Boldogasszony-kiállítás Ungváron

Mária-ábrázolások a kortárs magyar művészetben

2015. június 24., 09:36 , 754. szám

Jubileumi Mária-évet hirdetett meg a 2014. szep­tember 14. és 2015. szep­tember közötti időszakra Jakubinyi György, Erdély római katolikus érseke, a Csíksomlyói Ferences Kolostor és a csodatévő Szűz Mária-szobor ötszáz éves évfordulója alkalmából. Erre emlékezve hívta életre a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) és a Kárpát-haza Galéria azt Boldogasszony vándorkiállítást, amely a Kárpát-medence 55 kortárs magyar művészének Mária-ábrázolásait mutatja be egy közös tárlat keretében. A vándorkiállítás anyaga elsőként 2015. május 9-től június 7-ig a budapesti Várkert Bazárban volt látható, ezt követően Kárpátaljára, Ungvárra hozták, ahol a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban állították ki ismét, és később Beregszászban, Nagyszőlősön és Munkácson is láthatják majd az érdeklődők.

A Kárpát-medence és a diaszpóra kiemelkedő magyar művészeinek Szűz Mária-ábrázolásait felvonultató ungvári tárlatot a kiállító művészek egyike, Erfán Ferenc festőművész, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója nyitotta meg. A Cantus Kamarakórus alkalomhoz illő énekét követően köszöntötte a megjelenteket, közöttük a kiállító művészeket Volodimir Csubirko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke, megköszönve Magyarország Ukrajna felé kinyilvánított baráti gesztusait és támogatását.

Bacskai József ungvári ma­gyar főkonzul méltatta az Áder János köztársasági elnök és Majnek Antal megyés püspök védnökségével megrendezett vándorkiállítást, elmondta: „Szent István népe több mint 1000 éve tisztelettel, gyermeki szeretettel, ragaszkodással fordul Boldogasszony oltalmáért, a Szűzanya segítő közbenjárásáért, mint ahogyan teszi szomszédunkban sok, a háború és a gazdasági válság árnyékában élő, hívő ukrán testvérünk. Ők azok, akik felkeresik Máriapócsot, Szentkutat és még sorolhatnánk a szent európai zarándokhelyeket. A magyar kormány, a magyar nép, a hazánkban élő keresztény és más hívő közösségek fájdalmaiban, szenvedésében együtt éreznek Ukrajnával, a közvetlen szomszédunkban élő elszegényedő, bajban lévő ukránok ezreivel, és támogatja az ukrán nép európai útválasztását, európai integrációjának, felzárkózásának folyamatát.”

Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke emlékeztetett: „Kezdettől fogva rajzolták, majd később festették, megfigurázták, szobrokat készítettek Jézus szeretett édesanyjáról, aki a mi mennyei anyánk is. Igaz, feszültséget okozott Mózes parancsai között az a kitétel: Ne készíts magadnak szobrot, sem képet az Istenről. És ugye, mi az Úr Jézusról is főleg az édesanyjával készítettük a kétezer év során a legtöbb ábrázolást. Valóban fennállt az a veszély a VIII. században, hogy a képet vagy a szobrot túlságosan tisztelték, csodatevő erőt tulajdonítottak egy-egy képnek, vagy szobornak, és ezért aztán elindult félig-meddig jogosan egy ellenzéki mozgalom a teológusok körében a szentek és az Isten ábrázolása ellen. Sajnos, ez nagyon megosztotta a keresztény embereket – rombolni a képeket, vagy megőrizni. Egy zsinatot kellett összehívni, amely hála Istennek úgy döntött, hogy ábrázolni lehet a szenteket, de nem szabad semmilyen csodatévő erőt tulajdonítani nekik. Azt mindig a láthatatlan Isten teszi.”

Erfán Ferenc a kiállítás kapcsán elmondta, hogy Ungvár után a Kárpát-medence számos városába eljut majd ez a tárlat, Kárpátalján Beregszászban, Nagyszőlősön és Munkácson lesz látható, majd a felvidéki Kassára, Burgenlandba, Délvidékre és végül az erdélyi Csíksomlyóra viszik tovább. A kiállítás témája kapcsán elmondta: „Ez egy nagyon bonyolult téma. Itt nincs két egyforma munka, sőt még hasonló sem. Láthatunk különböző technikákat, különböző hozzáállásokat. A szervezők belevágták a fejszéjüket egy nagyon nagy fába, amely a Kárpát-medence magyar és nem magyar művészeire is nagy hatással lesz. Ez a projekt még nem fejeződött be, egyre több értékes gondolatot, látásmódot tár majd elénk.”

A Magyarországon élő Molnár János festőművész is ott volt a kiállító művészek közül az ungvári tárlatmegnyitón, aki a kiállítás kapcsán a Kárpátaljának elmondta: „Az elmúlt 25 évben maga a téma és a vallás által képviselt erkölcsiség háttérbe volt szorítva. Ezért is egy gesztus a mai magyar állam vezetésének részéről, hogy támogatta ezt a kiállítást. Budapesten kiemelt, illusztris helyen mutatták be, majd számos helyre eljuttatják a Kárpát-medencében. A mai magyar vezetés közösséget vállalt a kereszténység eszmerendszerével, ami óriási előrelépés a korábbiakhoz képest, nemcsak a keresztény gondolkodású emberek számára, de azok számára is, akik csak be akarják tartani az emberi együttélés európai normáit.” A kiállított művek kapcsán elmondta: „Én egy teljesen reális hagyományos képet festettem. Énbelőlem ez jön ki, így látom ezt a témakört. Mások megközelítése modernebb, összességében nagyon változatos ez a kiállítás. Mindenesetre az már önmagában nagy dolog, hogy egészen más művészi beállítottságú és képzettségű művészek is hajlandók közösséget vállalni a többivel.”

A tárlaton nézelődő Matl Péter szobrászművész a kiállítás témája kapcsán elmondta: „A Boldogasszony a magyarok számára részben az ősi pogány világból átörökölt, majd a kereszténység évszázadai alatt kiteljesedett ősi jelkép. Ezt mutatja be ez a kiállítás. A művészek szabad megközelítését láthatjuk itt, ahogy ők látják Máriát.”

Végül a főszervező, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke mondott pohárköszöntőt, hangsúlyozva: „A mostani kiállítás apropóját az adta, hogy 500 éves a csíksomlyói kegyszobor. Aztán mi ezt kiegészítettük még azon gondolattal is, hogy 300 éves a máriapócsi Könnyező Mária. Azt, hogy Budapest után vándorkiállításunkat elsőként önökhöz hoztuk – gondolom –, úgy értékelik, ahogy mi megfogalmaztuk. Ez is egyfajta odafigyelés, nem feltétlenül a segélyezés területén, hanem annál magasztosabb, lelki alapokon megfogalmazott kéznyújtás a magyar kormány, Magyarország részéről… Én azt hiszem, hogy a XXI. században ismét fontos, vagy talán még fontosabb, mint valaha a lelki megújulásnak az ügye is ahhoz, hogy egy gyarapodó, emelt tekintetű, időnként az égre tekintő magyarsággal rendelkezzünk.”

Badó Zsolt