Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen

Interjú Őrhidi Lászlóval, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnökével

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a Külhoni Magyarságért Díjjal tüntette ki a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítványt. A díjat a nagydobronyi gazdálkodó, az alapítvány elnöke vehette át augusztus 18-án az Országházban rendezett ünnepségen. Vele, az alapítvány megálmodóinak egyikével beszélgettünk az elismerés kapcsán arról a munkáról, amelyet a kárpátaljai gazdák érdekében végeznek.

– Honnan eredt az indíttatás, hogy gazdaszövetséget hozzanak létre Kárpátalján, ahol pedig a rendszerváltás óta az az uralkodó tendencia, hogy a gazdák a birtokukba került földre összpontosítanak, vagyis kevésbé hajlanak az együttműködésre?

– Én inkább úgy írnám le a rendszerváltás után kialakult helyzetet, hogy a kolhozrendszer felbomlásával sokan hozzájutottak némi földhöz, ami jellemzően legalább 60 ár, de legfeljebb 3,5 hektár lehetett, s azóta mindenki úgy boldogul vele, ahogyan tud. Az a tudás, azok a készségek, amelyek a szovjetrendszer előtt a paraszti gazdaságokban dolgozókat jellemezték, mára jobbára eltűntek, hiszen a kolhozokban bérmunkát végző embereknek nemzedékeken keresztül nem volt szükségük rájuk, többségük elszakadt a földtől. De nemcsak a tudás hiányzott a föld megműveléséhez, általában a szükséges gépek és eszközök sem voltak meg, s a kezdőtőke is hiányzott. Ebben a helyzetben természetes volt, hogy az évek során különböző formákban igyekeztünk megszervezni a helyi földművesek felkészítését, továbbképzését. Ennek a munkának köszönhetően 2012-re munkatársammal, Gál Istvánnal rendelkeztünk már némi tapasztalattal a tekintetben, miként lehet az embereket valamennyi tudással felvértezve a megfelelő irányba, egy jól működő családi gazdaság létrehozása felé terelni, s konkrét elképzeléseink voltak arról is, hogyan lehetne ezt a gazdaságfejlesztési tevékenységet kiteljesíteni, még hatékonyabban végezni. Ezért amikor a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségben megérett az elképzelés, hogy szükség volna egy alapítványra, amely támogatná a családi gazdálkodást, elősegítené a családi gazdaságok hálózatának kialakulását a vidéken, mederbe terelné az addig jellemzően elaprózott és egységes koncepció híján esetleges ez irányú anyaországi támogatásokat, felkérésükre örömmel láttunk munkához és hoztuk létre a Pro agricultura Carpathicát.

– Miért éppen a családi gazdaságon volt a hangsúly?

– Mindenekelőtt azért, mert tapasztalataink szerint akkoriban a családi gazdálkodás volt az a szervezeti forma, amely a leghatékonyabban szippanthatta fel a falun mutatkozó jelentős munkaerő-felesleget. A létrehozott alapítványnál a munkát egy mezőgazdasági fejlesztési koncepció kidolgozásával kezdtük, amely később a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségével és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szakembereivel közösen kidolgozott átfogó kárpátaljai gazdaságfejlesztési stratégia, az Egán Ede-terv részévé vált. Koncepciónk értelmében egyrészt meg szeretnénk teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a magyarlakta településeken a termőföld minél nagyobb része kerülhessen a helyi gazdák birtokába, másrészt olyan intenzív technológiák alkalmazását támogatjuk mind a növénytermesztésben, mind az állattartásban, amelyek a lehető legnagyobb hozzáadott értéket tartalmazó, minél magasabb feldolgozottsági fokú, sok kézimunkát igénylő termékek előállítását teszik lehetővé. Természetesen nem lehet elhanyagolni a szántóföldi növénytermesztést sem, csak hát annak igen jelentős a föld-, a beruházás- és az eszközigénye. Köztudott, hogy gazdaságosan termelni szántóföldi kultúrákat 100 hektár fölötti birtokméret esetén lehetséges. Nálunk, ahol a földrészlegek elaprózottak, miközben viszonylag sokan szeretnének megélni a mezőgazdaságból, gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás volna egy ilyen birtokrendszer kialakítása. A meglévő törpebirtokok arra viszont alkalmasak, hogy intenzív növénytermesztéssel, például hajtatással foglalkozzék a lakosság, ami elfogadható jövedelmet biztosíthat a családoknak.

– Mivel tud hozzájárulni ennek a koncepciónak a megvalósításához alapítványuk?

– Megalakulásunk, azaz 2012 óta számos programot dolgoztunk ki, amelyek reményeink szerint előrébb vihetik a mezőgazdasági termelést Kárpátalján. Az egyik legnépszerűbbnek közülük az Első lépés szociális program bizonyult, amely azokat a legalább két kiskorú gyermeket nevelő fiatal gazdákat célozza meg a magyar állam hozzájárulásának köszönhetően, akik saját családi gazdaságot szeretnének kialakítani. Lehet szó méhészetről, állattartásról, gyümölcs- vagy zöldségtermesztésről egyaránt. Pályázatukhoz gazdálkodási tervet kell mellékelniük a jelentkezőknek, s egy bizonyos önerőt is hozzá kell tenni a kapott támogatáshoz. Programunk úgy működik, hogy a gazdálkodási terv megvalósításához szükséges anyagok és munkák árát finanszírozzuk visszatérítendő támogatás formájában, méghozzá oly módon, hogy a támogatottak végeredményben nem készpénzt kapnak, hanem az általuk igényelt anyagot vagy szolgáltatást kapják meg, miután számla ellenében átutaltuk azok ellenértékét az eladóknak, szolgáltatóknak. A támogatottaknak három éven belül kell visszafizetni alapítványunknak a támogatás összegét kamatmentesen, adomány formájában, így a pénzzel újabb pályázókat támogathatunk. A számítások és a tapasztalat azt mutatja, hogy a programban részt vevők nem csak az éves törlesztőrészletet tudják visszafizetni, de marad pénz a zsebükben is. A program segítségével három év alatt 62 gazdát sikerült elindítani a munkaalapú jövedelemszerzés, az önálló gazdálkodás útján. Idei pályázatunk éppen néhány napja jelent meg, s 20-25 újabb gazda részesülhet támogatásban általa. Megemlíteném még kezdeményezéseink közül az Élő példa modellgazdaság-programot, melynek keretében bemutató gazdaságokat alakítunk ki helyi termesztőknél a gazdák számára fontos innovációk, új technológiák szemléltetésére és meghonosítására. Emellett elindítottuk Szaktudás mindenkinek elnevezésű programunkat, hogy télidőben, a termesztési szezon végeztével képzéseket szervezzünk a gazdáknak, előadássorozatokat tartsunk a számukra, tenyészidőben pedig igény szerint szaktanácsadással szolgáljunk. Az alternatív energiaforrások felkutatására és hasznosítására tett erőfeszítéseink eredményeként dolgoztuk ki az Otthon melege Kárpátalján programot, melynek keretében már telepítettünk négy hektár energiafüzet, illetve be szeretnénk mutatni azt is, miként kell előkészíteni ezt a növényt az energia kinyerésére, s miként történik a hasznosítása.

– Úgy tűnik, alapítványuk nem kizárólag a gazdálkodásra összpontosít, hiszen csatlakoztak a Magyarok kenyere akcióhoz. Milyen megfontolásból és milyen sikerrel?

– Tavalyelőtt vetettük fel Korinek László professzor úrnak, az akció ötletgazdájának, hogy a jótékony célú gabonagyűjtést ki kellene terjeszteni a határon túli magyarlakta területekre is. Az elképzelés támogatókra talált, s tavaly első ízben meg is valósult, amennyiben meghirdettük a Magyarok kenyere Kárpátalján kezdeményezésünket. Az akciót idén is meghirdettük, titkon azt remélve, hogy igazán szép lenne, ha sikerülne megdupláznunk a tavalyi 62 mázsás gyűjtési eredményt. Végeredményben, a várakozásokat messze meghaladva, 64 településről 677,33 mázsa búza gyűlt össze, ami ötször több, mint az összes többi határon túli magyarlakta régióban összegyűlt adomány. A búzát – amelynek összegyűjtésében a jó szervezés mellett nagy szerepet játszott, hogy a kezdeményezést felkarolták történelmi egyházaink – a rászoruló gyerekek és a tanuló fiatalok megsegítésére fordítjuk.

– Könnyű volt társakat találni egy olyan sokrétű vállalkozáshoz, amilyenné az alapítvány nőtte ki magát az évek során?

– Kuratóriumunk kilenctagú. Úgy igyekeztünk megválasztani őket, hogy ezzel lefedjük Kárpátalja valamennyi magyarok lakta régióját, pontosabban azokat a főbb körzeteket, ahol mezőgazdasági termesztés folyik. Általuk szükség esetén mozgósítani tudjuk a gazdákat, akár valamilyen rendezvény, továbbképzés vagy éppen konferencia megszervezéséről, akár tanulmányútról legyen szó. Ők valamennyien hiteles emberek, akiket ismernek az adott térség gazdái, s akik maguk is ismerik gazdatársaikat. Kezdettől törekedtünk arra, hogy olyan munkatársakat válasszunk, akik maguk is gazdálkodnak, s példájukkal, tapasztalatukkal is segíteni tudják gazdatársaikat. Valamennyien gazdálkodók vagyunk az alapítványnál, ami azért is fontos, mert a saját bőrünkön érzékelve az országban zajló folyamatokat, a stratégiai tervezés mellett operatívan tudunk reagálni az aktuális problémákra, mint például az Otthon melege Kárpátalján program esetében a meredeken emelkedő gázárakra.

– Hogyan fogadták az anyaországi elismerést?

– Mindenekelőtt büszkeséget éreztünk. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy ezt a kitüntetést valójában nem mi kaptuk, hanem azoknak a kárpátaljai gazdáknak a sokasága, akik itthon maradtak, minden körülmények között kitartanak, folytatják áldozatos munkájukat, őrzik a földet és a magyar szót. Ha mi ebben segíteni tudtunk nekik, ha erre valaki felfigyelt, s úgy gondolta, hogy amit csinálunk, az helyes, előreviszi a közös ügyet – egyrészről a termesztés színvonalának az emelését, másrészről a kárpátaljai magyarságnak a szülőföldjén való megtartását –, akkor köszönjük, nagy megtiszteltetésnek érezzük a díjat.

pszv