Hazug Pista bácsi is megmondta…

Berecz András mesemondó Kárpátalján

2015. június 24., 09:46 , 754. szám

Június 18-án a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tartott előadást Berecz András Kossuth-díjas mesemondó. No, de nem csak egy egyszerű meseelődásról írunk most.

Az eseményt, amelyen zene, ének, tánc meg mese is volt bőven, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezete és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet szervezte meg. A szervezők nevében Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, akik bőséges létszámuknál fogva épp csak elfértek az előadás színhelyén, a főiskola Gross Arnold kiállítótermében. Mint Balogh Lívia fogalmazott: ez az alkalom egy csoda, hisz sok jó szándék találkozott az esemény létrejöttéért. Egy apró csoda az ungvári járási Csipkés Együttes és a budapesti Zurgó Együttes, no meg a fő mesemondó, a Kossuth-díjas Berecz András is, aki szerint „A csoda akkor jön létre, amikor a száj megtalálja a fület.” Ennek fényében kívánt „jó hallást” és jó szórakozást Balogh Lívia a közönségnek.

A rendezvény kezdetén a Csipkés együttes lépett színpadra, melynek előadásában magyarbődi, mezőségi és kalotaszegi dallamok csendültek fel, ezen tájegységek zenéjére járták a táncot az együttes táncosai. Majd a Zurgó együttes által a moldvai csángó népzenébe kóstolhatott bele a közönség. Az együttessel együtt énekelt Berecz András is. Nagy Bercel, a Zurgó tagja Olofsson Placid atya néhány gondolatát is megosztotta a közönséggel, ami, bár se nem dal, se nem zene, azért mindenhova – így ide is – illik. Ő a lágert élte túl 4 alapelv betartásával, hát, most szolgáljanak ezek mindenki épülésére: 1. Szokj le a panaszkodásról, mert azzal újraéled a rossz tapasztalatokat; 2. Élvezd az élet apró örömeit; 3. Fogadd el az ártatlanul elviselt szenvedéseket is; 4. Mélyítsd el kapcsolatodat Istennel.

Berecz András előadásáról olyan beszámolót írni, amelyik nemcsak hiteles, de képes elég jól érzékeltetni a látottakat, hallottakat az olvasóval, lehetetlenség. Hisz egy jelenségről van szó, akinek tekintete, gesztusai, artikulációja, hangja és minden rezzenése mesél, nem csupán a szája. „…amikor a száj megtalálja a fület.” Berecz András elsőként egy olyan, inkább a felnőtt hallgatóság számára érthető (no, de az előadói képességek miatt a kicsik számára is teljesen élvezhető) mesét adott elő, amely „régestelen régedesrégen” játszódik, amikor a szamarak még némák voltak, aztán lassan rádöbbentek képességeikre. Aztán pedig Hazug Pista bácsi, András „alkati tanítómesterének” egy teljesen hihető, saját életünkre is alkalmazható története következett. „Tudod-e, fiam, hogy milyen az Isten?” – hangzott a kérdés. Hát olyan, mint a „tudós datkor ember”, aki ha megvizsgál „tetűtü talpig”, és látja, hogy van még benned némi remény, akkor eltilt minden jótól, még a boritaltól is. Pedig „a borital felfokozza az eszméletet, a felfokozott eszmélet előhozza a találó szavakat, a találó szavak meglágyítják a fehérnépeköt…” (ezt azért volt fontos tudnia a főként a főiskola diákjaiból álló nézőseregnek, mert mi is ki vagyunk kergetve „a párválasztás csatamezejére”). Ha meg megvizsgál „tetűtü talpig”, de nem lát benned már semmit, akkor azt mondja: „Egyél, igyál!”

Ne feledkezzünk meg bizonyos életbölcseletekről sem, amit hallhattunk: a „szerusz-viszonlátás”, bár a hallgatónak úgy tűnik, hogy egy kedves köszönés, valójában azt jelenti: köszönünk a viszontlátásnak, s reméljük, hogy az illetőt soha az életben nem látjuk viszont. S ami még ennél is fontosabb: ha a kocsma felett sirályok repkednek, az azt jelenti, hogy ott vizezik a bort.

Berecz András a beregszászi előadást követően Ungváron, a 10. Számú Dayka Gábor Középiskolában is előadást tartott. Az ungvári esemény a Zurgó a Sodró együttesek közreműködésével zajlott.

Kedves Mindenki, aki részt vett! Tessék továbbvinni a hallottakat, látottakat másoknak is, mert Berecz András is megmondta: „A mesemondás kollektív műfaj.” S ha ezen írás egyszer csak kedvenc mesemondónk kezébe kerülne, minden hallgató nevében elmondhatom: megtalálta a száj a fület, a csoda megtörtént.

Espán Margaréta