük 3 ismeretlen. Ezek a hősök, ha névtelenek is, Isten előtt nem ismeretlenek – hangsúlyozta Hangácsi István, a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület vezetője.
Kőrösmezőn található Kárpátalja egyik legnagyobb katonatemetője – emlékeztetett Illésfalvi Péter, a Magyar Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának szakreferense, hadtörténész. 2014 őszén, szintén a Vigyázók-egyesület és a Honvédelmi Minisztérium jóvoltából ugyanezen temetőben az első világháború hősi halottainak új sírkeresztjei előtt rótták le kegyeletüket a jelenlévők. Kőrösmezőn a második világháború idején több mint 250 honvédet temettek el. Elsőként az 1944 április eleji hadműveletek során elesett rahói harmadik magyar hegyivadász zászlóalj katonáit. 1944 májusától pedig több olyan személyt is, akik a helyi tábori kórházban haltak bele a harcok során kapott sérülésekbe. Mindannyian az első magyar hadsereg katonái voltak.
Faragó László beregszászi konzul beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar honvédek a legnagyobb áldozatot hozták meg: magukat a gondviselésre bízva, odahagyták a családot, az ölelő feleséget, a szerető gyermeket, sokszor a megszokott tájat is – és megcselekedték azt, amit megkövetelt a haza. Feltehetjük a kérdést saját magunknak: én is képes lennék rá? „Szeretni és védeni a hazát, hinni a jövőben, tenni érte a mában, minden pillanatban vágyni a békét és a harmóniát, valamint embernek maradni az embertelenségben, sosem adva a becsületet – ez a legfőbb üzenete az itt nyugvó honvédeknek.”
Eduárd Zelinszki, Kőrösmező polgármestere arra a sajnálatos tényre világított rá, hogy az elesett katonák jelöletlen sírhelyeit gyakran háborgatják. Sok közülük ugyanis még feltáratlan, sírrablók fosztogatják. A hadisírok feltárási munkáját ezért folytatni kell.
Ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke a XX. század nagy tragédiáira, a világháborúkra, Trianonra, ’56-ra emlékeztette a jelenlévőket, hangsúlyozva: a mi feladatunk nem csupán az, hogy emlékezzünk ezen eseményekre, hanem az is, hogy őrizzük az elesett katonák emlékét, sírhelyét.
Cser László a Vigyázók-egyesület képviseletében Reményik Sándor Béke c. versével, Csillag Éva, a felavatott parcellában nyugvó Gervay Miklós hadnagy unokahúga pedig Izajás könyvéből idézett: „…Isten ítéletet tart majd a nemzetek között, ők pedig kardjaikat ekevassá kovácsolják és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést.”
Az esemény zárásaként a történelmi egyházak jelenlévő képviselői mondtak imát az elesett honvédekért, s szentelték meg sírhelyüket. Majd a jelenlévők, köztük az elesett honvédek leszármazottai, rokonai, imával és egy, a fejfára helyezett nemzetiszín szalaggal adóztak a hős katonák emléke előtt.
Espán Margaréta
– 1944 tavaszán indultak meg a Kárpátokban azok a hadműveletek, amelyekben az itt nyugvó honvédek részt vettek – tájékoztatott a második világháború eseményei kapcsán Illésfalvi Péter. – A magyar határt védték, amely akkor innen néhány kilométerre húzódott. A Prut völgyében harcoltak az első magyar hadsereg katonáiként. Legtöbbjük a Gyelatin, Mikulicsin és Kolomija térségében zajló harcokban sebesült meg, aztán idehozták őket, Kőrösmezőre, a hadikórházba, ahol belehaltak sérüléseikbe. Amikor a front ide is elért, 1944 őszén, akkor már az itt és a környező hegyekben zajló harcokban elesett honvédeket is itt földelték el. Róluk pontos, korabeli adataink vannak. Ezek alapján sikerült azonosítani őket, s ennek köszönhető, hogy most néhány katona hozzátartozója is jelen lehetett.
– Hányan estek el itt?
– A Magyar Királyi Honvédség korabeli nyilvántartásai szerint több mint 250 katona van eltemetve Kőrösmezőn és a környékbeli hegyekben. Tisztek és a legénységi állomány tagjai egyaránt. Egy részük itt nyugszik, közel 150 magyar katona pedig a kevelei kápolna kertjében. Ők csak azok, akikről van nyilvántartásunk. De ez a szám valójában jóval nagyobb. Vannak, akiket eltűntként tartanak nyilván, akiket hátrahagytak, mert nem volt mód az eltemetésükre. Sokakat az események közepette csak gödrökbe hánytak, majd földet húztak rájuk. Nekik, sajnos, csak ennyi jutott. Szerencsés esetben még megtalálható nyakukban az azonossági jegytokjuk, s a benne található számsor alapján azonosítani tudjuk őket. Ebben a temetőben nem volt szükség a sírok feltárására és a jegytokok felkutatására, mivel akkoriban, a katonák eltemetése után a hadisír-nyilvántartónak kötelessége volt sírhelyvázlatokat készíteni a sírokról, ezért korabeli alaprajzaink vannak arról, hogy az adott parcellában hogyan sorakoznak a sírok. De ez nem maradt meg mindenhol. Sok helyről jelezték és jelzik, hogy csontok, földi maradványok kerülnek elő. Sajnos, vannak „roncskutatók”, akik a hegyek között kutatnak a sírok között, nincsenek tekintettel arra, hogy ez bűncselekmény és halottgyalázás egyszerre.
– Magyarország Honvédelmi Minisztériuma mióta foglalkozik a kárpátaljai katonasírokkal?
– Első ízben 2000 őszén mértük fel a sírok állapotát a korabeli iratanyagok alapján. Azóta folyt a temetők rekonstrukciója, föltárása. Kőrösmezőn két és fél évvel ezelőtt indult meg a munka a Vigyázókon keresztül. Az egyesületnek együttműködési szerződése van a Honvédelmi Minisztériummal, így anyagiakban és szakmailag, korabeli levéltári forrásokkal is segítjük őket. Jelenleg is több területen folyik hasonló munka. A következő katonai temetőavatásra ez év július végén kerül sor Taracközön.
