Buda Ferenc: Ha lenne ha nem lenne

Ha lenne ha nem lenne

jó volna hinni benne

bízni akár a gyermek

kit apja sose vert meg

s bántani nem is akarja

örvend hogy ő a sarja

viseli arcvonását

s még nem csúfítja álság

Ha nem lenne is volna

néha le-lehajolna

hozzám mellém a porba

hitemre kételyemre

mindenkor bölcs szava lenne

sosem vezetne félre

és miatta vagy érte

nem kéne mindenféle

fura csodákban hinnem

hisz így is kész csoda minden

léte a csillagnak szélnek

fűszálnak falevélnek

bogárnak kismadárnak

ahogy a fény kiárad

s az hogy még mindig élek

csoda maga az élet

Ha volna ó ha lenne

oktatna okos rendre

illendő türelemre

földem hogy évről évre

méltó magot teremne

Túl a dolgok fonákán

téveszmék torz világán

benne jó volna hinnem

egyszerűbb lenne minden

az igen igen s a nem nem

Jó volna hinni benne

ha lenne ha nem lenne

Buda Ferenc – Kossuth- és József Attila-díjas költő, aki tavaly a Príma- és a Nemzet Művésze címet is kiérdemelte – itt olvasható verse igen figyelemre méltó alkotás. Mindenekelőtt azért, mert az emberi lét egyik legalapvetőbb kérdését, a hit problémáját feszegeti. De azért úgyszintén, hogy ezt milyen formában teszi. És itt most elsősorban nem is a vers külső alakjára, illetve a verselés megszokott elemeire gondoljunk, hanem a gondolat összetettségének megformálására.

Tehát korántsem az írásjelek hiánya lehet érdekes, vagy a rímelés, hanem az például, ahogy a szerző néhány fontos mozzanattal be tudja mutatni a hit után áhítozó ember gondolkodását. Ugyanis e versben megnyilatkozó személyről nem mondható el, hogy hitben él, de vágyakozása a hit után olyan, mintha rendelkezne is evvel a gazdagsággal.

A vers egyes mozzanatai megengedik, hogy azokat a keresztény hithez kapcsolhassa az olvasó. Így lehet értelmezni az első versszakban feltűnő fiúi szemléletet például, melyben egyszerre történik utalás egy valóságosnak tűnő apára és az elgondolt szülőatyára, aki az előzővel szemben mindenben e fiú gondját tudná viselni. A költeményben egyszer sem szerepelnek az Isten, Atya, Teremtő megnevezések, mégis egyértelműen erre gondol az olvasó. A megnyilatkozó személy áhítozik csupán a hit nagyszerűsége után, míg a vers egésze a teremtett lét dicséretét is magába foglalja…

Penckófer János